Itt a kövi rész, és kijelenteném hogy itt mindig csak Péntek-Szombat-Vasárnap napokon várjatok fejezeteket :D
Hétköznap a suli miatt nincs túl sok időm írni.
4. fejezet-Képesség
-Én...-kezdtem volna, de hangom dallamos csengése megrémített, és újra a kezem a számon landolt.
-Ne légy zavarban Victoria.-szólt Carlisle-Ülj le mindent elmagyarázunk.
Nagy levegőt vettem, amitől a torkom iszonyúan kaparni kezdett. A kezemet a torkomhoz kaptam.
-Előszőr vadászni kellene-szólt halkan Jasper. A szája alig mozdult meg, mégis értettem mit mondott.
-Előbb kaphatnák egy kis vizet? Nagyon kapar a torkom-szakítottam meg hogy hova kellene mennem.
-Erről akarunk magyarázni.
Leültem a Carlisle mutatta helyre Bella mellé, és figyeltem.
-Amikor bementünk hozzád a halálodon voltál, ezért mivel Jasper felvetette az ötletet hogy változtassunk át, mert mondtad neki hogy nem akarsz úgy élni ahogy kellett volna, átváltoztattunk.
Fellibbentettem egyik szeöldököm. Nem értettem miről beszél. Átváltoztatott. De hogy? Plasztikai sebész vagy mi?
Edwardból kuncogás hallatszott, majd hangos nevetés.
Megbuggyant.-mosolyogtam magamba.
A nevetése nem csendesült, még jobban hangosodott.
-Vámpírrá változtattunk-fejezte be mondatát Bella.-Vagyis csak... Jasper.
-Most hülyének néztek?-kérdeztem szétnézve a szobában.
-Érezted hogy kapar a torkod? Szomjas vagy Victoria! Vér kell neked nem érted?-Rosalie szemei egyre sötétebbek lettek. Atyám! Tényleg vámpír lettem?
-Igen, vámpír lettél-mondta Edward. Hittem nekik, bíztam bennük, és örültem. De akkor nem mehetek napra meg...
-Gyere elviszünk vadászni hogy ne érezd annyira a torkod kaparását.
-Oké.-gúnyos mosoly terült el a számon. az első áldozatom Jassica lesz. Senkinek nem fog hiányozni, esetleg a pasijának. De őt is a halálba juttatom.Milyen lehet vajon a vére? Hátulról támadom, úgy hogy beszélni akarnák vele. Aztán...
-Nem!-kiáltott Edward.
-Mivan?-értetlenkedtem
-Nem ölünk meg embert.-ez honnan tudta hogy ambert akarok? Csak nem a kórházba megyünk vért lopni.
-Nem. Mi állati véren élünk. Ja mellesleg onnan tudom mindezt, hogy gondolatolvasó vagyok.
-Mi?-nyíltak kerekre a szemeim.
-Jól hallottad csajszi, mindenkinek van képessége itt. Ő az agyturkász, kivéve a csaját mert neki nem tud turkálni-karolt át Emmett válam felett.-Jasper meg érzi amit mások, és irányítja is.
-És a többiek?
-Semmi komoly.-aztán elszaladt.
-Gyere, elviszlek vadászni.-szólalt meg Jasper.
-Oké.
Kiszaladtunk a házból, közbe Jasper a vámpír tulajdonságairól beszélt, plusz hogy mindenki hoz át valamit az emberi énéből meg ilyenek.
-Akkor csak szimatoljak egy nagyot, és fussak amerre kell?-kérdeztem megállva.
-Igen.
Megigazítottam magam, futásra készültem, és beleszaggoltam a levegőbe. Az a bizonyos köd amiről beszélt ellepte el az agyam, s azonnal az áldozatomra szaladtam. Egy oroszlán volt.
A vére frissen lecsordogált az ajkamon, és teljesen elvesztettem az eszem úgy cuppantam rá, és élveztem a friss nedűt. Sose ettem még ilyet. Vagyis ittam. Amikor már az ernyedt testből semmi sem folyt, Felálltam és továbbléptem. Ahogy végignéztem magamon az ingem alja le volt szakadva, és a nadrágom combrészéből is ki van tépve egy darab.
-Ezt nem így kellett volna csinálni igaz-néztem szomorkásan Jasperre, aki a fa tetején ült.
-Tökéletes volt. Még Bella is jöbban elszakította a ruháját.-kuncogott.
Erényesen végignézett rajtam, amin biztos elpirultam. De a várt melegség nemjött, helyette az arcom bizseregni kezdett.
-Nekem lesz képességem?-szólaltam meg egy kis idő után.
-Szerintem Emmettel megmérkőzhetsz hogy az erőddel mi történt. Ha pedig más képesség is lesz, akkor az szuper lesz.-mosolygott rám bíztatólag.
-JAsper. Miért vagyunk a napon? Miért nem égünk el?
-Mert... az csak mese.
-Ja...-kis idő múlva megint megszólaltam.-Lehet ilyen vöröses barna a koporsóm?
-Minek az? -rémült meg.
-Hát aludni. Tudod...
-Mese.
Itt minden mese?
-Amikor vadásztam kijöttek a szemfogaim?-még a számba is nyúltam megnézni őket. Jasper megfoggta a kezem, ami nagyon jól esett.
-Nincs szemfog. Ha mérges vagy vagy ilyesmi, a szemed fekete. Ha emberi vérden élsz a szemed vörös, de hogyha így mint mi, akkor aranybarna. Te nem vagy még éhes?
-Nem köszi.-mosolyogtam rá, és zsökbelve mentem tovább, amíg el nem nyaltam. Nevettem egyet, de tovább sétáltam.
-Hé Jasper!-szóltam neki hátra.
-Igen-húzta fel szemöldökét. De aranyos.
-Ömm... apámmal mi történt? Komolyan aggódhat.
-Ezt otthon elmagyarázom jó?
-OKé.
Ez sem szomorított el, hiszen lassan látom őt is, igaz néha veszekszünk, meg nem is nagyon szólunk egymáshoz, de szeretem. Ő is engem.
És Tony. Vele mi van? Nem mentem suliba csak hiányol. És hívhatott is. Anyám... nem emlékszem rá. Tegnap még az emlékezetembe volt. Mi történt velem? Amnéziás lettem?
Beszaladtunk a házba, és mindenki a kanapén ült. Én Jasper mellett ültem. Nekem van a legjobb helyem.-újjongtam magamba.
Edward kuncogni kezdett, és rányújtottam a nyelvem.
-Hogyment a vadászat?-kérdezte Carlisle.
-Újszülött, de benne van a vámpír. Rossz. Nehéz önuralom.-válaszolta.
-Oké. Akkor Victoria. Mivel vámpír lettél, ezért a vér, főleg az emberin nem tudod megakadályozni hogy neki ne ronts, mert csalogat. A vér hívogat.-mondta Edward.
-Oké.-ezt minek mondja?
-Apád miatt. Meg Tony. Nem mehetsz el pár hónapig, valószínűleg egy évig távolabb, mert újszülött vagy, és nehéz az önuralmad. Érted?
És ekkor minden tudatosult. Nem mehetek haza.
-Miért?-kérdeztem megrémülve.
-Mert az önkontrolod miatt a vére csábító lehet. Megölnéd.-mondta szomorúan.
-De velem jönnének!-jutott eszembe az ötlet. Hát Jasper pl bírja az emberi vért, és...
-Akkor is erősebb vagy még. Meg mindenki azt tudja hogy meghaltál, ami végülis nagyjából igaz. Mit mondanának hogy élsz?
Ez egyszerű. Ha nem figyelnek kiszökök. Nem kell nekik itt lenniük minden perceb.
-Csak én nem engedném.-szólt mögűlem Edward.
-Kipróbáljuk?-kérdeztem gúnyosan és felálltam.
Elkezdtem az ajtó előtt szaladni, de előttem termett, és nekimentem.
Hirtelen ötlettől vezérelve elkaptam a nyakát, és a falhoz szorítottam. Jaspernek igaza volt. Az újszülöttek erősebbek mint akárki.
-Emmett! Jasper!-szólt normális hangnembe.
Majd a kezeim hátulről le voltak fogva, és Edward értetlenül nézett rám. Jasper miatt le tudtam nyugodni. Egyáltalán melyik barom változtatott át, és minek??
-Jasper miatt lettél ilyen, de ő is megmentett. Haldokoltál.-mondta halál nyugodta Edward.
Bella azonnal ott termett, és összekulcsolták ujjaikat.
Összeszorítottam a számat hogy ne mondjak semmit. Az emlékek újrra átjárták az agyam. Az a caj beüttt nekem, és... a kórházba éles fájdalom volt a mellkasomba, és nem kaptam levegőt és... Jasper megmentett.
-Elengedhetsz!-szóltam hátra kicsit még idegesen.
Láttam szemem sarkából hogy Jasper bólogat, és a kezemet ölelő szorítás megszűnt.
Visszamantem a kanapéra és leültem. Körbenéztem és figyeltem hogy akar e valaki még valamit mondani.
Carlisle szóra intette magát.
-Két hónapot még tölts el nálunk hogy az újszülöttkorod múlon el, utána pedig ha van kedved maradhatsz. Ha nincs elengedünk.-mondta mint egy bölcs. De az én bölcsemet nem tudja utánozni :) /Jaspert/
-Na jó ennyi?-álltam fel.
-Igen.
-Akkor elmehetek legalább edzeni? Most egy ember sincs a terembe. Még Kyle is elment.
-Felesleges.-mndta nevetve Emmett.
-Mert?
-Mert itt ez a vas-dobott egy vasdarabot, amit elkaptam-Törd el!
Úgytettem amit mondott, és két darabra tört a fém.
-Wááó.-nyögtem ki nehezen.
Ilyen erős lennék?
-Mit tudok még eltörni?-kérdeztem vigyorogva.
-Mindent...-válaszolta Bella röviden.
-Állj!-fordult felém Carlisle.
-Kyle? Az a boxoló Kyle??-döbbent el.
-Ömmm... ja.-most meg mi van?
-Nagyon jóba vagy vele? Átlag mennyiszer találkozol vele?-zúdította rám a kérdéseit.
-Hát egy héten 5-ször hatszor.-válaszltam. -Miért?
-Kyle... Ő egy vámpír. Gonosz kegyetlen gyilkos. Minden teliholdkor öl. Nem hallottál még a hold gyilkosról?-kérdezte kikerekedett szemekkel Jasper.
-De... de miért nem izé...-miért nem ölték meg vagy valami?
-Mert mindig elszökött.-válaszolta most Edward.
-Az szar ügy.-mondtam.-És azért éppen ezt a csajt állította be ellenem...
-Mert ölni akart, és telihold volt. A kórházba is bement.
Leültem a fotelbe, és mindenki csendben ült. Csak Esme beszélt halkan a konyhában Carlisleval.
-És mikor lesz a temetésem?-kérdeztem csendesen.
-Ma. Most kezdődött el egy fél órával ezelőtt.-mondta Rosalie. Semmi haraggal a hangjába.
Bólintottam.
Miért pont én jöttem? Pedig olyan jó és kedves volt velem Kyle. És Tony-val mi van?
-Elmehetek a síromhoz?
Hogy bírnak ennyi ideig így ülni... Persze idő közben Roselie és Emmett felmentek az emeletre.
-Igen. De ne egyedül.-mondta halkan mögülem Esme.
-Ki akarna jönni?-kérdeztem tőle fanyrul.
-Jasper megy, mi meg a háttérben állunk-mondta Edward.
-Biztos?-néztem körbe.
-Igen.
Futásba tettük meg az utat.
Ott majdnem kiszaladtam a síromig, de Jazz visszarántott. amikor kérdőn ránéztem csak előre mutatott. Apám ült ott. A közeli fa mögé bújtam, és hallgatóztam.
-Bocsáss meg. El kellett volna mondanom. -sírt- Anyád... nem halt meg, hanem elhagyott. Folyton azt hajtogatta hogy vámpírra akadt, de nem hittem neki. Ki hisz ilyenekbe? Aztán kiakadt hogy az igazságot miért nem bírom belátni. Megbolondult. Diliházba zárattam, onnan pedig... azt mondják robbanással kihozták, és eltűnt. Sajnálom Victoria...
Felállt, egy csokor vörös rózsát tett a sírra, és elment.
Anyám él...
odasétáltam emberi tempóban a sírhoz, felvetem a csokrot és megszaggoltam. Anyám él, és ezt majdnem 18 évig eltitkolta. A csokrot eldobtam. Nagyon messze repült el. A Cullenék említették hogy sokkal erősebben fogom érezni az érzéseimet, de nem számítottam rá hogy amikor egy kis ideg megy belém ennyire felerősödik. Mert igen, ideges voltam. Márvány fekete sírkő volt nekem csináltatva. Az oldalán 1-1 kereszttel, ami szintén fekete volt. Fehérrel belevésve hogy Victoria Fletcher
1993-2010
Egy kócos élet jobb mint egy márkás sír.
Több világosságot!!
Ezt az idézeteket biztos hogy Tony választotta. Még ilyenkor is megvan a humora. Végigsimítottam a betűkön, és hátranéztem. Jazz éppen Edwarddal beszélgetett és Bellával. Kapva kaptam az alkalomon a mutatóújjamat felemeltem, és mielőtt a sírba véshettem volna az utolsó szavamat amit kiejtettem a ,,halálom" előtt Edward megfogta a kezem.
-Mivan?-dörrentem rá.
-Ne csináld.-suttogta.
-Oké.
Kirántottam kezemet, és hátrafordultam. Hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam.
-Kérhetek egy szívességet?
-Persze-válaszolták egyszerre.
Elmondtam nekik hogy hova rejtettem mindeg a pénzemet amit nem akartam elkölteni, és felküldtem érte a fiúkat. Valami nem stimmel velem. Amikor Jazz a közelembe van, mintha máshogy viselkednék. boldogabb vagyok. Ez mitől van? Bellával ketten hazaindultunk, és beléptünk az ajtón, ahol Emmett nekemesett. Szó szerint.
-Mi a franc?-ordítottam.
-Ja bocsi csajsz, azt hittem az öcsi vagy-vigyorogta.
-Minek neked az öcsi?-kérdeztem mosolyogva, az ő hangnemével.
-Bunyózni. Az erdő túl sűrű-kacsintott.
-Héé. Egy bunyó?-kérdeztem tőle vigyorogva. Végre találtam valakit, akit megverhetek úgy hogy nem ver szét.
-Hogy?-húzta fel szemöldökét.
Ájjh biztos hogy az jár a fejébe hogy nő vagyok meg ilyenek.
-Jajj ne már... lécci.
-Oké. Mondom a szabályokat.-vágott bele-Az első szabály: Mindent szabad. 2. szabály: nincs szabály.-nevetett.
-Oké. Gyere. Kifutottunk az erdőbe, és egymással szembe megálltunk.
-3... 2... 1...-számolt vissza-Most!!
Egymásnak estünk. Először fogta és nekirepített a fának. Sérülés nélkül megúsztam. Majd én következdtem, és majdnem nekirepítettem, de nem bírtam el. Jó ez a vámpírság. Kezdem megszeretni.
Egy kis idő múlva már amikor eldobott Nem találkoztam egy fával sem, hanem Jasper szemével.
-Szia!-köszöntem neki vidáman.
-Ti meg?-nevetett Edward.
-Csak...-vakarta meg már a fejét mellettem Emmett.
Egymás mellett álltunk, mintha valami tilos dolgot csinálnánk. Végülis tök jó volt. Ezt máskor is kéne.
-Igen?-játszotta az értetlent Edward.
-Jajj Edward!-sóhajtottam fel a helyzeten. Annyire jó volt pedig Emmettel bunyózni. Igaz kiszakadt a ruhám, de az nem baj.
-TE!-mutatott rám-Megöl-mosolygott-TE!-mutatott Em-re-Kiengeszteled ahogy szoktad-rántott válat-még meggondolom-kacsintott rá.
Ezek a gondolatok...
Megfogtam Emmett karját hogy jöjjön máshol folytatjuk, de még hátranéztem. Edwardm agyarázta Jazz-nek hogy mi történt. Jajj milyen jó pasi Jasper.-nyögtem magamba.
-Igen? Ezt nem kellett volna.-mondta nevetve Emmett.
-Mivan?-ezt nem értem...
-Tényleg jó pasi??-húzogadta szemöldökét, és hátrált amerről jöttünk.
-Ne merészeld!-szűrtem fogaim között.
-Jasper!-kiáltotta színészien megjátszva magát.
-Emmett!-sziszegtem.-Ne!
Már a fiúkhoz értünk.
-Ez a képessége!-vigyorgott Edward.
-Mi?-kéreztük mind a hárman.
-Nem gondolatot olvas, hanem ad.-vágott egy fejet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése