-Anya apa, ő Ashley Withlock. Ash, Ő Esme, és Carlisle.
-Jónapot.
-Tegezz minket kérlek! Nem vagyunk mi olyan öregek. - Em ezen elkezdett nevetni, de rögtön abbahagyta.
-Köszönöm.
-Öcsiéket ismered. Körbevezetlek!
-Kevesek... - jegyeztem meg udvariasan.
-JA. De túl komolyok.
-Nem lehet mindenki olyan nagy humorista mint te. - kuncogtam.
-Dehogynem! Na de térjünk tárgyhoz, Ez Jazzé, és Ali-é, az Carlisle-é, meg Esmeé, ott Carl dolgozója van, az öcsié és Belláé meg fent van.
Meg egy emeletet lépcsőztünk, és ott mutatta a dolgokat.
-Az az öcsiéké, mutatott legtávolabb, ez meg az enyém.
AZ ő szobája fala barnára volt festve, s egy barna ágyhuzatú franciaággyal bővítve.egy állótükör, és egy nagylombú virág volt benne, plusz két ajtó.
-Szép... olyan... fiús... - kerestem a szavakat.
-Hát igen! - nevetett felszabadultan. - Nem lehet minden rózsaszín!
-Vicces kedvedben vagy ma is, hahaha! AMúgy nem azt mondtad hogy Alice Esme-vel vásárol?
-De. Mert?
-Mert Esme itt van, és hát...
-Már hazaértek, és Alice is hamarosan itthon lesz. Ne lepődj meg ha beront, és...
Az ajtó egy időben ezzel kicsapódott, és az emlegetett személy lépett be rajta.
Emmett színpadiasan rámutatott, majd felé is fordult.
-Mond csak huggicám. Nem tanítottak meg kopogni?
-Tudd meg hogy igen, és most elrabolon Ashley-t! - rányújtotta a nyelvét, és kihúzott a szobából egy szó nélkül.
-Alice állj meg, hová húzol?
-Csak gyere, a macsóság még megvár! - kuncogott.
Behúzott a szobájába, ami krémszínűre volt festve, és izlésesen berendezve. Elővett egy papírfecnit, és átnyújtotta nekem. Értetlenül néztem rá, de elolvastam.
,,Holnap után EMmett szülinapja"
-És miért írtad le hogy ho... - befogta a számat, és vészjóslóan kezdett susogni.
-Ezt ne mond ki, ha egy kilométer körzetbe vagy vele! De ezen a napon, átmegy nálatok, és te ott tartod.
-Rendben... akkor várom is...
-Holnapra mivel megvan a ruhád, a sminken gondolkodtál?
-Nem, de az egyszerű lesz. Kihúzom és kész is.
-Ájjh, az nem jó! Átmegyek, és megcsinálom.
-Rendben. -egyeztem bele rögtön.
-Most pedig menyj fel hozzá, mert szerintem vár. Első ajtó jobbra - kacsintott.
Visszamentem a szobába, Em az ágyon feküdt, és nézett valamit a plafonon.
-Na mit alart az én kedves hugocskám?
-SEmmit! - vágtam rá, talán túlságosan is hamar.
Leültem mellé, és mindenféléről magyarázni kezdtem, csak hogy innen tereljük a témát.
-Nem vagy jó tématerelő tudtad? - ejtette szóvá egy óra múlva.
-Mi?
-Mindenfelől zagyválsz, de tán azt sem tudod mit - nevetett.
-Ó! Ha ettől lehervad az a nagy vigyor a képedről, hozzáteszem hogy mivel holnap nincs suli, Alice-t megkérem hogy jöjjön el velem vásárolni, de kellenének cipekedők is. - tetettem az ártatlant.
-Neem!...!
-Deeee - nyújtottam el.
-Miért? - áá de aranyos!
-Mert nevettél - kuncogtam, hisz úgyis eljön. De amint ránéztem ismét, ahogy rámnézett, a szívem kihagyott egy két ütemet, majd őrült futásba kezdett.
Mosolyogni kezdett, majd hatalmas vigyorba túlzott át. Lepillantottam, majd egy hülye vicc-beszólással oldani akartam a helyzetet.
-Mi olyan vicces macsókám?
-Semmi-semmi.
Hirtelen gondolkodni kezdtem, hogy holnap van a bál, azután a szülinapja... Mit kellene neki venni?
Mosolyogni kezdett, majd hatalmas vigyorba túlzott át. Lepillantottam, majd egy hülye vicc-beszólással oldani akartam a helyzetet.
-Mi olyan vicces macsókám?
-Semmi-semmi.
Hirtelen gondolkodni kezdtem, hogy holnap van a bál, azután a szülinapja... Mit kellene neki venni?
-Nekem asszem haza kellene mennem.
-Rendben, hazaviszlek, bár szerintem Alice... érted.
Lesétáltunk a lépcsőn, majdhirtelen beugrott, hogy én Esme-vel már találkoztam.
***
A szobám csendes kis falai közt egy árva zajt sem lehetett hallani, csak a kopogást, ami az ajtóm felől jött. David jött be, vigyorogva, mintha győzött volna.
-Kevin most indul vissza Londonba. Ha gondolod kikísérheted a reptérig velem együtt.
Vele? Na neeem
-Köszi, de sok a tanulnivalóm.
-Nem látnám hogy annyira törnéd a fejed!
-Mert zavarod a képem! - vágtam vissza ingerlékenyebben.
döhösen csapta be az ajtómat, és hallani lehetett a kopogó lépteit, az ajtó csapódását, és az autó motorjának felbőgését.
Beraktam a DVD lejátszómba egy akciófilmet, amit egyszer láttam, és nézni kezdtem. A film közepe felé elnyomott az álom, és békésen aludtam át az egész napot.
Reggel... vagyis délután fél kettőkor csörgött az órám, hogy ideje felkelni. Igen beállítottam, mert ilyenkor az egész napot képes vagyok átaludni. Mivel még a tegnapi cuccomba voltam, a fürdőbe batyogtam, és lezuhanyoztam. Ez is tartottt vagy 20 percig, utána törülközővel a testem körül csinálltam egy pirítóst, majd egy tányérra tettem. Ekkor egy elégedett füttyszót hallottam.
-SZép! - bólogatott perverz képével David.
-Menyj a pokolba! - szűrtem a fogaim között, majd a tányérral együtt a szobámba mentem.
Megettem a pirítóst, és felvettem egy itthoni göncöt.
Ekkor csengettek. David valószínűleg ajtót nyitott, és a haverjai jöttek át. Hogy képzeli hogy bepofátlankodik ide, és még...
-SZia Ash!
-SZia Alice. - köszöntem a vendégemnek.
-Nem is tudtam hogy van egy... férfi a háznál.
-Ja... én sem nagyon. - mondtam gúnyosan.
-Sebaj! MOst menyj mosd ki a hajad, én addig kikészítem a dolgokat! - nyomott a fürdőbe, és addig észre sem vettem hogy egy kisebb fajta bőründ lóg a kezébe.
Megtettem amit kért, és csurom vizes hajjal sétáltam ki a szobából a szobába.
-Mit fogsz velem művelni? - kérdeztem, s megláttam hogy nincs egyedül. - Ó szia Bella, észre sem vettelek.
-10 perce érkeztem, volt egy kis dolgom! - mosolygott kedvesen.
-Rendben, akkor essünk túl rajta.
Beszárította a hajam, szőke hajamba óvatos, kicsi hullámokat tett, majd hátul össze-vissza csattolva rögzítette. Féloldalas frufrumat kiegyenesítette, oldalán végét picit kiállította, és két tonna illatosított hajlakkot fújt rám. Ha ez nem lenne elég, ezüst, arany, és különböző színű csillámpirral fújta be egy kicsit, majd feketével telenyomta.
A sminkemhez hosszabb idő kellett. fekete szemceruza, fekete szemhélyfesték, csillámpor, majd három apró ezüst kő a szempillám fölé. A számra barackszájfényt tett, és a bálig egy óra volt.
Amint a tükörbe néztem elakadt a lélegzetem. Egy teljesen más lányt láttam, mégis szebbet.
-Ez gyönyörű! - dícsértem meg.
-Köszönöm! Na mi megyünk, mert el kell készülődnünk. Em mingyárt itt lesz, és áthoz nálunk, ha lehet ruhába legyél, máris öltözz át, mi elkészítjük magunknak a ruhát, és sminket! Ott találkozunk! - majd lebatyogtak, köszönés nélkül.
Felvettem a fekete ruhámat, és párszor a tükör előtt megfordulva elégedett voltam.
Lentről dudaszó hallatszott, így lesiettem, remélve Emmett az. Izgultam. A szívem vadul dobogott, lélegzetem felgyorsult, melegem lett.
Kiléptem a teraszra, és láttam hogy egy elegáns mercédesszel érkezett.
-Hova hova kiscsillag? - hallottam magam mögül David ittas hangját. Összeszorítottam a szám, és megfordultam.
-Anyád alá, és ha lehet sose nevezz se kiscsillagodnak, se cicádnak, se anyád kicsi kínjának. Bár hogy ilyen fia van, elég sok gondja lehetett, de a legfőbb hogy láthatta azt a rühes képedet! - sziszegtem fogaim között, utolsó szónál hideg kezet éreztem derekamon.
Davi lefagyva állt, mire elmotyogtam egy mehetünköt.
A kocsiba beszállva Em nem indított rögtön.
-Ki ez az ember?
-Jenna néni pasija. Ismét. Pedig kidobta... Most pedig hogy kórházb van, azt hiszi hogy övé a ház. Kevin is elment, így egyedül vagyok vele otthon. De most nem szeretnék róla beszélni. Inkább a bálról. - mosolygtam a végén.
