Az élet versenye-5

CSAK MERT KÍVÁNCSI VAGYOK A VÉLEMÉNYÉKR...

LÉCCI ÍRJATOK KOMIKAT LEGALÁBB IDE...

-Ez tök jó!-lendültem fel.

-Ja... mégegy csodabogár a csládban.-morogta Em.

-Nyugi már Emmett.-mosolyogtam rá.

-Igen...-mondta Edward,, Jasperre nézve-Dehogy is!-fránya gondolatolvasás!!

-Menyjünk haza, mert suliba kell menni.-húzta el a száját Jazz.

Tök cuki. Itt helyben leteperném. Úristen!-Edward kikerekedett szemekkel nézett rám. Lécci ne mondj semmit!-üzentem neki.

Rohadt gondolatolvasás...

-Asszem én Esme-t meglátogatom.-makogtam. Biztos elpirultam vona.

-OKé.

-Várj, mi is megyünk, mert kocsival kell indulni-kacsintott szemtelenül Edward.

Amíg ők elől futottak, én mögöttük jöttem. Mikor beléptek az ajtón, én a teraszon abba a hintaágyba feküdtem be. Gondolkodtam. Mi lenne ha megkeresném anyámat? Ő még nem hiszi azt higy meghaltam. Talán ők is segítenének nekem. Hiszen tudom hogy Elena Domson a neve... többet viszont nem.

Közbe hallottam hogy a srácok plusz Carlisle szalad a garázsba, és a kocsival villámsebesen elindulnak tanulini. Mégegy jó dolog. Nekem nem kell tanulni.

Besétáltam Esme-hez, aki épp a virágokat locsolta.

-Szia Victoria!-köszöntött meleg mosollyal.

-Szia.-mosolyogtam vissza-Mond... ti... ti tudtok keresni valami családfát vagy személyt megtalálni?-huhh... jó hülyén fejeztem ki magam.

Lassan a kanapé felé sétált, és leült.

-kit akarsz megtalálni?-kérdezte.

-Édesanyámat...

-Jasper tudja a legjobban elintézni az iratokat. Tőle megkérdezheted.-mosolygott rám még mindig.

-Köszönöm-szaladtam hozzá.

-Ohh igen!-jutott valami eszébe-Gyere, Rosalie-val csináltunk neked szobát amíg itt leszel.

-Uhh nem kellett volna...

-De. Gyere nézd meg!

A szobában egy hatalmas franciaágy volt, amin szürke huzat. A fal is ilyen szürkés színben pompázott. Az ágy mellett egy kis asztal kapott helyet. Szembe egy ajtó, ami a gardróbba vezet, és egy a fürdőszabába. Egy hatalmas tükör. A fal helyett az egyik oldalon üveg volt. Plusz egy kis erkély.

-Ez csodás-ámuldoztam.

-Örülök hogy tetszik. De most megyek, mert az árvaházba kellene mennem.

-Nem mehetnék veled?-kérdeztem mosolyogva, majd a vámpírság jutott eszembe, és rögtön lemondtam róla. Az ő arcáról is eltűnt a mosoly.-Semmi baj. Nem akarok senkit sem megölni-rántottam meg a válam.

-Az nem... Elhiszem, és bízom benne hogy senki nem halna meg miattad. De tudd, hogy elméletileg meghalátál. Csak emiatt nem viszlek magammal.-eresztett meg egy félmosolyt.

-Köszönöm.-a szavai nagyon jól estek.

Legalább van valaki aki bennem megbízik.

Egész álló nap a szobámban ültem, és kerestem a még meg nem talált zugokat. A gardróbban a ruhák alatt találtam egy dobozt. Ha erre lenne szükséged! felirattal. Felbontottam tetejét, és egy koktélruha volt benne. Egy fekete gyönyörű koktélruha. Mellette volt egy doboz, amiben a ruhához illő cipő volt.

A nézelődésemből az ajtó záródása ébresztett fel. Esme volt. Amint megérkezett elkezdett valahol kutasgálni, és valamit firkált. Ahogy hallottam. Lefeküdtem a kellemesen puha ágyba, és aludni akartam. Aludni akartam, de tudtam hogy ez lehetetlen. Kis idő múlva visszamentem Esme-hez, aki elmondása szerint egy új házon dolgozott. Leültem mellé, és figyeltemmit össze nem működik. dtam pár tanácsot, amit elfogadott mondván ezzel jobb lesz a hangulata a háznak. Ismét a szobámban kötöttem ki, és visszabújtam az ágyba. Magamrahúztam a takarót. Minek ide ágy hogyna úgysem alszok?? Már a gondolataim annyira elkalandoztak, hogy kopogásra lettem figyelmes.

-Ha?-pattantak ki a szemim. Jasper jött be vigyorogva.

-Szia.-köszönt mókásan.

-SZia...

-Esme mondta hogy kellene pár irat. Elintézem, de agyj pár infót.-mondta. Kíváncsian fürkészte az arcomat.

-Neve?-kérdezte.

-Elena... Elena Domson.

-Születési év?

-Nemtudom.

-Lakhely? Vagyis ahol eddig lakott olyat tudsz mondani?-javította ki magát.

-Ja... Ömm... először is, New York-ba született, onnan elköltözött Londonba, de nem sokáig bírta ott ezért visszament egy New York közeli kissebb falucskába, ott letelepedett vagy 10 évig. Miamiba került, ahol megszülettem én is, és onnantól eltűnt. Miamiban ha van diliház, akkor meg lehetne nézni nem?

-Felesleges. Onnan nem tudnánk hogy most hol van.

-És mit akarsz csinálni?

-Van egy barátom, egy ismerősöm... számon tartja a vámpírokat.

Jasperrel még beszélgettünk róla egy kicsit, és egy mosoly kíséretével kiment. Olyannyira furcsa érzések járnak körbe amikor rámmosolyog... vagy csak amikor... amikor rámnéz és ittvan vagy megérint. Ezt verd ki a fejedből mert még Edward meghallja!-figyelmeztettem magam.

Tovább időztem a szobámba. Mindig itt kellesz lennem? Sose mehetek ki az utcára? Biztosan nem bírnám ki. A többiek felszóltak nekem hogy menyjek le, mert vadászni kell. Valójában a fiúkkal sokkal jobban elvoltammint Bellával vagy Rosalie-val. Végülis az utóbbi még mindig kerülget. Egy oroszlánt fogtam magamnak és egy szarvast.

A szemem már idpközben bebarnult, vagyis... na... olyan szép mézszínű lett.

A szobámban feküdtem, és vártam hogy a többiek a suliból hazaérjenek. Emmett, Bella és Rosalie már itthon voltak, Carlisle dolgozott, Esme pedig... talán az árvaházba ment. tovább feküdtem az ágyon, amíg meg nem untam. Akárhogy is vámpír vagyok, egy helbe egy órán túl már nem tudok meglenni. Kimentem az erkélyemre, és onnan néztem ahogy lemegy a nap. Holnap elvileg egyik Cullen sem megy suliba mert sütni fog a nap. Kíváncsi vagyok mi van olyankor.

-Megjöttem, gyere, sokmindent találtam.-rontott be Jasper a szobámba egy csomó papírral, amit az ágyamon szórt szét, és izgatottam helyet kínált nekem. Készségesen leültem az ágy egyik végébe, míg ő a másik végében ült.

Felvette az egyik papírt, és magyarázni kezdett.

-Szóval Elena Domson 2004-ben eltűnt a földről, senki nem tudott róla semmit, de 2008-ban ismét látták.

Elvette a következő lapot.

-A vámpírságáról semmit nem tudni. De lehetséges hogy az.

-Szóval, akkor azt sem tudni hogy hol van?-kérdeztem szomorúan.

-Legutóbb Párizsba volt, de onnan egy hónapja eltűnt. Sajnálom.

Amint kimondta pattant az ajtó, és Bella vetette be magát rajta.

-Lesz egy bál! Igaz 10 km-re innen, de muszály eljönni. Jah, és asszem vámpírbál lesz, de csak Vic miatt-kacsintott és kiment.

-Ez gyors volt-vágtam egy fintort.

-Hánykor lesz?-kérdezte Jasper, mintha tőlem kérdezné, de lefele nézett.

-Két óra múlva-szólt fel Rosalie.

-Eljössz?-kérdezte már tőlem Jazz.

-Ez egy meghívás?-kérdeztem mosolyogva.

-Olyasmi...

A szívem a mellkasomban jó hogy nem dobbant meg. Igaz hogy izé... nem túl jó, de bálba megyek Jazz-el!!

-Akkor el!-mosolyogtam rá.

-OKé, akkor Jazz, menyj ki!-száguldott ismét Bella be a szobába, de Roselie-vel az oldalán. Jaspert kilökték az ajtón, és bezárták. Azonnal felém kezdtek sétálni, és a fürdőbe gyömöszöltek.

Kimostam a hajam, és a székbe ültem, majd Bella begöndörítette, és egy konty-ba fogta.

Rosalie füstöt szemet varázslt nekem, és ez nem tartott kevesebb mint 1 óráig. Utána ők elmentek hogy magukat is kicsinosítják, amíg én leültem és a papírokat kezdtem nézni, amik még az ágyamon hevertek. Nem találtam semmit.

Mivel fél óra múlva kezdődik a ,,bál", ezért úgy gondoltam hogy ideje elkészülni hogyha oda is akarunk érni. Felvettem a csajoktól kapott koktélruhát, aminek nem volt pántja, a mell részénél megvolt húzva, a többi meg lágyan omlott le egész a térdemig.

elkezdtem felvenni a cipőt is, amia bikám felett kellett keresztbe-kasba tekergetni, de az is megvolt. Majd elindultam, le a konyhába hátha találok ott valakit. Lesétáltam a lépcsőn, és már láttam hogy mindenki ott van. A fiúk (főleg Emmett) nagyon alapusan megnéztek, és egy kis beszéd után indultunk is.

Az autóba a Volvo-ba Edward, Bella Carlisle és esme volt, míg a BNW-be mi-többiek-foglaltunk helyet.

Amikor megérkeztünk, JAsper úriember módjára kisegített a kocsiból,

és átkarolva mentünk be az adott helyiségbe. Kicsit zavarban voltam mellette, amit gondolom ő is érzett. Leültünk egy asztalhoz, az egész család, és Carlisle az egyik vámpírral kezdett beszélgetni. Edward Bellát udvariasan felkérte táncolni, és kézenfogva sétáltak el egészen a táncparkett közepéig. Nem nagyon táncoltak, inkább csak romantikusan lépegettek. Ezután Emmett (viccesen) kérte táncba Rose-t, miután Jasper felém fordult.

-Jössz... táncolni?-kérezte zavarban (?)

-Persze-mosolyogtam rá. Már vártam mikor kérdezi meg tőlem, hiszen akkor hozzáérhetek úgy, hogy nem kell félnem mit mond. De ő nem a parkettre vezetett, hanem kint egy kis kör alakú szépen rendbetett kis helyhez, amin korlátok voltak körbe, és lépcsőn kellett felmenni. Felhúzott oda, és kicsit zavartan tette kezét a derekamra. Én válára tettem a kezm, maj forogni, lépkedni kezdtünk. A zene időközben átváltott egy méglassabb, és szebb számra. Jasperre egymásra néztünk, és nekem ezen mosolyognom kellett. Az ő szája is megrándult. Kedvem lett volna ott megcsókolni.

Jajj Vic! Verd ezt ki a fejedből! -figyelmeztettem magam.

Jasper elmosolyodott, és kivillant tökéletes fogsora.

-Ezt hallottam.-húzódott még nagyobb mosolyra ajka.

Na ez aztán ciki... meg kéne tanulnom hogy ne lássa senki a gondolataimat. Csak Edward-tól nem tudom ezt elérni.

Jasper a szemembe nézett, amitől még levegőt is elfelejtettem venni. Még szerencse hogy nincs rá szükség. Az arca közeledni kezdett az arcom felé, amitől a már rég nemdobogó szivem újra dobogni kezdett.-Persze csak képletesen. A szája számat súrolta majd megcsókolt. Hirtelen nem tudtam vissza sem csókolni, de mielőtt elhúzódott volna-mert arra készült-, Megcsókoltam... A keze lejjebb csúszott, míg én a nyakát átöleltem. Szorosan magához húzott, mire nekem sem volt ellenemre, erősebben húztam magamhoz tarkójánál fogva. A szánk egyszerre mozgott, és a zene ritmusára lépegettünk ide-oda. Eddig igaz hogy nem volt túl sok pasim, de ez... ő felültette mindegyiket. Még... szóval mindenkit a világon.

Amikor vége lett a zenének, szétváltak ajkaink, és a nem durva, inkább romantikus csók ellenére is ziháltan vettük a levegőt. Nekidűltem a mellkasának, és a légzésemet próbáltam csillapítani. Ő is így tett.

Ránéztem ,és a szemében boldogságot áttam, amitől engem is átjárt a boldogság. Lefejtettem a nyakáról a kezem, és mielőtt elhúzódhattam volna egy kicsit, Jasper jobban átfonta a derekamat, és a korlátnak dűtött. A szemembe nézett, amitől kiborsóztam-volna, ha képes lettem volna rá.

Nyeltem egy nagyot, és iymét a szája felé kezdtem közelíteni, de akkor az üvegajtó felől nevetést hallottam, és mind a ketten odafordultunk. Két szőke vámpírnő és egy fekete vámpírférfi sétált el. Úgy gondoltam hogy jobb lenne inkább elmenni innen, amit szerintem Jasper is így érzett, mert egyre többen jöttek ki.

Megfogta a kezem, és befele kezdett húzni.Ott mindenki táncolt, de már egy pörgősebb számra.

Boldog voltam. Boldog voltam, mert az első csókom Jasperrel nem valami... szóval nemolyan izé helyen történt, hanem nagyon is romantikus volt az egész. Bár még mindig húzott magaután, nem tudtam hogy hová visz.

-Csukd be a szemed.-állt meg az erdő közepén felém nézve.

Úgy tettem ahogy mondott, és ő mind a két karomnál fogva vezetett. Majd megállt. A szememet még mindig hunyva tartottam.

-Nyisd ki a szemed-paracsolta...

De amikor kinyitottam, egy tisztáson voltunk. egy folyó vagy mi ment el a lábunk alatt, és egy kis rét volt az alapja mindennek. Egyszerűen lehetetlen volt. Jazz látva arcomat közelebb lépett.

-Látom tetszik.-suttogta fülembe, majd megcsókolt.

-Szeretlek-nyögtem a csókba, és magamhoz húztam ingjénél fogva.

-Érzem.-mosolygott. Hát persze. Érzi amit én érzek és igen. Tényleg szerelmes voltam belé.-Én is szeretlek Victoria!-mondta megszakítva a csókot.

Erre a mondatra már nem tudtam mit tenni a vággyal, ráugrottam. A lábammal átkulcsoltam a derekát, és úgy tapattam rá az ajkára mint a pióca. Fenekemnél megtartva fogott, és csókolt vissza, amíg el nem dűlt. úgy mozdultam meg, hogy az egyensúllya cserben hagyta. A földön már kuncogtunk rajta egyet, de Jasper egyreközelebb jött hozzám, és ott folytattuk ahol abbahagytuk. Rágurultam szerelmemre... istenem milyen jó ezt a szót kiejteni. Szerelmem...

Szóval rágurultam, és ott csókoltam. Ajkától elszakadva a nykát hintettem be apró csókokkal.

hirtelen valami morgást hallottam magam mögött.

Reflexből felkaptam a fejem, és egy madvével találtam szembe magam.

http://forum.sanomabp.hu/forumkep/21/209537/422/12632986/3.jpg

A haja, csak fehér csatokkal...

Az élet versenye-4

Itt a kövi rész, és kijelenteném hogy itt mindig csak Péntek-Szombat-Vasárnap napokon várjatok fejezeteket :D

Hétköznap a suli miatt nincs túl sok időm írni.

4. fejezet-Képesség

Amikor kinyitottam a szemem minden porszemet élesebben láttam, és minden egyebet. A fejem engedetlenül oldalra fordult, ahol megláttam a Cullenéket. önkétlenül felpattantam és a szoba távolbbi sarkáb találtam magam, ahol legörnyedtem, és a mellkasomból ördögi morgás támadt. A szám elé kaptam a kezem, és kiegyenesedtem. A kezem a hasamra csúszott.

-Én...-kezdtem volna, de hangom dallamos csengése megrémített, és újra a kezem a számon landolt.

-Ne légy zavarban Victoria.-szólt Carlisle-Ülj le mindent elmagyarázunk.

Nagy levegőt vettem, amitől a torkom iszonyúan kaparni kezdett. A kezemet a torkomhoz kaptam.

-Előszőr vadászni kellene-szólt halkan Jasper. A szája alig mozdult meg, mégis értettem mit mondott.

-Előbb kaphatnák egy kis vizet? Nagyon kapar a torkom-szakítottam meg hogy hova kellene mennem.

-Erről akarunk magyarázni.

Leültem a Carlisle mutatta helyre Bella mellé, és figyeltem.

-Amikor bementünk hozzád a halálodon voltál, ezért mivel Jasper felvetette az ötletet hogy változtassunk át, mert mondtad neki hogy nem akarsz úgy élni ahogy kellett volna, átváltoztattunk.

Fellibbentettem egyik szeöldököm. Nem értettem miről beszél. Átváltoztatott. De hogy? Plasztikai sebész vagy mi?

Edwardból kuncogás hallatszott, majd hangos nevetés.

Megbuggyant.-mosolyogtam magamba.

A nevetése nem csendesült, még jobban hangosodott.

-Vámpírrá változtattunk-fejezte be mondatát Bella.-Vagyis csak... Jasper.

-Most hülyének néztek?-kérdeztem szétnézve a szobában.

-Érezted hogy kapar a torkod? Szomjas vagy Victoria! Vér kell neked nem érted?-Rosalie szemei egyre sötétebbek lettek. Atyám! Tényleg vámpír lettem?

-Igen, vámpír lettél-mondta Edward. Hittem nekik, bíztam bennük, és örültem. De akkor nem mehetek napra meg...

-Gyere elviszünk vadászni hogy ne érezd annyira a torkod kaparását.

-Oké.-gúnyos mosoly terült el a számon. az első áldozatom Jassica lesz. Senkinek nem fog hiányozni, esetleg a pasijának. De őt is a halálba juttatom.Milyen lehet vajon a vére? Hátulról támadom, úgy hogy beszélni akarnák vele. Aztán...

-Nem!-kiáltott Edward.

-Mivan?-értetlenkedtem

-Nem ölünk meg embert.-ez honnan tudta hogy ambert akarok? Csak nem a kórházba megyünk vért lopni.

-Nem. Mi állati véren élünk. Ja mellesleg onnan tudom mindezt, hogy gondolatolvasó vagyok.

-Mi?-nyíltak kerekre a szemeim.

-Jól hallottad csajszi, mindenkinek van képessége itt. Ő az agyturkász, kivéve a csaját mert neki nem tud turkálni-karolt át Emmett válam felett.-Jasper meg érzi amit mások, és irányítja is.

-És a többiek?

-Semmi komoly.-aztán elszaladt.

-Gyere, elviszlek vadászni.-szólalt meg Jasper.

-Oké.

Kiszaladtunk a házból, közbe Jasper a vámpír tulajdonságairól beszélt, plusz hogy mindenki hoz át valamit az emberi énéből meg ilyenek.

-Akkor csak szimatoljak egy nagyot, és fussak amerre kell?-kérdeztem megállva.

-Igen.

Megigazítottam magam, futásra készültem, és beleszaggoltam a levegőbe. Az a bizonyos köd amiről beszélt ellepte el az agyam, s azonnal az áldozatomra szaladtam. Egy oroszlán volt.

A vére frissen lecsordogált az ajkamon, és teljesen elvesztettem az eszem úgy cuppantam rá, és élveztem a friss nedűt. Sose ettem még ilyet. Vagyis ittam. Amikor már az ernyedt testből semmi sem folyt, Felálltam és továbbléptem. Ahogy végignéztem magamon az ingem alja le volt szakadva, és a nadrágom combrészéből is ki van tépve egy darab.

-Ezt nem így kellett volna csinálni igaz-néztem szomorkásan Jasperre, aki a fa tetején ült.

-Tökéletes volt. Még Bella is jöbban elszakította a ruháját.-kuncogott.

Erényesen végignézett rajtam, amin biztos elpirultam. De a várt melegség nemjött, helyette az arcom bizseregni kezdett.

-Nekem lesz képességem?-szólaltam meg egy kis idő után.

-Szerintem Emmettel megmérkőzhetsz hogy az erőddel mi történt. Ha pedig más képesség is lesz, akkor az szuper lesz.-mosolygott rám bíztatólag.

-JAsper. Miért vagyunk a napon? Miért nem égünk el?

-Mert... az csak mese.

-Ja...-kis idő múlva megint megszólaltam.-Lehet ilyen vöröses barna a koporsóm?

-Minek az? -rémült meg.

-Hát aludni. Tudod...

-Mese.

Itt minden mese?

-Amikor vadásztam kijöttek a szemfogaim?-még a számba is nyúltam megnézni őket. Jasper megfoggta a kezem, ami nagyon jól esett.

-Nincs szemfog. Ha mérges vagy vagy ilyesmi, a szemed fekete. Ha emberi vérden élsz a szemed vörös, de hogyha így mint mi, akkor aranybarna. Te nem vagy még éhes?

-Nem köszi.-mosolyogtam rá, és zsökbelve mentem tovább, amíg el nem nyaltam. Nevettem egyet, de tovább sétáltam.

-Hé Jasper!-szóltam neki hátra.

-Igen-húzta fel szemöldökét. De aranyos.

-Ömm... apámmal mi történt? Komolyan aggódhat.

-Ezt otthon elmagyarázom jó?

-OKé.

Ez sem szomorított el, hiszen lassan látom őt is, igaz néha veszekszünk, meg nem is nagyon szólunk egymáshoz, de szeretem. Ő is engem.

És Tony. Vele mi van? Nem mentem suliba csak hiányol. És hívhatott is. Anyám... nem emlékszem rá. Tegnap még az emlékezetembe volt. Mi történt velem? Amnéziás lettem?

Beszaladtunk a házba, és mindenki a kanapén ült. Én Jasper mellett ültem. Nekem van a legjobb helyem.-újjongtam magamba.

Edward kuncogni kezdett, és rányújtottam a nyelvem.

-Hogyment a vadászat?-kérdezte Carlisle.

-Újszülött, de benne van a vámpír. Rossz. Nehéz önuralom.-válaszolta.

-Oké. Akkor Victoria. Mivel vámpír lettél, ezért a vér, főleg az emberin nem tudod megakadályozni hogy neki ne ronts, mert csalogat. A vér hívogat.-mondta Edward.

-Oké.-ezt minek mondja?

-Apád miatt. Meg Tony. Nem mehetsz el pár hónapig, valószínűleg egy évig távolabb, mert újszülött vagy, és nehéz az önuralmad. Érted?

És ekkor minden tudatosult. Nem mehetek haza.

-Miért?-kérdeztem megrémülve.

-Mert az önkontrolod miatt a vére csábító lehet. Megölnéd.-mondta szomorúan.

-De velem jönnének!-jutott eszembe az ötlet. Hát Jasper pl bírja az emberi vért, és...

-Akkor is erősebb vagy még. Meg mindenki azt tudja hogy meghaltál, ami végülis nagyjából igaz. Mit mondanának hogy élsz?

Ez egyszerű. Ha nem figyelnek kiszökök. Nem kell nekik itt lenniük minden perceb.

-Csak én nem engedném.-szólt mögűlem Edward.

-Kipróbáljuk?-kérdeztem gúnyosan és felálltam.

Elkezdtem az ajtó előtt szaladni, de előttem termett, és nekimentem.

Hirtelen ötlettől vezérelve elkaptam a nyakát, és a falhoz szorítottam. Jaspernek igaza volt. Az újszülöttek erősebbek mint akárki.

-Emmett! Jasper!-szólt normális hangnembe.

Majd a kezeim hátulről le voltak fogva, és Edward értetlenül nézett rám. Jasper miatt le tudtam nyugodni. Egyáltalán melyik barom változtatott át, és minek??

-Jasper miatt lettél ilyen, de ő is megmentett. Haldokoltál.-mondta halál nyugodta Edward.

Bella azonnal ott termett, és összekulcsolták ujjaikat.

Összeszorítottam a számat hogy ne mondjak semmit. Az emlékek újrra átjárták az agyam. Az a caj beüttt nekem, és... a kórházba éles fájdalom volt a mellkasomba, és nem kaptam levegőt és... Jasper megmentett.

-Elengedhetsz!-szóltam hátra kicsit még idegesen.

Láttam szemem sarkából hogy Jasper bólogat, és a kezemet ölelő szorítás megszűnt.

Visszamantem a kanapéra és leültem. Körbenéztem és figyeltem hogy akar e valaki még valamit mondani.

Carlisle szóra intette magát.

-Két hónapot még tölts el nálunk hogy az újszülöttkorod múlon el, utána pedig ha van kedved maradhatsz. Ha nincs elengedünk.-mondta mint egy bölcs. De az én bölcsemet nem tudja utánozni :) /Jaspert/

-Na jó ennyi?-álltam fel.

-Igen.

-Akkor elmehetek legalább edzeni? Most egy ember sincs a terembe. Még Kyle is elment.

-Felesleges.-mndta nevetve Emmett.

-Mert?

-Mert itt ez a vas-dobott egy vasdarabot, amit elkaptam-Törd el!

Úgytettem amit mondott, és két darabra tört a fém.

-Wááó.-nyögtem ki nehezen.

Ilyen erős lennék?

-Mit tudok még eltörni?-kérdeztem vigyorogva.

-Mindent...-válaszolta Bella röviden.

-Állj!-fordult felém Carlisle.

-Kyle? Az a boxoló Kyle??-döbbent el.

-Ömmm... ja.-most meg mi van?

-Nagyon jóba vagy vele? Átlag mennyiszer találkozol vele?-zúdította rám a kérdéseit.

-Hát egy héten 5-ször hatszor.-válaszltam. -Miért?

-Kyle... Ő egy vámpír. Gonosz kegyetlen gyilkos. Minden teliholdkor öl. Nem hallottál még a hold gyilkosról?-kérdezte kikerekedett szemekkel Jasper.

-De... de miért nem izé...-miért nem ölték meg vagy valami?

-Mert mindig elszökött.-válaszolta most Edward.

-Az szar ügy.-mondtam.-És azért éppen ezt a csajt állította be ellenem...

-Mert ölni akart, és telihold volt. A kórházba is bement.

Leültem a fotelbe, és mindenki csendben ült. Csak Esme beszélt halkan a konyhában Carlisleval.

-És mikor lesz a temetésem?-kérdeztem csendesen.

-Ma. Most kezdődött el egy fél órával ezelőtt.-mondta Rosalie. Semmi haraggal a hangjába.

Bólintottam.

Miért pont én jöttem? Pedig olyan jó és kedves volt velem Kyle. És Tony-val mi van?

-Elmehetek a síromhoz?

Hogy bírnak ennyi ideig így ülni... Persze idő közben Roselie és Emmett felmentek az emeletre.

-Igen. De ne egyedül.-mondta halkan mögülem Esme.

-Ki akarna jönni?-kérdeztem tőle fanyrul.

-Jasper megy, mi meg a háttérben állunk-mondta Edward.

-Biztos?-néztem körbe.

-Igen.

Futásba tettük meg az utat.

Ott majdnem kiszaladtam a síromig, de Jazz visszarántott. amikor kérdőn ránéztem csak előre mutatott. Apám ült ott. A közeli fa mögé bújtam, és hallgatóztam.

-Bocsáss meg. El kellett volna mondanom. -sírt- Anyád... nem halt meg, hanem elhagyott. Folyton azt hajtogatta hogy vámpírra akadt, de nem hittem neki. Ki hisz ilyenekbe? Aztán kiakadt hogy az igazságot miért nem bírom belátni. Megbolondult. Diliházba zárattam, onnan pedig... azt mondják robbanással kihozták, és eltűnt. Sajnálom Victoria...

Felállt, egy csokor vörös rózsát tett a sírra, és elment.

Anyám él...

odasétáltam emberi tempóban a sírhoz, felvetem a csokrot és megszaggoltam. Anyám él, és ezt majdnem 18 évig eltitkolta. A csokrot eldobtam. Nagyon messze repült el. A Cullenék említették hogy sokkal erősebben fogom érezni az érzéseimet, de nem számítottam rá hogy amikor egy kis ideg megy belém ennyire felerősödik. Mert igen, ideges voltam. Márvány fekete sírkő volt nekem csináltatva. Az oldalán 1-1 kereszttel, ami szintén fekete volt. Fehérrel belevésve hogy Victoria Fletcher

1993-2010

Egy kócos élet jobb mint egy márkás sír.

Több világosságot!!

Ezt az idézeteket biztos hogy Tony választotta. Még ilyenkor is megvan a humora. Végigsimítottam a betűkön, és hátranéztem. Jazz éppen Edwarddal beszélgetett és Bellával. Kapva kaptam az alkalomon a mutatóújjamat felemeltem, és mielőtt a sírba véshettem volna az utolsó szavamat amit kiejtettem a ,,halálom" előtt Edward megfogta a kezem.

-Mivan?-dörrentem rá.

-Ne csináld.-suttogta.

-Oké.

Kirántottam kezemet, és hátrafordultam. Hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam.

-Kérhetek egy szívességet?

-Persze-válaszolták egyszerre.

Elmondtam nekik hogy hova rejtettem mindeg a pénzemet amit nem akartam elkölteni, és felküldtem érte a fiúkat. Valami nem stimmel velem. Amikor Jazz a közelembe van, mintha máshogy viselkednék. boldogabb vagyok. Ez mitől van? Bellával ketten hazaindultunk, és beléptünk az ajtón, ahol Emmett nekemesett. Szó szerint.

-Mi a franc?-ordítottam.

-Ja bocsi csajsz, azt hittem az öcsi vagy-vigyorogta.

-Minek neked az öcsi?-kérdeztem mosolyogva, az ő hangnemével.

-Bunyózni. Az erdő túl sűrű-kacsintott.

-Héé. Egy bunyó?-kérdeztem tőle vigyorogva. Végre találtam valakit, akit megverhetek úgy hogy nem ver szét.

-Hogy?-húzta fel szemöldökét.

Ájjh biztos hogy az jár a fejébe hogy nő vagyok meg ilyenek.

-Jajj ne már... lécci.

-Oké. Mondom a szabályokat.-vágott bele-Az első szabály: Mindent szabad. 2. szabály: nincs szabály.-nevetett.

-Oké. Gyere. Kifutottunk az erdőbe, és egymással szembe megálltunk.

-3... 2... 1...-számolt vissza-Most!!

Egymásnak estünk. Először fogta és nekirepített a fának. Sérülés nélkül megúsztam. Majd én következdtem, és majdnem nekirepítettem, de nem bírtam el. Jó ez a vámpírság. Kezdem megszeretni.

Egy kis idő múlva már amikor eldobott Nem találkoztam egy fával sem, hanem Jasper szemével.

-Szia!-köszöntem neki vidáman.

-Ti meg?-nevetett Edward.

-Csak...-vakarta meg már a fejét mellettem Emmett.

Egymás mellett álltunk, mintha valami tilos dolgot csinálnánk. Végülis tök jó volt. Ezt máskor is kéne.

-Igen?-játszotta az értetlent Edward.

-Jajj Edward!-sóhajtottam fel a helyzeten. Annyire jó volt pedig Emmettel bunyózni. Igaz kiszakadt a ruhám, de az nem baj.

-TE!-mutatott rám-Megöl-mosolygott-TE!-mutatott Em-re-Kiengeszteled ahogy szoktad-rántott válat-még meggondolom-kacsintott rá.

Ezek a gondolatok...

Megfogtam Emmett karját hogy jöjjön máshol folytatjuk, de még hátranéztem. Edwardm agyarázta Jazz-nek hogy mi történt. Jajj milyen jó pasi Jasper.-nyögtem magamba.

-Igen? Ezt nem kellett volna.-mondta nevetve Emmett.

-Mivan?-ezt nem értem...

-Tényleg jó pasi??-húzogadta szemöldökét, és hátrált amerről jöttünk.

-Ne merészeld!-szűrtem fogaim között.

-Jasper!-kiáltotta színészien megjátszva magát.

-Emmett!-sziszegtem.-Ne!

Már a fiúkhoz értünk.

-Ez a képessége!-vigyorgott Edward.

-Mi?-kéreztük mind a hárman.

-Nem gondolatot olvas, hanem ad.-vágott egy fejet.

Az élet versenye-3

Sok kommentet kérek ha lehet erre a részre. -legalább a rendszeres olvasóktól :D

3 fejezet-A nagy mecs

Nem szóltam semmit apámnak, felkeltem az ágyról, és átmentem a fürdőbe, ami az én szobámból nyílott. Beültem egy kád forró vízbe, és 20 percen át áztattam magam. Közben az agyam Jasperen járt. A mosolyán, hogy milyen cuki volt, és elloptunk egy ruhát.-Ez mosolygásra készetetett. Nem vett fel magára egy hülye ruhát sem, csak én öltözködtem.

Killéptem a kádból, egy sötétszürke törölközőt magamra tekertem, és bementem a szobámba valmi ruha után kutatva. Úgy gndoltam hogy már a pizsimbe alszom, úgyse megyek sehova így azt kaptam magamra. Befeküdtem az ágyba, és még hallottam hogy apám eltört valamit. Talán egy vázát. Majd elnyomott az éjszaka, és elaludtam.

Reggel az órám idegesítő csipogására keltem fel. Kikászálódtam az ágyból, és elkezdtem a hét utolsó napjára készülődni. Gyorsan megmosakodtam, felöltözködtem, és a táskámat felkaptam. Már ígyis késésben voltam. Apám a kanapén feküdt teljesenk kiütve. Kirohantam az ajtón, és beültem a kocsimba. Gyorsan elhajtottam, még szerencse hogy nem kapott el rendőr. Gyorsan betéptem a parkolóba, és szinte feltéptem az ajtókat úgy rohantam be. Már vagy 5 percbe becsengettek. Beléptem az osztályterembe, ahol minden szem rám szegeződött.

-Elnézést Mrs. Woods, de elaludtam.

-Nembaj, ülj le, és próbálj bekapcsolódni.-intett.

Úgy tettem ahogy mondott. Ismét felvettem semmit sem mondó álarcomat, és úgy tettem mint aki nagyon figyel.

Ez óra végéig be is jött, majd kiviharoztam órámról, és spanyolra mentem, ami Edwarddal volt közös azt hiszem.

Besétáltam a terembe, ledobtam a táskám, és azon gondolkodtam hogy milyen jól éreztem magam Jasperrel. Még Tony-val sem nevettem ennyit, pedig ő már nagyon régóta ismer.

Lassan beszálingóztak a terembe a diákok, és így ment az egész napom. Tonyval kijőve az órámról a menza felé igyekeztünk.

-Milyen volt Lizzie-vel?

-Nagyon jó. Elmentünk kajálni, utána moziba, és amikor mentünk haza látam hogy... szóval láttam amit láttam-nevetett rám perverz vigyorral.

Közben beléptünk a menza ajtaján, és leültünk.

-Csak... Jasperrel elementük a környékre szétnézni-mondtam könnyedén.

-Jah. Szétnézni mi?-húzta fel szemöldökét.

Megforgattam a szemem.

-Na és amúgy mia a véleményed a Cullen fiúkról?-kérdezte kis idő elteltével.

-Mondjam?-bólintott. Hátranéztem az asztaluk felé.-Hát Emmett... Ő olyan nagy izé... mint egy maci-nevettem fel ezen.-Edward... olyan szépfiús. Na de most megyek haza, mert edzenem kell, mivel holnap mecs lesz-szedelőzködtem hogy ne kelljen Jasperről semmit sem mondani.

-Tudom én mire megy ki ez-kacsintott.

-Eljössz holnap?-húztam fel a szemöldököm.

-EL, na szia.

-Szia.

Elhúztam a csíkot. Bepattantam a kocsimba, és beindítottam a motort. Az ablakomon kopogtak. Majdnem szívinfarktust kaptam tőle. Jasper volt az.

Lehúztam az ablakot.

-Szia Jasper-mosolyogtam rá.

-Szia, csak hallottam hogy holnap mecs lesz, és szeretnék sok sikert kívánni-mosolygott rám,m de mintha nem is ezt akarta volna mondani.

-Ohh... hát köszi. Azért remélem ott leszel.-néztem rá. ez meghvás? Úristen Vic.

-Sajnos nem tudok ott lenni. De a tesóim már várnak szia.

Lerázott.

Elindultam a terem felé. Ott kiszáltam a kocsimból, egyenesen befelé vettem az irányt.

-SZia Victoria, jó hogy itt vagy már. Na menyj el kicsit bemelegíteni, utána pedig Jasonnal fogsz egyet próbálni, és én folytatom az edzést.

-Oké Kyle.

Átöltöztem, és elkezdtem bemelegíteni. Miért azzal a nőcsábász Jasonnal kell boxolnom?

-Jössz már Vicy?-húzta fel perverzen a szemöldökét.

-Hát persze-löktem neki.

-Na akkor gyerünk!-tapsolt egyet Kyle.

Elkezdtem védekezni ütései ellen, amikor Kyle közbeszólt.

-Emeld magasra a kezed, mert így az eslő ütésnél KO leszel!

Úgy tettem ahogy mondott, és nem a védekezés mellett maradtam hanem a támadásnál, amíg megint megszólalt a drága edzőm.

-Fárazd ki az ellenfeled, könnyebb dolgod lesz vele.

Hát jó. Hátráltam pár lpépést, és Jason ütni kezdett. Én egy párat kaptam mert a többit kivédtem.

...

Ma van a nagy nap. Izgatottam készülődtem.

-Szia apa-köszöntem lent a konyhában neki.

-Szia. Egyél utána meg menyj és készülődj, nekem dolgom vana kórházba.-morogta.

Mintha érdekelné hogy mi van velem... Egész nap taktikáztam hogy mi lenne a legjobb, hiszen nem akarok csalódást okozni Kyle-nak. Délután kettőkor felkeltem a kanapéról is, és az autómba pattantam be. A teremig meg sem álltam. Ott az edzőm várt, karba font kézzel.

-Örülök hogy ittvagy Vic. Na gyere be.

Most jön az hogy mit hogyan fogok csinálni. Leültünk egy zsámolyra egymással szemben.

-Hogy akarod legyőzni az ellenfeled?

-Nem támadok, védekezek, kifáraztom. -bólintott.

-Ha megüt, és nem bírsz felkelni mit teszel?

-Ha bírok elgáncsolom, és a földön ütöm, ha nem, feladom.

-Oké. Akkor tegyük fel: Megüt, és félted nagyon az arcod.

-Nem vagyok én lány.-vágtam ki magam. Na jó ez hülyén jött ki.-Na jó az vagyok, de...

-Értem én ne félj-mosolygott rám.-Na gyere, indulunk.

Felálltunk, beültünk a buszba, és elindultunk.

=*=

Az öltözőből kijövet már elég sokan voltak kint. Senki ismerőst nem láttam. Kyle elővett egy kis mappát, és olvasni kezdte.

-Ellenfeled neve: Kristiana Hunk, közepes mértékű, és erős, de a logikája egyenlő a nullával.

-Ez bíztató.

-Vic. -állított meg- Nem kell nyerned, csak ne ölesd meg magad oké?

-Oké. De szeretném ha büszke lennél rám.

-Eddig 10-ből ha 3-szor veszítettél. Büszke vagyok rád.

Megölelt. A bíró közben odahívta a versenyzőket. Négy fordulós a mecs. Remélem még az elsőben ki tudom ütni.

de hát én kifárasztom! Miért nem fárad ki?-aggódtam. Már a második fordulóban vagyunk, és olyan itt mint én sose voltam! A keze folyamatosan jött felém, és tudtam hogy ebből feladás vagy K.O. lesz. A keze eltalált, én a földre kerültem. A számban éreztem az émelyítő vér szagát, és hallottam még Kyle aggódó hangját. Miért aggódik? Semmi bajom sincs... Elsötétült minden.

Amikor kinyitottam a szemem az orromból kilógott valami cső, amit le akartam tépni, de a kezem nem tudtam megmozdítani. Szememmel körbepáztáztam a területet. Kórház. Kóházba vagyok. Egy K.O.-s ütés miatt.

-Felvagy Vic? Hallassz?

-Igen Kyle. Nem kell ennyire ordibálnod.

-Anniyra örülök. Nekem fontos feladatom van még, csak meg akartam várni amíg kinyitod a szemed hogy megnyugodtak.

-Menyjél Kyle. -nyögtem ki nehezen.

Köszönés és puszi után elment.

Helyette egy csodaszép doki jött be. Valószínűleg Jasper apja.

-Szia, én Dr. Cullen vagyok, de hívj Carlisle-nek.-mondtam.(:))

-Jónapot. -nyögtem elhaló hangon.

-Valószínűleg nagy fájdalmaid vannak, de ezt nem csodálom. Az ütés... olyan helyen talált el, ahol az agyad a lábaddal van kapcsolatba. LEhet hogy le kell ambutálni. Sajnálom.-és tényleg sajnálta. Látnilehetett a zsemében.

Én már nem terveztem semmit. De hogyhogy le kell vágni a lábam?

A könnyeimet most is visszanyeltem. A doki még beszélt valamit, de nem tudtam rá figyelni. Nem szeretnék láb nélkül élni. És lélegeztetőgéppel.

A dokit csak nem kérhetem meg rá hogy kapcsoljon le. Csak jön valaki akivel ezt meg tudom beszélni. Remélem.

-Magamra hagyna?-kérdeztem, amikor untam a prédikálását.

-Persze. Ha nem baj a fiam, Jasper bejönne.

-Persze.-őt mindig szívesen látom.

Kiment a doki, Jasper pedig bejött.

Köszönt, köszöntem.

-Jasper. Kérhetek tőled egy szívességet?-könyörgöm mondj igent.

-Persze-nézett rám összeszűkített szemmel.

-Kérlek... Ott egy gomb.-mutattam egy piros gomba remélem azt hiszi hogy valami süti vagy ilyen gomb.-Légyszives nyomd meg.

Rémülten nézett rám.

-Victoria! Az nem játékgomb!

-Tudom. Lélegeztetőgéppel lelegzem! A lábamat le fogják vágni! A fájdalom belül lassan ki fog törni! Kérlek!!

A könny amit sok éven át visszatudtam nyelni most kibuggyadt. Egy... kettő... és utána jött a többi is.

-Tudom hogy vagy csak két hete ismerlek, de megnyomod és kimész. Senki nem tudja meg hogy te voltál. Könyörgöm...

-Akarsz élni igaz?-mintha tudna valami más életmódot... Pff...

-Nem így.

-Este visszajövök. Addig ne csinálj semmi butaságot oké?-nézett mélyen a szemembe.

-Oké.-megbíztam benne. Nemtudom hogy csinálja, de tudtam hogy valamit kitalált.

Jasper szemszöge:

Kiszaladtam, és a folyosón át ki az udvarra. Onnan már normál sebességre kapcsolva hazafutottam. Nemtudom mi van velem, de Victoria nem halhat meg. Nem vagyok Edward aki inkább megengedi hogy haljanak a baráti. Inkább legyen olyan mint én. Berohantam a házba egyenesen Carlisle-hoz aki nemrég ért haza.

-Apa, beszélnünk kell.-mondtam már előtte állva.

-Mond fiam.

-Tudod Victoria. Azt kérte öljem meg. Nem akar élni fájdalommal. És hát... nagyon közel van hozzám...-próbltam felszínes lenni.

Edward berontott a szobába, és Carlislenak magyarázni kezdett.

-Át akarja változtatni, mert hát... nagyon jó barátja lett, és meg akar halni. Ennyi volt öcsi.-kacsintott rám. Ezt még megkapod.

-Be kell avatni, és amelyik utat választja azt kell tenni.-Amit Carlisle mondott nagyon jól esett. Mellettem áll.

Ketten indultunk vissza a kórházba egyenesen Vic szobájába.

Ahogy meglátott elmosolyodott, és levegőért kezdett kapkodni. A szive az átlagosnál is lassabban vert, majd fuldokolt.

-Jas... per-nyögte elfúló hangon a nevem.

-Tarts ki Victoria! Carlisle! Most!

-Zárolt részen vagyunk, hangszigetelt szobába. Neked kell megtenned, te nem érzed az illatát.

-De a vérét?

-Azt sem fogod. Gyerünk!-adott parancsot.

Megfogtam a kezét, és a szemébe néztem, ahol már nem láttam semmit. A szive épphogycsak dobbantott egy utolsót. Megharaptam. A kezét megharaptam. A vére csábító volt. Nem olyané rtelemben, inkább vonzott, és azt kiabálta hogy sose hagyj el! Még Bella vére sem ért fel, pedig arra néha inkáb kajára gondoltam hogyha Edward nem volt a közelembe.

Látam hogy tágra nyílnak a szemei, de hang nem jött ki a torkán. Iszonyatosan fájt neki. A teste éghetett.

-Ne!-próbálta kinyögni. hallottam ahogy szíve gyorsabban ver, majd lassabban.

Carlisle őrködött addig. Aki be akart jönni, elzavarta.

Az egyik nap bejött apám, és mondta hogy haza kell vinni, mert itt a vért fogja érezni. Az ölembe vettem, amíg ő hozta a lélegeztetőgépet ami rá volt csatolva meg az ilyeneket.

Bevittem a nappaliba a kanapéra fektettem. Mindenki körbeállta. Még Rosalie is.

Leültünk, és vártunk.

Victoria szemszöge:

Amikor végleg úgy éreztem hogy elégek, és meghalok, a szemeim kipattantak. Mi történik velem?

Tádámm :D

Vége ennek a fejinek is :D

Az élet versenye-2

Szeretnék sok kommentárt, legalább a rendszeres olvasóimtól...

2. fejezet-Sok sok ijedés és szórakozás

Többen megnéztek minket, de nem nagyon érdekelt. Az első órám matek volt, ígyhát bementem. Hátam mögött éreztem Jasper illatát úgyhogy hátrafordultam.

-Milyen órás lesz?-kérdeztem közben hátrafelé menve.

-Matek.-válaszolta mindentudó mosollyal az arcán.

-Most megkérdezném hogy ülsz-e mellém, de sajnos Tony-val ülök. Ugye nem baj?-kérdeztem a terembe.

-Nem.-válaszolta gyors mosollyal majd leült a mellettem lévő padsorba.

Csak most néztem meg hogy mi van rajta. Egy fehér kabát, alatta egy szürke felsővel, és egy fehér nadrág. Államat megtartottam tenyeremmel, és úgy bámultam Jasper-t.

-Hahó.-intett előttem egy kéz, amitől majdnem szívrohamot kaptam. A szivem a torkomban dobogott, jóhogy nem sikítottam fel.

-Mi van Tony?-kérdeztem gyorsan megsem gondolva mit mondok.

-Csak köszöntem. Igen elvoltál a sráv tanulmányozásával...-nézet Jasperre.

Basszus ilyen feltünően bámultam?? Akkor biztos hogy ő is észrevette. Kicsit elpirultam, de rögtön visszajött a szinem.

-Ilyen feltűnő volt?-kérdeztem suttogva, nem mintha akaráki is meghallaná.

-Hát eléggé. Talán a srác is zavarba jött a nézésedtől.-nevetett mellettem.

Én zavaromba a föld alá sülyettem volna. Bejött a tanár, és a tálára kezdett el firkálni egyenleteket, aminek még az elejét sem értettem. Nem csoda, nem vagyok jó matekból. Amíg a tanár beszélt, oktatott, én engedelmesen írkáltam a füzetembe.

A többi óra is ilyen unalmasan telt el, de nem találkoztam Jasperrel, csak Edward-dal volt egy közös órám.

A menzára már Tony-val mentem, aki mindenről fecsegett nekem. Kivételesen is be nem állt a szája.

-... és Lizzie olyan aranyos volt, hogy majdnem elolvadtam tőle.-csöpögött.

-Micsoda?-nyíltak kerekre a szemeim. Az én jólismert Tony-m becsajozott??

-Tudod, Lizzie...-mutatott az ebédlő sarkába egy szőke lányra.

-Hol ismerkedtetek meg?-érdeklődtem.

-Egész nap erről dumáltam. Vic, figyelsz te rám?

-Hát persze-hazudtam könnyedén, de persze az agyam teljesen máskol kavargott.

-Ja... amúgy meg a plázában arról a horrorról kijövet.

-Ja igen...-mondtam, de nem is rémlett.

Tovább falatoztunk, míg én a Cullenék asztala felé pillantottam, ahol Jasper épp rámemelte tekintetét, és rámmosolygott, amit én készségesen viszonoztam. Tonynak ez sem maradt szem elől elrejtve, megszólalt.

-Na mi van a Hale gyerekkel?-kérdzte a csirkecombot véve kezébe és megrágcsálta.

-Ne egyél már ilyed disznóul!-akadtam ki rá viccesen.

-Mi van? Az a gyerek elcsvarta a fejed? Egy hete még néha te is így ettél.

Végülis teljesen igaza van. Néha én is így szoktam enni.

-Na szóval mi is történt??

-Hát csak... a terembe találkoztam vele, és ma ő hozott suliba.-haraptam be alsó ajkam.

-Tetszik neked mi?-húzta fel a szemöldökét.

-Nem.-vágtam rá hirtelen. Talán túl hirtelen is.

-Mikor szemelted ki magadnak?-kérdezősködött tovább.

-Nem is... áhh-adtam fel végül.-Olyan cuki amikor mosolyog nem? Meg az a... Úristen Tony-jutott eszembe hogy miket beszélek.

Amikor ismét a Cullen asztal felé nézett, láttam hogy Jasper önelégülten hátra van dűlve. Biztos valami okosat mondott, bár nem csodálom.

-Megyek órámra. Még van egy spanyol.-sóhajttam. Sose szerettem a tanárt, bár az órája még elemnt.

-Nem akarsz lógni?-kérdezte hatalmasat vigyorogva.-Elviszlek a plázába, ha gondolod.-nézett rám kiskutyaszemekkel.

-Tudod hogy utálom a divatot, és tudom hogy Lizzie ma is ott lesz.-vigyorogtam rá önelégülten.

-na jó lebuktam... De segítened kéne, tudod hogy nem vagyok jó csajozó.

-Oké, gyere!-húztam magammal.

Beszáltunk a kocsiba, és Tony maxra tekerte a hengerőt, mert épp Avenged Sevenfoldtól a Seize the day szám ment. Együtt énekeltük a dalt szólónál pedig jót nevettünk egyes marhaságnál amikor épp nem tudtuk a szöveget, és rögtönözve valami hülyeséget mondtunk.

Amikor már közeledett , és a látóhatárba került a pláza, lehalkítottuk a zenét, és Tony bekanyarodott a parkolóba. Most jutott eszembe hogy Jasper hozott, és talán ő akart hazavinni is... A fenébe lehetek ilyen béna.

Tony kihúzott a kocsiból, és a legnagyobb boltba húzott be. Király.

-Na hol van?-kérdzeztem felé fordulva, amikor egy ruhákkal teli fogas mögé húzott. A számat halk sikoly hagyta el.

-Ott.-mutatott ki a ruhák között.

-Már rájöttem hogy nem itt.-mondtam gúnyosan.

-Mit csináljak?-hagyta figyelmen kívül előző beszédemm, és aggódva beszélni kezdett.

-Menny oda, és hívd meg... valamire.-komolyan mintha béna lenne.

-Oké. Meghívom kajára. Na?-kérdezte.

-Ja... király.-mondtam már semminek, mert elment ahogy a Lizzie-hez.

A ruhákat kettéválasztottam, és néztem hogy mit produkál. Megmozdult a szája, és valószínűleg elhívta ebédelni. A csaj megkarolta és elindultak.

-Szia.-szólalt meg mögűlem valaki.

Ilyedtembe sikítottam egyet, mire néhányan felénkfordultak. Hogy tudnak engem mindig így megilyeszteni??

-Szia.-néztem Jasperre kikerekedett szemekkel.

Rámmosolygott, ami nem volt túl jó ötlet, mer a már így is gyors szivem még gyorsabban dobogott.

-Te hogy-hogy a plázába? Vásárolgatsz?-törtem meg a pár másodperces csendet.

-Nem. Rosalie-t kellett meg Bellát elhozni. Ők vásárolnak-vágott egy pofát-de látom te sem vásárolsz.-jelentette ki, és a vigyora még nagyobbra nyúlt.

-Hát nem. Tony jött csajozni, ami valószínűleg be is válik neki.-mondtam.

-Amíg ők együtt vannak, gyere, meghívlak ebédre-mosolygott rám.

-Ez már lassan vacsora lesz-mosolyogtam vissz, mire ő a szemét forgatta.

Bementünk a mekibe, és sültkrumplit kértem plusz sajtburgert, míg ő semmit nem evett.

-Te nem eszel?

-Nem, én nem vagyok éhes.

-Oké.-hagytam alább a témát, és jóízűen enni kezdtem.

Ő csak nézte ahogy eszem, ami néha nagyon zavaró volt. Ha kell enki, menyjen el maga egy kis kajáért oszt egyen nem? Na ezn nagyon jót nevettem magamba, és a látszatra pedig egy kis mosolyra futotta.

Amikor befejeztem az evést, feláltam, megköszöntem, és kifele vettük az irányt. A plázából kiérve megszólaltam, mert már untam a csendet.

-És... mit csinálstál tegnap?-kérdeztem tőle mosolyogva.

-Hát...-habzott (?)-Aludtam...-vigyorgott rám.

Szememet forgatva mosolyogva léptünk ki a parkolóba, ahol Tony kocsiját már nem láttam.

-Elment!-nyíltak kerekre a szemim, és mutattam az üresen álló hely mellé.

-Majd hazaviszlek, de csak olyan egy óra múlva tudlak, mert míg Rosalie vásárol... hát nem szép látvány.

-Oké, addig gyere, van a közelbe ilyen butiksor, amik a szabadba vannak-mosolyogtam rá, és húzni kezdtem.

-Pontosan hová megyünk?-kérdezte, mire én csak csittre intettem.

-IDE!-szólaltam meg később, amikor a ,,butikokhoz" értünk.-Gyere-húztam tovább magammal.

Végigsétáltunk a soron, a legvégén találtam egy férfiszemüveget. Csillag alakú volt, és rózsaszín.

-Ezt próbáld fel-nevettem, mire fel is vette. Ugyanolyat választottam magamnak, csak nőibe, és én is felvettem. EGymáshoz bújtattuk a fejünket, és a telefonommal lefényképeztem magunkat. Persze én direkt hülye fejet vágtam, amit amikor visszanéztük a képeket, jót nevettünk rajta.

Teláltam egy fehér ruhát, amire rászedtem Jaspert hogy próbáljam fel. Ő magvárta míg felveszem a ruhát.

Szexysen behúztam a függönyt, és öltözködni kezdtem. A felsőjét nagy nehezen magamra hámoztam, utána a nadrágot, és mint a kifutókon kiléptem. Kilátszott a halványan kockás hasam, és amikor Jasper meglátott, mintha megdöbbentette volna a látvány. Ilyen ruhát viselt a star warsba Amilda vagy ki. Jókat nevettünk egyes embereken vagy ruhákon, esetleg kiegészítőkön. Nagy bánatomra Jasperre nem sikerült egy ruhát sem rátukmálnom, pedig még a kiskutyaszemeket is bevetettem.

-Hány óra?-jutott eszembe hirtelen.

Elővette óráját és megszólalt.

-Fél hét. -nézett rám kerek szemekkel- Szerintem siessünk, mert Belláék kinyírnak.

-Oké.

Épp egy Hawaii féle virágos ruha volt rajtam, amit ki sem fizettünk, hanem gyorsn elfutottunk. A kocsinál lihegve álltam meg.

-A ruháimat otthagytuk.-nevettem el magam.

-Nembaj, cserébe tőlem itt ez-mutatott végig rajtam.

-Köszi-nevettem még jobban.

-Na hol lehetnek már Belláék?-kérdeztem türelmetlenül.

Jasper abban a pillanatba beszált a kocsiba, és vissza ki egy papírral a kezébe.

-Elmentünk. Majd gyertek. Sziasztok: Bella.-olvasta fel a cetlit.

-Ugye itt vannak és nem feleslegesnek álltunk itt egy órát?-nyavajogtam.

-Sajnos pontosan így volt-mosolyodott el Jasper.

Morcosan beszáltam a kocsiba, és Japer elindult. Nagyon gyorsan ment a táj mellettem, ígyhát a sebességmutatóra néztem, ami 170-et mutatott.

-Jasper...-nyeltem egy nagyot.

-Igen?

-Lécci lassíts mert nagyon tetszik a kocsi, és nem szeretném a gyorsaság miatt lehányni.

Tette amit kértem, és én megkönnyebbülten lélegeztem fel.

-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem komolyan.

-Igen.

-Miért pont ide költöztetek?

-Mert apám itt talált munkát.-válaszolta röviden.

-Ezelőtt hol laktatok?

-Alszkában-mosolyodott el.-Most én jövök. Miért lettél boxoló?

-Hát egyik okból, mert apám nem nagyon foglalkozott velem anyám halála után, ezért meg kellett védenem magam , és beleszerettem. Másik okból meg, 5 évvel ezelőtt Kyle talált rám, hogy sírok, mert anyám meghalt apám pedig részegen hazajött és csapodni kezdett meg minden. 7 évesen pedig még nem nagyon tudod hogy mit teszel. 13 évesen anyám sírjánál amikor apám nem először volt részeg, megesküdtem hogy nem sírok. Eddig megtartottam, márcsak pá éven át kell.

-Kyle mondta hogy légy boxoló?

-Nem. Ő csak amikor megtalált, a boxterembe vitt, mert ott lakik. Ott hátul van egy szoba, fürdő meg az alap dolgok, és amikor oda vitt, nem volt velem mert el kellett mennie a boltba, ütni kezdtem a zsákot, amit nagyon megszerettem. Azóta olyan mintha testvéremlenne. Kereken 20 éves volt, és egy 13 éves gyereket hazavitt. Akkor mégcsak játékból püföltem. Egy évvel ezelőtt gondolkodtam, és komoylan kezdtem venni ezt a sportágat.-meséltem neki.

-5 éven keresztül egy álarc mögé rejted minden bánatod? A könny is csak egy dolog hogy megszabadulj egy ilyen nagy tehertől.

-Honnan tudod hogy amikor egyszer megtörténik, és sírni fogok, akkor abba tudom hagyni és nem bőgöm ki minden fájdalmam? Lehet az lesz a halálom.

-Max 2 napi tarthat. Utána minden visszajön. Ez csak egy dolog ami leteszi a terheket a váladról.

Apropó! Ma nem edzened kellett volna?

-Nem. Ez a nap a szabadnapom.-mosolyogtam rá. Örültem hogy ennyire észben tart ilyeneket.

a házunknál égett a villany, szóval apám otthon van. Elköszöntem Jaspe-től, és bementem a házba. Apám jött ki a konyhából részegen.

Úgylátom ismét az egy hónapba egyszer részegsége ma lett.

-Szia apa, megyek lefekszem-mondtam neki, és kikerültem.

-Viktoriia! Te büdö-hukk-nöszemély! Elmentél és nem is nem is nem szolsz??

-Igen.

A rövid válaszom után felsiettem a szobámba, bezártam az ajtóm hogy ide ne jöjjön be, és lefeküdtem az ágyra.

A fehér Star Warsos ruha:

http://m.blog.hu/ni/nice/image/amidala2.jpg

Virágos Hawaii féle:

http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/465/5/4680.jpg

Az élet versenye-1

1.fejezet-új lakók jönnek

A Port Angels-i boxterembe voltam, ahol az edzőm azonnal hozzám sietett, és munkára hajtott.

Én vagyok a legjobb boxolója, és Forksban, PA-ban sem Seetlieben semtaláltak nálam jobb női versenyzőt.

Általában a lányok ilyenkor festik magukat, meg pasizgatnak, de én nem. Ez szinte már az életem. Feladtam már a pasizási hormonokkal, sose voltam jó benne. A barátkozás sem volt ínyemre, így is csak egy igazi barátom van, Tony. Na meg ha Kyle-t, az edzőmet is beleszámítjuk, mert igen, nagyon jó fej. Most mindenki be van zsongva, mert egy család költözött a városba, és elméletileg nagyon jól néznek ki.

Két órán át poshadtam az edzőteremben, mert a nagymeccsre készülődöm.

Anyám meghalt kb 10 éve, és ez nagyon megviselt. Már nem tudtunk Miamiban élni, ezért apám miattam és a munkája miatt is ideköltözött. A kemény álarcom miatt mindenki azt hiszi hogy egy kőszivű nőszemély vagyok, de ez nam igaz. Belül szenvedek, úgy mint más soha. Amikor ynám meghalt, megfogadtam hogy sose fogok sírni, és nem engedem hogy mások meglássák rajtam az eluralkodó bánatot. Régebben kb öt éve kimentem a parkba, és Kyle ott talált rám. 18 évesen már sokadik versenyére készülő boxoló? Ki hiszi már ezt el...

amikor végeztem, Kyle megint bepróbálkozott nálam, de most is visszautasítottam. Igaz 25 éves, de akkor is.

Szóval hazamentem apámhoz, aki a kórházban igazgatóféleség vagy mifene, ezért sosincs itthon. Most is a fején találtam a szöget, az ajtó zárva stb.

Kinyitottam az ajtót, és bementem. Felmentem a szobámba, ahol már vagy 3 hete biztos nem volt kitakarítva. A barna falakon híres boxolók voltak. 5 éve csak ennek a sportágnak élek. Ledobtam a táskám, amibe az edzőruháim voltak.

Beszaladtam a fürőbe, lezuhanyoztam, megmostam a fogam, és lementem hogy egyek valamit. Szendvicset ettem, és utána rögtön ágyba bújtam, mivel már vagy 9 óra.

Reggel álmosabban keltem fel mint valaha, de kipattantam az ágyból. A ruhásszekrényemhez léptem, kivettem belőle egy sötét csőszárú falmert, és egy világosrózsaszines pólót, egy fekete hosszúújút, felvettem, és apám már megint nem volt itthon. Ettem egy joghurtot, és ennyiből állt a reggeli evés. Visszamentem a fürdőbe, megmostam az arcom és megcsináltam egyéb teendőimet, majd egy gyors copfba fogtam sötét hajam. Beszálltam az autóba, és egy műmosollyal az arcomon elindultam az iskolába tanulni. Mindenki tudja hogy tegnap azért nem voltam iskolába, mert boxoltam. Na jó persze most is nyertem, de ez alap :D

Szóval amikor megérkezdtem a parkolóba, egy Volvo állt a mellettem lévő helyen. Gazdagok lehetnek akkor.

Kiszálltam, és beindultam a suliba, ahol Tony már várt.

-Végre megjöttél! Azt hittem ma is valami hülye versenyen vagy.-dorongált meg szépen.

-Itt vagyok, nem hülye verseny, és neked is szia Tony.-mosolyogtam rá angyalian.

-Szia Vic.

Eggyütt nevettünk ezen, és továbbmentünk, majd mindenki a saját óráira ment el. amit a tegnapi nap alatt megtudtam, az az volt, hogy a Cullenék mindenkit elcsábítanak.

A helyemen egy szőke srác ült. Én bizony el nem ülök onnét.

Jobban megnéztem a srácot, és nagyot nyeltem amikor rámnézett. Mint egy angyal. Uhh... ez csekély fogalom.

Leültem a helyemre, és köszöntem a srácnak.

-Szia, én Victoria Fletcher vagyok, és én itt szoktam ülni, vagyis itt ültem az utóbbi pár évben, szóval remélem hogy nem bánod ha leülök.

-Jasper Hale.-mondta és érteltlenül nézett rám.

Mi rosszat mondtam? Csak beavattam a lényegbe!? Amikor bejött Mrs Moore, azonnal megkezdte a történelem magyarázását. Jasper szinte folyon nézett, amibe néha be is pirultam. Mit kell olyan értetlenül nézni rám!? Tudtommal még ember vagyok, és nincsen zöld fülem!!

Az óra végén Jasper lassan felállt, és összeszedve cuccait kiment a teremből. Éni s így tettem, és a matekterem előtt megálltam, mert TOny-nak matekja van. Egy másodperc múlva már egy sereg diák jött ki a teremből, és átment a menzára. Tony egyből hozzám jött, és megkérdezte hogy mien volt az egyik Cullen mellett.

-Hát egy: nem Cullen hanem Hale mellett ültem kettő: honnantudsz róla? Három: semmi újj.-mosolyogtam rá.

-Már z egész suli arról beszél hogy mellette ültél. Na de legalább hogy mi hanyagoljuk a témát, milyen volt a ,,meccs"?-kérdezte a menzán ülve.

-Hát...-a hatás kedvéért elszomorodtam.-NYertem-sikkantottam fel, ami miatt az egész ebédlő minket bámult. Lelapultam, és félve Tonyra néztem, aki csak kuncogva rázta meg a fejét.

-Azon belül?-tette fel következő kérdését.

-Hát azon belül... Az történt, hogy elején nagyon rossz volt minden, de már utána behúztam neki egyet, és elterült, majd még 5 perc bunyó után Puff-éltem bele magam az agyamba újra lejátszva az eseményeket.

-És legalább szereztél valami sérülést?-kérdezte de most komolyan.

-Igen-eresztettem meg rá egy művigyort. Arréblöktem kicsit hosszű fufrumat, amit azért kaktam oda, és nem kötöttem erősen a gumiba, mert egy csúnya lila-piros-zöld folt tanyált le.

-Fáj?-aggódott értem, és megnyomta.

-Hát így igen-dörrentem rá egy kicsit.

-Na és neked hogy tetszenek a Cullenék?-kérdezte de csak hogy témát terelje.

Most ugrott csak be hogy meg sen éztem őket, és csak eggyel találkoztam. A szőkével.

Az asztaluk fele pillantottam, és megláttam egy csinos Jasperféle szőke hajú lányt. Gyönyörű volt. egy mackós testű fiú karolta át, valószínűleg a pasija. Majd a bronz fiókát egy barna hajú csaj kényeztette kezénél. De Jasper mellett nem volt senki. Talán neki nincs senkije?

-Ők így vannak egy családba?-kérdeztem Tony-t.

-Ja, de csak örökbe fogadták őket, amúgy meg van még egy 26 éves anyuk asszem, meg a doki, aki a kórházba dolgozik.

-Aha-nyögtem ki, és Jasper bámultam aki egy idő után felém nézett, és egy idő után én fordultam el tőle, mivel már a pirulásomhoz közel álltam.

-És mi a nevük?-kérdeztem hogy mondjak valamit.

-Rosalie, Emmett, Edward-mutatott sorra mindenkin-Jasper, és Bella.

-Na akkor én megyek, mert Kyle beszélni akar velem. Nem jösz el velem?-ajánlottam fel.

-Nem, anyának kell segíteni.-mosolyodott el.

-Oké! Szia!

-Szia Tony.

Amikor megfordultam a tálcám tartalma kicsúszott a kezemből, mert azt hiszem Jassika előttem állt, és az egész ráborult. Ő meglepődötten, dühösen nézett rám, és kiabálni kezdett.

-Te rohadt kurva tönkretetted a ruhámat! -sipítolta. - Anyád nem tanított meg...-kárörvendően elmosolyodott-Neked nincs is anyád igaz!!??

A pasija ahogy meglátta hogy mind a két kezem ökölbe szörül azonnal a kis kurvához sietett.

-Hagyd szivi, nem éri meg hogy tönkretedd a pofidat!-majd elhúzta.

A szívem összeszakadt hogy megint anyámra gondoltam, pedig már több hónapja nem hozta fel a témát senki. Kisiettem a menzáról be a kocsimba, és egyenesen a Port Angelsi boxteremhez mentem. a könnyeimet megfékeztem, így a 10 év alatti ígéretemet most is betartottam.

Kiszaladtam a kocsimból, és beszaladtam az ajtón.

Szinte izzodta a szemem a dühtől. Kyle azonnal észrevette, és nem jött hozzám. Felvettem a fekete kesztyűmet, és a boxzsákot kezdtem el verni. Idő után amikor nem nyugotam le, ledőltem a falhoz, ledobtam a kesztíűket és arcomat a kezembe vettem.

-Sose irányítson a düh.-szólalt meg mellettem egy hang. A kesztyűket nyújtotta, és én készségesen elfogadtam. Felnéztem, és Jasper arcával találtam szembe magam.

-Nem az irányít.-hazudtam könnyen. Az évek alatt már megtanultam hogy kell jól hazudni, de ezt nem vette be.

-Ha az irányít püfölheted a zsákot, nem fog úgy történni semmi ahogyan te akarod. Még jobban feldühíted magad.-mondta bölcsen.

-Bölcsnek készülsz?-kérdeztem viccesre véve a dolgot, és valahogy most nem voltam ideges. Inkább nyugalommal töltötte el valami az egész testem, plusz valami öröm.

Erre aztán nem válaszolt csak nevetve megrázta a fejét. Erre nekem is el kellett mosolyodnom.

-Te is szoktál boxolni?-kérdeztem terelve a témát.

-Hát... néha.-nyögte ki. néha boxolni? Na jó, ez most egy szemen szedett hazugság.

Hirtelen Kyle állt meg előttem, és a kezét nyújtotta hogy álljak fel.

-Victoia, itt van Damon. Le kéne győznöd, mert nagyon ingerült. -majd a tárfél másik sarkába mutatott.

Jasperre mosolyogtam, és elindultam Damonhoz. Amikor hátranéztem láttam hogy Kyle valamit nagyon beszél Jasperhez.

-Szia, én Victoria vagyok.-mutatkoztam be.

-Te lennél a ház legjobb boxolója?-nyilalt belé a döbbenet.

-Igen. Tán nem mersz kiálni velem?-incselkedtem.

-Gyerünk.

Felmentünk a négyzet alakú boxdobozhoz, és kezdődött a menet.

Felvettem a kesztyűmet, és verekedni kezdtünk. Egy jobbist akart adni, de jókedvemnek köszönhetően gyorsan kitértem az útjából, és helyette egy akkorát húztam be neki, amire még én sem tudtam hogy képes vagyok.

Leterült a földre, és 12 másodpercig ott volt.

-Bocsi, én nem akartam...-szabadkoztam, de közbevágott.

-Semmi baj. Alábecsültelek.

-Nem vérzel?-aggódtam.

-Nem, nincs semmi bajom.-mondta amitől jobban megnyugodtam.

-Oké. Akkor én megyek.-mondtam majd búcsúzóul intettem egyet, és Jasperék fele mentem. Kyle már nem volt ott, helyette Jasper nézett... büszkén (??).

-Gyors volt-kacsintott, amitől elpirultam.

-Én azt hiszem hogy megyek haza-motyogtam magam elé.

-Ömm... kocsival vagy?-kérdezte bátortalanul.

-Igen miért?

-Mert engem Edwardék hoztak, és ők már elmentek Bellával.-mondta. Olyan aranyos volt. Úr isten Victoria, mikre gondolsz?

-Persze hazaviszlek-mosolyogtam rá. Örültem hogy engem kért meg erre a feladatra.

Gondosan követett, és amikor meglátta a kocsim, kicsit meglepődött, de nem szólt semmit. Beszállt az anyósülésre, és elmagyarázta hogy merrem enyjek.

-Szóval be az erdőbe.-egyszerűsítettem le.

-Igen.

Kis idő múlva amikor eszembe jutott a teremben lévő beszélgetésünk, megkérdeztem:

-Kérdezhetek valamit?

-Igen.

-Őszintén fogsz válaszolni rá?-húztam fel a szemöldököm. Nagyot nyelt.

-Igen.

-Mit kerestél a teremben?

-Hát... -hazudott volna.

-Ne hazudj hogy boxolni mentél, mert nem láttalak ütni.

-Na jó lebuktam. Edward küldöt, de nem tudtam hogy minek, és amikor megláttalak a földöni degesen, így odamentem.

Elmosolyodtam. Épp az erdőnél jártunk amikor hirtelen szólt hogy kanyarodjak le jobbra.

-Wááó. -nyögtem ki amikor megláttam egy csodaszép házat az erdőben.

-Most már tudom hol keresselek amikor el akarlak rabolni-nevettem, és ő is velm nevetett majd kiszált.Kiautókáztam az erdőből, ami nagy koncentrációt vett igénybe majd mikor már az úton jártam, 150-el téptem, ami nem lett volna szabad. Végülis épp bőrrel megúsztam amikor tavaly majdnem elütött egy autó, úgyhoz most miért ne!?

Otthon leparkoltam, és láttam apa fekete kocsiját. Itthon van. Egy hónapban egyszer előordul ilyen. Bementem és láttam hogy apa nem a papírjait bújja mint akkor, hanem meccset néz.

-Szia apa.-köszöntem csendesen.

-Szia Victoria. -köszönt és újra visszatért a képernyőre tekintete.

-Hogyhogy ilyenkor itthon vagy?-tettem fe egy újjabb kérdést, ami látszólag zavarta.

-Az egyik betegem rákos és épp műtik, nekem pedig van 14 teljes szabad órám. másik kérdés?

-Nem.-dünnyögtem.

Felmentem a szobámba, és a kedvenc pólóm után kutatva dúrtam fel mégjobban a már ígyis romokban álló szobát. A kedvenc pólóm egy 3 mérettel nagyobb fekete fehér póló volt, ami kb fél éves. Alábbhagytam a kereésével, és egy testhez simuló póló mellett és egy szürke rövidnadrág mellett álapodtam meg, amit magammal vittem a fürdőbe, és lezuhanyoztam. 20 perc áztatás után kimentem, és felvettem a ruhát amit magammal cipeltem. kimentem és befeküdtem az ágyba. Mivel még csak 7 óra volt, ezért lővettem az egyik kedvenc könyvemet a True Blood-ot és olvasni kezdtem.

Ez 3 órát vett igénybe, és már majdnem kiolvastam az egész könyvet. Imádtam a vámpíros vagy a misztikus könyveket. Régebben az egyik barátnőm megkérdezte hogy mit bírok a vámírokba, amire csak azt feletem, hogy a vért. egyszer voltam olyan hogy vámpír akartam lenni ezért vért ittam, amit kiköptem mert nagyon rossz íze volt.

Egy idő után elnyomott az álom.

Álmomba egy réten jártam. Izgatottan vártam valakit hogy jöjjön. A rétet csak fa vette körül semmi más. Az egyik bokor megmozdult, és lépteket lehetett hallani. Kijött egy nagy állat, ami ott helyben össze is esett és Jasper lépett elő véres szájjal. Akkor vettem csak észre hogy az állat nyakából csopog a vér.

Felkeltem.

Azórámra pillantottam, ami fél 2-t mutatott. Király. Megismerkedek egy sráccal, és már azzal álmodok hogy gyilkos. Elkeltem az ágyból, és mentem megmosni az arcom. Amikor visszamantem, mintha az ablakomban a fa megreccsent volna. Ilyettemben odakaptam tekintetem, és lassú, óvatos léptekkel odaindultam. Elhúztam a függönyt, de senkit nem láttam. Az a félsz még mindig bennem maradt, e legalább már valamiért nyugodtan tudok lfekeküdni aludni.

Innentől már egészen reggelig aludtam. Amikor felkeltem felvettem kedvenc méregzöld felsőmet, és egy kövekkel kirakott nadrágot. Egy kis szemceruzát kentem magamra. Fogalmam sincs hogy ezt miért csináltam. Mielőtt beszálltam az autómba egy fekete kocsi dudált rám, amiből máris kiszállt a sofőr. Jasper. Ez meg mit keres itt?

-Szia. Te meg?-kérdeztem.

-Hát gondoltam szívesen jönnél velem iskolába.-mosolygottrám ellenállhatatlanul.

-Ez megívás akart lenni?-játszottam meg magam.

-Valami olyasmi.-eresztett meg még egy mosolyt.

-Oké.-vissza kivettem fekete-szürke táskámat a kocsiból, és elindultam Jasper kocsija felé.

-Ez a te kocsid?-kérdeztem tőle már az autóban ülve.

-Valójában nem. Carlisle-tól csórtam el-nevetett egyet.

-Szóval neked nincs járműved?-nevetve löktem meg a könyökét, ami olyan kemény volt mint a kő. Talán valami gipsz van rajta. Nagyon jól tudtam álcázni a hangultom, ezért is nem jött rá Jasper hogy meglepődtem. Azt hiszem.

-De van egy motorom.

Motorja van és nem azzal jár?

Most nem is akartam álcázni meglepettségem, de látszólag tetszett neki hogy ezt váltotta ki belőlem. Közbe lepartkolt a parkolóba, és kiszállt.

Én is kiszálltam, és egy páran megnéztek minket, de nem foglalkoztam vele. A kemény álarc lejött rólam, most pedig egy mosolygós lány tépett utat magának.

Jasper szemszögéből egy kis rész:

A Cullen házban:

-Carlisle!-szóltam apámnak.

-Mond fiam-termett azonnal előttem.

-Van egy lány a suliban...

-Jazz csajozik?-hallottam meg Emmett hangját fentről.

-Szóval van a lány, és az illlata más.-nyögtem ki végül.

-Minden embernek más az illata Jazz.-értetlenkedett.

-Tudom, de ez most nem úgy más. Nem vonz mint a vér, hanem mint illat érted? Mintha nem is vér keringene a testébe, hanem valami ínycsiklandó illat. Hasonló a rózsához, de mégsem olyan. Nem tudom megmagyarázni-adtam fel.

-Értem. Fogalmam sincs hogy mitől van ez. A többiek is így érzik?

-Nem. Nekik rendesen vér illata van.

-Menyj el vadászni fiam, addig kitalálok valamit.

-Rendben.

Kiszaladtam az ajtón egyenesen a sűrű edőbe, de nem vadászni mentem...

Az első fejezet. Remélem tetszett. Sok komit kérnék :D