Kicsit át lett szerkeztve az egiyk CUllen élete. De csak 100 év eltérés van, meg a tesók...
Befeküdtem az ágyamba, és elaludtam. Reggel kipihentem ébredtem fel, és gyors készülődés után indultam a suliba. Útközbe eszembe jutott hogy péntekre ruhát is kellene vennem. De pirosat vagy feketét? A suli parkolójába beálltam, majd az első órámra indultam, majd így tovább. Ebédszünetbe Emmettel ültem egy asztalnál, és végigbeszéltük, majd még egy órát ültem, majd köszönések után hazaindultam. Kevin megsütötte a számára egyszerű pizzát, amit csak a sütőbe kell betenni. Ettem, majd gyors házzira hagyatkozva eltűntem. Végülis házi az volt. Ki kellett választani a családunkból egy személyt, a szép, vagy az üknagyapáig. Végülis én egyet választottam. Dédnagyapám sokat mesélt a bátyáról, aki az egyik háború utáni útján halt meg. Őt választottam.
Előkaptam egy üres papírlapot majd írni kezdtem.
Jasper Withlock
Születési év: 1943
Születési hely: Texas
Írtam róla még egy oldalt, majd mikor letettem a tollat csengettek. Kevin ajtót is nyitott, de azonnal felkiabált nekem. Leszaladtam a lépcsőn, persze majdnem megbotlva.
-Szia Alice! - köszöntem a vendégemnek.
-Szia. Remélem nem zavarok! Emmett mondta hogy elhívott a bálba! Remélem még nincs ruhád, mert elmehetnénk együtt venni!
-Persze! Máris jövök! - beszaladtam a kabátomért, és vissza. - Kevin elmentem! Majd jövök! - kiabáltam be majd, kabátom zsebéből elővéve a pénztárcámat megszámoltam a benne lévő összeget.
Beültem a kocsiba Alice mellé, mire ő indított, és máris elhúztunk a lakás közeléből. Az egész utat végigcsacsogta, de a boltok előtt elhllgatott.
Egy fekete ruhánál viszont megállt. Nekem is megakadt rajta a szemem. Pánt nélküli volt, térd alá érő. A felső része a derékig flitteres volt, onnan sima anyagba omlott le, csípőjén egy elegáns övvel, a ruha anyagából, oldalán lágyan leomolva.
-Ezt fel kell próbálnod!
-Szerintem is! - értettem egyet, majd az üzletbe mentünk.
Fél óra vásárlás után ennél a ruhánál döntöttük, majd megvettük. Az ára nem volt tűl alacsony, de drágának sem mondható. Alise magának egy szürkés ruhát, szintén pánt nélkülit, mellén fényes anyaggal, alatta egy csinos övvel, combközépig omló anyaggal. Bellának egy ajándékruhát akart venni, amit meg is talált. Az övé pántos volt, a melle között egy ezüst csattal összehúzott, allja tündérszerűen cikkcakkos volt. A három ruhát 3 óra alatt halásztuk ki, de ő még kiegészítőket akart venni.
-Ne már! Otthon van egy nyaklánc, az elég lesz! - nyafogtam.
-Nem! Tudok egy jó boltot!
Leintett, szó se róla, és húzott maga után. Egy kis üzletbe találtam magam, ahol egy fiatal nő állt. Jól ismerhették egymást ALiceszel, mert könnyű csevejbe estek, rövid ideig.
-Egy fekete flitteres ruhához kellene naklánc és karkötő! - adta barátnőm az utasítást.
A csaj kihozott egy pár választékot. Egy ezüstnek hatót, aminek a vége egy fekete gyöngybe omlott össze, elég hosszű volt.
Végülis egy nyakhozállót választottam, aminek az elején flitterből volt kitéve két szív. Karkötő is hasonló volt.
-És egy szürkés ruhához miket ajánlanál? Van ugyanilyen szürkébe? - érdeklődött.
-Persze! Kékbe és pirosba is találsz ha kell.
-Nem. Elég a szürke, és kellene egy kék karkötő. Valami ezüstös... - merengélt el.
Alicenek ugyanilyen ékszerei lettk mint nekem, a Bella ruhájához pedig egy ezüstkarkötőt választott.
-Rendben ezzel készen vagyunk. Már csak cipő kell...
-Ne már! Van otthon egy topánkám, az jó lesz, és gondolom te sem vagy cipőhiányba! Már 5 óra!
-Ne hisztizz, az ott egy cipőbolt! - mutatott magával szemben.
-Oké. De utána megyünk haza!
-Persze! - valahogy nem hittem neki.
Végülis egy picit magasított szárú magassarkú lett az én méretem, az övé is hasonló csak szürkébe ezüst pöttyökkel, Belláé pedig egy színtiszta ezüst, az elején egy apró virággal.
-Biztos hogy ezek a ruhák jók lesznek Bellára? - érdeklődtem.
-Persze! Tudom a méretét, és tetszeni is fog neki. Gyere hazaviszlek.
Hálát adtam istennek ezért a mondatért... Hazafele ismételten csacsogott. Miről? A felét nem is értettem.
Fél nyolcra hazakerültem, és boldogan csókoltam volna meg a földet a sebesség miatt is. Elköszöntem, majd beindultam. Beszélgetést hallottam a konyha felől. De nem egy nőét és férfiét, hanem két férfiét. Letettem a szatyrokat a lépcső mellé, majd elindultam a hangok irányába.
Kevin beszélgetett Dav-vel.
Elmotyogtam egy köszönést, kivettem perecet a szekrényből, és felrohantam szinte szó szerint a szobámba.Hogy lehet hogy hazaérek, és balszerencse fogad? Engem? Na jó ez beképzelt volt, de lényegtelen. Ettem egy kis perecet, majd a fürdőbe mentem a neszeszeremmel együtt. Miután végeztem teendőimmel, visszamantem a szobába, ettem még egy kicsit, majd elnyomott az álom. Reggel kipihentem ébredtem. Szupergyorsan felöltöztem, reggeliztem, bepakoltam, a hajamat laza kontyba fogtam, elöl a fufrumat kiegyenesítettem, majd táskámat felkapva indultam az iskolába. Véleményem szerint Kevin még elhatott, és... Dav... nemtudom hol van. Bemásztam a kocsimba, és a suli előtt kiszálltam. Az út magányosan telt, zenével.
-Szia! - köszöntem a kint várakozó Emmettnek.
-Szia Ash. Milyen volt az este? - kérdezte letörölhetetlen vigyorral a képén.
-Hát... jó. Bár a húgoddal többet vásárolni nem megyek! - jelentettem ki.
-Meghiszem azt! Szerinted én nem mondtam ilyet?
Befele még ellőtt pár hülye poént, amin nevettem is, majd a terem előtt elköszöntünk egymástól, és beléptem. Ez az óra Alice-szel és Jasperrel ugyanaz. Beültem Caroline mellé, és figyelni kezdtem, mert épp akkor jött be a tanár is.
-Remélem behoztátok a házimunkát, mert páran felolvashatjátok. - szólt az asztala mögül, és beszedte a feladatot, ami felett tegnap fél órát ültem.
-Rendben. Akkor felolvashatja Max, Jade, Ashley és Peter ha gondolja.
Átolvastam a munkámat, majd észrevettem hogy Max és Jade már végzett, hát belekezdtem.
Az egész oldalt elolvastam, amit arról a családtagról írtam akire a legjobban felnézek, hiszen nem sokan mondhatják el magukról hogy több csatába is résztvett, és a katonaságba is több rangja volt.
A tanár a végén bólintott, befirkantott egy jegyet, majd Peterhez fordult.
Óra végén a folyosón Alice és Jasper mellettem termett.
-Szia. Nagyon szép volt a házimunkád. - mosolygott rám félénken Alice. Félénken?
-Óohh.. köszi.
-Valójában kicsoda neked ez a férfi? - kérdezte most már JAsper.
-Hát a dédnagyapám testvére. Ő mesélt nekem mindig történeteket róla. De kábé 20 évesen meghalt. - óvatosan megrántottam az egyik válam, majd kérdőn néztem rájuk. Ködös tekintetükből először ALice ébredt fel, aki elhúzta a barátját. Sustorogni kezdtek vlamiről, de én egy válrándítás kíséretében továbbálltam.
Csatlakoztam Lizzyhez, a matekom vele volt.
-Szia csajos! - köszönt rám vigyorogva. Ma még nem láttam, de biztos voltam benne hogy nem tiszta.
-Meg se kérdezem. - sóhajtottam.
-Ahogy gondolod... tudod hogy holnap sulibuli?
-Igen tudom. Kivel mész?
Szerencsére épphogycsak volt benne valami ami nagyon feldobta, így tudtam vele beszélgetni.
-Joshua... - motyogta, amit épphogycsak értettem.
-Kivel? - mosolyogtam hogy halkan mondta.
-Joshua... - motyogta megint.
-Kivel?
-Joshua! - kelt ki magából. - Egy szót sem!
-Egyet sem! - kuncogtam.
Bejött a tanár és elkezdte magyarázni az anyagot. Amint az egyenletekkel végzett, egy másikaz mondott.
Az óra végén már a következőre sétáltam, és így tovább majd az ebédlőbe leültem a szokásos asztalunkhoz.
Pár percmúlva megjött Lizzy és Caroline is, aki épp rúzsozta magát.
-Ki a kiszemelt, - kérdeztem tőle unottan, bár kíváncsi voltam.
-David elhívott a bálba. - húzta ki magát.
-Melyik? - a suliba két David volt.
-David Henrie. Ugyan ki? David Gilbert!
-Jólvan oké!
Nekiálltunk falatozni, és a szünetet átpletykálni. Többször is pillantottam a Cullenek felé, és többször akadt össze a pillantásunk Emmettel.
-És te kivel mész a bálba? - kérdezte Carol kifele menet.
-Én? - zavarodtamn össze - Emmettel.
-Cullennel?
-Igen. Más Emmett nincs itt azthiszem.
Biológia után indultam haza. Beszálltam a kocsimba, és beindítottam. Ezzel egy időbe kopogtak az ablakon. Ijedtembe majdnem felsikítottam, de csak Emmett volt.
Lehúztam az ablakot, és köszöntem.
-Szia. Nincs kedved átjönni ma hozzánk? - húzta fel mosolyogva a szemöldökét.
-Persze!.... Hol is laktok?
Nevetett.
-Követlek, és elviszlek nálunk.
-Oké. Siess!
Elment a kocsi mellől, én pedig kiálltam a parkolóból, és hazafurikáztam. Épphogycsak beálltam egy Jip, ami kivételesen Em-é volt, mögöttem állt. Mutattam neki hogy várjon meg, bedobtam a táskám, és kiabálltam Kevinnek.
-Ne kiabálj szivem! - jött a nappaliból Dave hangja.
-Kevin hol? - tudakoltam flegmán.
-Nemtudom! - tovább itta a sörét és vártam hogy mondjon valamit, de a csendesség miatt kimentem, és egyenesen a Jiphez közelítettem.
Beültem.
-Szia ismét! - vigyorát nem lehetett letörölni.
-Neked is. Na merre laktok?
-A családod nem fog... szóval nem fogja megszólni hogy ott vagyok? - kérdeztem félve.
-Dehogy is! Imádni fog.
Bekapcsolta a drága magnót és zenét hallgattunk.
-Alice elrángatta vásárolni Esme-t, Bella otthon maradt, és mivel nem volt cipekedő, engem is el akart rángatni, de ha nem haragszol rád hagyatkoztam hogy jössz nálunk. - nevetett.
-És ha nemet mondtam volna?
-A kisugárzásomnak lehetetlen ellenállni.
Bekanyarodtunk egy erdő úton, és egy villaszerűség előtt megálltunk. Megilletődve néztem körbe a csodaszép házat, majd Emmett húzására feleszmáéltem.
-Később nézegetheted...
Mielőtt beléptünk volna, azt hiszem Bella hangját hallottam:
-Én amikor ide jöttem, tudtam mik vagytok!
Mivel csak Edwarddal veszekedhet, fülemen kívül hagytam. Hogy ezt honnan veszem? Eddel állt szembe, és mutogatott idegesen, míg ő nyugtatni próbálta.
-Sziasztok! - köszöntem.
-SZia. - vízhangzott, Bellától kicsit félve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése