Ashley Withlock-1

Vége a nyárnak. Sosem gondoltam volna hogy ez meg fog történni. Lassan, ismét betöltöm következő életévem, a 18-at. Megint iskolába kell menni, és megint ott kell poshadni egy évig. Beültem a fekete Audi-ba, és barátnőmék felé vettem az irányt. Lizzy már kint állt a kapuba, és vigyorogva várt. Megint beszívot.

Beült a kocsimba, és a tényt, meg is kérdeztem tőle. Vigyorogva felém fordult, két újját szinte összezárta és elvigyorgott egy ,kicsi"-t.

Nevetve csóváltam meg a fejem. Talán nem is ő lenne ha nem tett volna ilyet. Megérkeztünk az iskolához, és mind a ketten kiszálltunk. Ott már Caroline várt minket mosolyogva. Szőke haját hátradobta, és megölelte Lizzy-t, majd engem.

Hozzá hasonló módon, pasikról kezdett el csacsogni.A végén már sóhajtozva vettem a levegőt és néha elmotyogtam egy igent, vagy egy ahát.

-Komolyan? Tényleg bejön neked Matthew?-vigyorgott közbe nevetett.

-Nem! Dehogy is! Tudod...

-Igen, nem figyeltél. Mostanába szokásod...-vágott egy fintort, és inkább befüvezett barátnőnk felé fordult.

Neki is motyogott valamit, meg az újj hírességekről...

Épp megláttam a mosolygó Eriket, és mosolyogva siettem felé, de mintha észre sem vett volna. Egy szőke csaj futott oda hozzá. FESTETT SZŐKE! Mintha már nem is lennék itt, lesmárolta. Lefagyva bámultam őket. A haverjai kíváncsian néztek hol rám hol Erikre, és várták mi fog történni, míg az egyik odaszólt neki.

-Hé haver! Nézz oldalra!

Ahogy azt meg is tette, felém kezdett lassan jönni, és lefagyott róla a mosoly.

-Maradj ott!- szűrtem neki fogaimon keresztül, és kifele futottam.

Útközben a könnyeim is csordogálni kezdtek, és neki is mnetem valakinek, de egy gyors bocsi kíséretével továbbálltam.

Egészen az autóig futottam, amikor valaki elkapta a karom. Könnyeimen keresztül láttam hogy Erik az.

-Te hülye, őrült, szexmániás barom! Ha mégegyszer hozzám mersz érni, beverem a képed!-üvoltöttem képébe, miközben majdnem az egész udvar minket bámult.

Ő még meg akart csókolni, mert úgy közeledett felém, de én megelőztem, és ököllel az arcába vágtam. Ő megfogta azt, közbe hitetlenkedve nézett rám, majd csak azt vettem észre, hogy az ő tenyere is csattan. Az én arcom tán jobban fájt, mégtöbb könny gyűlt a szemembe. Lizzy elém állt, és ő is behúzott egyet Eriknek. Neki már nem adta vissza, mert rájött vele nem érdemes kötözkődni.

Beszálltam a kocsimba, és könnyeimen átnézve kezdtem el vezetni, egy parkba. Végülis az egy játszótér volt. Gyerekkoromban sokat jártam ide. Leparkoltam előtte, és az egyik hinta felé mentem, majd beleültem. Mégjobban elkezdtem zokogni, és a hinta egyik láncát, amire fel volt akasztva átkaroltam.

Kis idő múlva egy kislány jött oda hozzám. Húfehét bőrén látni lehetett hogy nem nagyon van napon, bár itt nem is süt. Vörösesbarna haja derekáig leért, és vagy 4 éves lehetett.

-Szia! Az én nevem Nessie! Téged hogy hívnak?-hangjából gyermeki kíváncsiság érződött ki.

-Szia. Ashley-nek hívnak.-válaszoltam mosolyogva, és letörtöltem a könnyeimet.

Nessie felült a mellettem lévő hintára, és megkérdezte:

-Miért sírtál?

Felé fordultam, és láttam hogy szája résnyire még nyitva áll. Megmosolyogtam, és választ adtam kérdésére.

-Mert megcsalt a barátom, és most derült ki. -hogy tereljem a témát, rá tereltem a szót. - Te hol laksz? Még nem láttalak errefelé.

-Az erőben. Most költözött a családom ide. Tudod, anya, apa, Esme, Carlisle, Alice és Rose néni, meg Emmett és Jasper bácsi. De Jasper bácsi is szomorú mint te, mert nincs barátnője. Emmett bácsi szerez neki egyet! Most is az iskolába vannak. -kicsit gondolkodott, és ismét felém nézett. - Te miért nem vagy iskolába?

-Mert...-nyeltem-Szomorú ott lenni.

-Piros az arcod! Mit csináltál?

Az arcomhoz kaptam, és éreztem hogy fáj az egész állkapcsom. Itt ütött meg az a rohadék Erik.

-Megütöttek.

Egy 25 év körüli nő jött felénk, gesztenyebarnahajú és aranybarna szemű.

-Szia, én Esme vagyok! Nessie nevelőanyja. -nyújtott jobbot.

-Jónapot. Ashley. -fogadtam el, mire felnevetett.

-Kérlek csak tegezz. De most Nessie-t haza kell vinnem, mert ennie kell. -mosolygott rám.

-Rendben. Örülök a találkozásnak, sziasztok!-köszöntem el, mire Esme megfogta a kislány kezét, mire az visszafordult és integetett.

Egy kis ideig gondolkoztam. Hiszennem is ismerek olyan nevű embereket, akik abba az iskolába járnak!

Odasétáltam a kocsimhoz, és elindultam haza.Otthon Jenna főzött.

-Szia Ashley! Hát te? -jött közelebb.

-Nem tudtam iskolába menni Jenna néni.

-De hogy-hogy? És mi ez a piros folt az arcodon?-jött közelebb, és arcomat kezdte tanulmányozni.

-Megütöttek. És szakítottam Erikkel.

-Mindig is utáltam azt a fiút. -na ez igaz!

-Most felmennék jó?

-Rendben! De remélem majd megtudhatom hogy miért vagy itthon.

-Persze, csak átöltözöm.

Semmi kedvem nem volt még vele is beszélgetni. Tényleg átöltöztem, majd lemnetem, persze előtte megmostam az arcomat.

-Elmondod mi történt?

-Hát mentünk a suliba, a folyosón pedig megláttam Eriket. Csókolózott egy másik csajjal. - mondtam szomorúan.

-Jajj Drágám! -jött oda hozzám, és megölelt.- Te nem is szeretted annyira azt a fiút! Látni lehetett, amikor ránézel, valahogy szeretettel telibben nézel a barátnőidre! Pedig elég furák! Az egyik mindig beszív, a másik pedig pasizik. De jobban szeretem őket mint azt az Eriket.

-Köszönöm Jenna néni. - mielőtt megkérdezhette volna hogy mit, válaszoltam- Mindent!

-Akkor holnap bemész a suliba, és boldogan fogsz mosolyogni. Rendben?

-Igen.

Valáójában nem is az fájt hogy elhagyott, hanem hogy megcsalt.

Segítettem neki a sütésbe, majd felmentem a szobámba, a telefonom máris csörgött. Lizzy volt.

-Szia! Remélem nem mocskosan hívsz! -köszöntöttem viccelődve, és mosolyogva.

-Neked is, és tiszta vagyok! Egy gramm fű sincs bennem.-önelégült hangja még a telefonon át is hallatszódott. -Na de minden rendben?

-Persze. Jenna néni... megnyugtatott...

-Oké. Szóval...

-Mond már!

-Moziba megyünk!!!!! Már Caroline is belegyezett. Gyere el!-kérlelt, de inkább parancsnak bizonyult.

-Oké. Mikor?

-Ma, és valami akciós öldöklős kalandosra.

-Jösztök értem?

-Persze! 8-ra ott vagyunk!

-Rendben. Majd találkozunk. SZia.

-Szia, üdvözlöm Jennát!

-Átadom

Kinyomtam a mobilt, és hanyat terültem az ágyon. Pár percig feküdtem, majd az álom is elnyomott, mivel Jenna néni keltett azzal, hogy benyitott a szobámba.

-Bocsi, nem tudtam hogy alszol, csak most jöttek Lizzyék.

-Óhh! A mozi! Teljesen elfelejtettem... - a szekrényemhez rohantam hogy valami göncöt keressek, közbe kihajoltam, éa összehúzott szemöldökkel néztem rá. -Mond hogy Lizzy tiszta!

-Úgy vigyorog mint a tejbetök! -nevetett fel, és kiment a szobából. Felvettem miniruhát, és egy babacipőt, majd lepasíroztam magam a többiekhez.

Épp Jennával beszélgettek valamiről, mikor leértem mindenki felémfordult.

-Mehetünk!-jelentettem ki.

4 héttel később:

Barátnőimmel csndben ültünk az ebédlőasztalnál, és bámultunk ki a fejünkből. Én és Lizzy még másnaposan bólogattunk Caroline minden szavára, amit 2 percenként mondott.

-Nekem nem lesz több órám. Megyek haza...-motyogtam, de meghallották.

-Nekem sem.-mondták egyszerre unottan.

Előkaptam mobilom, és Jenna nénit hívtam.Megmondtam neki hogy jöhet értem, mivel másnaposan vezetni sem engedett, így ő hozott el.

Kint vártam hogy jöjjön a fehér kocsijával, de nem történt semmi. A telefonom megcsörrent, és ő hívott.

-Szia kicsim, nem tudok érted menni, mert nem indul a motor. Nem jönnél gyalog haza?

-És az én kocsim?-kérdeztem kibúvóul.

-A szobádba van, amit reggel bezártál, és a kulcs nálad van.

-Elindulok. Szia!

Lecsaptam a telefont. Nekem is ma kellett kulcsra zárni azt a kibaszott ajtót! De be kellett, mert bejárkálna a szobámba vagy nemtudom. Majdnem háromnegyed órás az út hazáig, de elindultam. 15 perc gyaloglás után, egy kocsi jött el mellettem, ami majd nem el is ütött. HAngos káromkodás után újra elindultam. Még egy jött, és az is mellettem, de lelassított. Remélem nem hisz valami kurvának!

Lehúzódott az ablak, és az iskola szépfiúja, és egyben szinglije volt a volánnál. Megálltam, mire ő is megállt.

-Szia! A kocsid? -kérdezte nevetve, mégis kíváncsian.

-Otthon van.-válaszoltam egyértelműen.

-Ne vigyelek haza?

Na ez meglepett. Egy másnapos diákot hazavinni? Akármit mondhatott volna, de mielőtt elhajt, kinyitottam az ajtót, és bepattantam a hatalmas Jip-be. Az én szerencsésségemnek hála a fejemet is bevertem, ami eleve fájt, így még jobban ráadott.

Híresen felszisszentem, Emmett pedig csak nézett, és épp szóra nyitotta a száját.

-Ne mondj semmit! -figyelmeztettem, és a homlokomnál fogva a kocsinak dűtöttem a fejem, és behunytam a szemeimet.

A kocsit elindította, én pedig hirtelen észbekptam, mivel nem is tudja merre kell menni... Felemeltem a fejem, és magyarázni kezdtem. nem nagyon beszéltem Emmettel, amióta megtudtam hogy neki mentem a szakítós esetnél, bár nem nevezném azt szakításnak. Meg Emmett nem is beszél a családján kívül senkivel sem.

-Mond... a te családodnak megmondták hogy járjanak vagy szerelemből teszik?-kérdeztem azt, amit már tőlem is kérdeztek.

-Szerelemből.-válaszolt egyszerűen.

-És hogy találkoztatok? Vagyis... neked nincs senkid, meg minden...

-Hát Esme-nek nem lehetett gyereke, ezért örökbefogadták Edward-ot, utána Rose-t, engem, Alice-t és Jaspert. Alice beleszeretett Jasperbe, és úgy lett ő is családtag, Edward lassan 1 éve Bellával van.

-Ki az a Rose? -róla nem hallottam még.

-Rosalie Hale. Japser tesója... Egy ideig velem volt, de 3 hónapja és 21 napja elhagyott.

-Ó... sajnálom, nem kartam felhozni, biztosan szerethetted.

-Ja igen. És mondcsak kicsaj! Szeretsz versenyezni? -most kaján vgyor terült szét az arcán, és felém nézett.

-Hát az autókat nem szeretem, de a versenyeket igen. -nekem is hatalmas vigyor terült szét arcomon, és várakozón fordultam oldalra Emmett felé.

3 komi után következő rész!!!!