Alex Swan-9

Cím: Kitalálod?

Leült a fotelba mintha mi sem történt volna.

Tanya szemszöge:

Eldöntöttem hogy elmegyek Edyékkel az iskolába, és megtudom hogy mi van kettejük között. Reggel már indultam is, ezzel nem kevés meglepetést okozva. Szerelmem megfogta Alex kezét, és úgy indultak az autóhoz. Mire megérkeztünk a parkolóba, és kiszálltunk, emberi tempóba, sok idő eltelt. Beléptünk, és én mint pár napig megérkezett diák ültem be órákra ahol sokan megnéztek. Az ebédszünetbe bemenet egy barna hajú lány mellett megálltam, aki feltűnően stírölte Ed-et. Ezért gondoltam mindent tud róla, megszólítottam.

-Szia. Én Tanya vagyok!

-Szia - nézett rám furcsán.

-Nem tudod mióta van együtt Edward és a barátnője? - a nevét nem akartam kiejteni.

-Neki nincs barátnője. Nem is volt!

-De. Aki ott ül mellette. Alex!

Feléjük néztem, ahol Alice Alexnek magyarázott valamit, a többiek engem bámultak, Ed szinte már gyilkos tekintettel. Hallja mit beszélek.

-Mellette nem ül senki csak Emmett. - ELhúzta a száját, majd hozzátette: -A környéken csak egy Alex lakott, de ő is meghalt egy autóbalesetben két hónapja.

-Milyen Alex? - csúszott ki a számon.

-Alex Swan. A sírja a temetőben van. A legszebb az övé, ha kíváncsi vagy, biztos megtalálod.

Majd elment mellettem.

Az ebédszünetnek ezzel majdnem vége is lett, de ők már eltűntek. Én kiszaladtam - persze embersebességben - az udvarra, ahol a Volvoba szállt be mindenki. Még én is odaértem, és bepattantam hátulra Jasper és Alice mellé. Emmett és Rose a BNW-vel jöttek. Furcsán kezdtem el nézni Alexet. Valami nincs rendben. Csendben végigültem a hazautat, mikor már otthon lettünk a nappaliba mindenki beértévelmegálltam elöttük.

-Akarsz valamit Tanya? - kérdezte tőlem a kis cafka közömbösen.

-Igen. magyarázatot. Valami csaj szerint 2 hónapja meghaltál, és síros is áll. Na meg nem is látnak. Mi vagy te? - kaptam a keze után, mert elment volna mellettem.

-Tudni akarod? - kérdezte gúnyosan. Bólintottam. - Hát ilyen vámpírvér biztos nincs bennem. Ha gondolom eltűnök, ha nemakarok, ittmaradok.

Most ez megbolondult? Miről beszél?

-Ne már! - sóhajtott szenvedően. - Alice ebből rég kitalálta!

Alice szemszöge:

Látni lehetett Alexen hogy ideges. Igaza van, hiszen egyértelmű jeleket adott. Emmett már tűkön ülve vártra a folytatást, a Denali klán kíváncsian, mi többiek meg feszülten.

-Mi vagy te? - kérdezte Tanya idegesen.

Erre már Alex is begurult, és ráordított:

-Nem igaz hogy nem jöttél rá azzal a keskeny agyaddal! Mi lehetek ha 2 hónapja meghaltam autóbalesetben, és itt vagyok?Senkisem lát csak a félholtak? Tedd már össze IQ bajnok!

Tanya még jobban összezavarodott, és a dühe is elpárolgott. Nagyon gondolkozhatott. Közbe Alex összeszorított szájjal várt, de miután nem kapott semmit, elillant. Az illata alapján Edward szobájába lehetett, és épp ütni próbálta a holmikat, de nem jött össze neki. Mikor Ed ment volna, leintettem, és felszaladtam. Bekopogtam az ajtón, amin belül egy sóhajtás után beengedett.

-Nyugodj meg, Tanya már csak Tanya. - megforgattam a szemeimat, és leültem mellé az ágyra.

-Igen tudom, de... biztos jó ötlet volt így kitörni és elmondani neki? Mégha nem is tudja? - rám emelte barna szemeit, és oldalrahajíntotta haját.

-Nemtudom. Az életben semmi sem biztos. - bíztatóan rámosolyogtam.

-Te mondod? Biztosan tudod hogy mi lesz!

Hát ebben igaza van. De nem teljesen...

-Téves. Döntések... - emeltem fel a kezem.

Megmosolyogta, majd oldalával nekemütött. Mivel lentről hallottam ahogy Irina és Kate Tanyaval evszekednek, úgy döntöttem szóbaejtem.

-Tudod KAte és Irina is veled van. Szegény Tanyanak kiteszik a szűrét.

-Úgy érted hogy...? - értetlenkedett.

-Úgy hogy veled vannak. Most magyarázzák meg Tanyanak hogy nem minden... hát... - hogy fogalmazzak... Gyerünk Alice! Sose voltál ilyen!

-Értem! - vágott a szavamba. - Ömm... kérhetnék valamit?

-Persze!

-Szólnál Jaspernek? Beszélnék vele.

-Oké.

Kiszaladtam, és belekukkantottam a jövőbe hogy mit akar a szerelmemtől, de semmit sem láttam.

-JAzz! Szivem! Alex beszélni akar veled! - mondtam kicsit hangosabban, majd bementem a közös szobánkba.

Fülelni kezdetem.

-Alice mondta hogy beszélni akarsz velem! - nyitott be a szobájába.

-Igen. Egy nagy kérésem lenne. SZóval... te ugye ismered az ország... minden helyét!

Na ebbl mi lesz...

-Igen. Főleg Texast! - tette hozzá.

-Nem tudsz nekem szerezni valahol egy kis házat? Mármint csak találni kellene, mert nem vagyok olyan jó ebben.

-Miért?

-Mert utazgatni szeretnék. Európába is elakarok jutni. Tudod Párizs! Velence! Ró...

-Oké. Keresek neked valmit bá...

-Nem! - nyitottam be hozzájuk. Sebességet nem csökentve. Hogy képzeli azt hogy a tervemet, amit jól megszerveztem elrontja?

-Miért?

-Mert... Itthon van rád szükség! - jutott eszembe.

-Miért is? - húzta össze gyanakvóan a szemöldökét.

-Mert... jajj Alex! Nem is tudtad hogy ebben a hónapban az utazás balszerencsét okoz? A füstfelhők meg a csillagok állása miatt. - magyaráztam valamit, amit még én sem értettem.

-Nem vagyok babonás. - csóvállta meg a fejét.

-De én igen! Lécci!

Legnagyobb kismacskaszemeimmel néztem rá, mire sóhajtott egyet, majd bólogatott. Jaspert karöltve sétáltam ki a szobából. Miután becsukódott az ajtó, megszólalt:

-Balszerencse? Ebben a hónapban? - szépen ívelt szemöldökét a magasba emelte.

-Itt kell lennie! Lécci ne intézz neki semmit! - figyelmeztettem játékosan, majd loptam egy csókot, és eltáncoltam.

Alex szemszöge:

Csendben ültem a szobába, és reméltem hogy a Denali klán minnél előbb távoz. Legalábbis Tanya. A többiekkel nem ápoltam közeli kapcsolatot. Alice miért nem enged engem innen el? Tuti nincs balszerencsés hónap meg miefene. Ekkor kinyílt az ajtó és KAte lépett be rajta.

-Szia Alex! - vigyorgott, majd lepattant mellém. - Tudod szívesen megismernélek közelebbről, és nem csak Edward nosztalgiázásából.

-Ezt hogy érted? - húztam össze szemöldököm.

-HÁt mesélt rólad... De nyugi, csak jót! Amúgy honnan költöztél ide? Mióta? És hogyan lettél az ami?

-Először is, én mindig itt laktam, és az utolsó kérdésed egyszerű. Két hónapja autóbalesetben meghaltam, majd felkeltem. Rá pár hétre anyámék elköltöztek, de ők is meghaltak, így egyedül vagyok. Aztán döntöttem hogy be kéne látogatni az iskolába, és ott ez a család engem nézett. Mivel félholtak, láthatnak gondolom.

-Szóval tényleg szellem vagy? - nyíltak ki a szemei.

-Persze!

-Tudsz valami... trükköt? - izgatott volt. Vajon mitől?

-Mint például ez? - közbe eltűntem, és a szoba másik végébe tűntem fel.

Kate arcán hatalmas vigyor terült el.

-Igen!

-Ja! Meg visszanő a karom. Ezt nemrég tudtam meg, amikor leszakadt.

-Ez tök jó! És eljössz velem... velünk holnap vásárolni?

-Mármint kivel?

összeszűkültek szemei, de válaszolt: -Alice, Rose, Irina és én. Meg persze a fiúk cipekedőknek.

-Az is kell? Hisz ti erősek vagytok...

-De teli kézzel hogy lehet vásárolni? Na de persze minden jó lesz. Lehet hogy csak a szomszéd városba megyünk, de lehet hogy...

-Oké, megyek. Ne is mondj többet.

-Rendben. Most magadra hagylak, készülődj.

Egész este az ágyon dőltem és gondolkoztam. Zenét hallgattam, és gondolkoztam. Fél egy fele elnyomott az álom.