Az élet versenye-3

Sok kommentet kérek ha lehet erre a részre. -legalább a rendszeres olvasóktól :D

3 fejezet-A nagy mecs

Nem szóltam semmit apámnak, felkeltem az ágyról, és átmentem a fürdőbe, ami az én szobámból nyílott. Beültem egy kád forró vízbe, és 20 percen át áztattam magam. Közben az agyam Jasperen járt. A mosolyán, hogy milyen cuki volt, és elloptunk egy ruhát.-Ez mosolygásra készetetett. Nem vett fel magára egy hülye ruhát sem, csak én öltözködtem.

Killéptem a kádból, egy sötétszürke törölközőt magamra tekertem, és bementem a szobámba valmi ruha után kutatva. Úgy gndoltam hogy már a pizsimbe alszom, úgyse megyek sehova így azt kaptam magamra. Befeküdtem az ágyba, és még hallottam hogy apám eltört valamit. Talán egy vázát. Majd elnyomott az éjszaka, és elaludtam.

Reggel az órám idegesítő csipogására keltem fel. Kikászálódtam az ágyból, és elkezdtem a hét utolsó napjára készülődni. Gyorsan megmosakodtam, felöltözködtem, és a táskámat felkaptam. Már ígyis késésben voltam. Apám a kanapén feküdt teljesenk kiütve. Kirohantam az ajtón, és beültem a kocsimba. Gyorsan elhajtottam, még szerencse hogy nem kapott el rendőr. Gyorsan betéptem a parkolóba, és szinte feltéptem az ajtókat úgy rohantam be. Már vagy 5 percbe becsengettek. Beléptem az osztályterembe, ahol minden szem rám szegeződött.

-Elnézést Mrs. Woods, de elaludtam.

-Nembaj, ülj le, és próbálj bekapcsolódni.-intett.

Úgy tettem ahogy mondott. Ismét felvettem semmit sem mondó álarcomat, és úgy tettem mint aki nagyon figyel.

Ez óra végéig be is jött, majd kiviharoztam órámról, és spanyolra mentem, ami Edwarddal volt közös azt hiszem.

Besétáltam a terembe, ledobtam a táskám, és azon gondolkodtam hogy milyen jól éreztem magam Jasperrel. Még Tony-val sem nevettem ennyit, pedig ő már nagyon régóta ismer.

Lassan beszálingóztak a terembe a diákok, és így ment az egész napom. Tonyval kijőve az órámról a menza felé igyekeztünk.

-Milyen volt Lizzie-vel?

-Nagyon jó. Elmentünk kajálni, utána moziba, és amikor mentünk haza látam hogy... szóval láttam amit láttam-nevetett rám perverz vigyorral.

Közben beléptünk a menza ajtaján, és leültünk.

-Csak... Jasperrel elementük a környékre szétnézni-mondtam könnyedén.

-Jah. Szétnézni mi?-húzta fel szemöldökét.

Megforgattam a szemem.

-Na és amúgy mia a véleményed a Cullen fiúkról?-kérdezte kis idő elteltével.

-Mondjam?-bólintott. Hátranéztem az asztaluk felé.-Hát Emmett... Ő olyan nagy izé... mint egy maci-nevettem fel ezen.-Edward... olyan szépfiús. Na de most megyek haza, mert edzenem kell, mivel holnap mecs lesz-szedelőzködtem hogy ne kelljen Jasperről semmit sem mondani.

-Tudom én mire megy ki ez-kacsintott.

-Eljössz holnap?-húztam fel a szemöldököm.

-EL, na szia.

-Szia.

Elhúztam a csíkot. Bepattantam a kocsimba, és beindítottam a motort. Az ablakomon kopogtak. Majdnem szívinfarktust kaptam tőle. Jasper volt az.

Lehúztam az ablakot.

-Szia Jasper-mosolyogtam rá.

-Szia, csak hallottam hogy holnap mecs lesz, és szeretnék sok sikert kívánni-mosolygott rám,m de mintha nem is ezt akarta volna mondani.

-Ohh... hát köszi. Azért remélem ott leszel.-néztem rá. ez meghvás? Úristen Vic.

-Sajnos nem tudok ott lenni. De a tesóim már várnak szia.

Lerázott.

Elindultam a terem felé. Ott kiszáltam a kocsimból, egyenesen befelé vettem az irányt.

-SZia Victoria, jó hogy itt vagy már. Na menyj el kicsit bemelegíteni, utána pedig Jasonnal fogsz egyet próbálni, és én folytatom az edzést.

-Oké Kyle.

Átöltöztem, és elkezdtem bemelegíteni. Miért azzal a nőcsábász Jasonnal kell boxolnom?

-Jössz már Vicy?-húzta fel perverzen a szemöldökét.

-Hát persze-löktem neki.

-Na akkor gyerünk!-tapsolt egyet Kyle.

Elkezdtem védekezni ütései ellen, amikor Kyle közbeszólt.

-Emeld magasra a kezed, mert így az eslő ütésnél KO leszel!

Úgy tettem ahogy mondott, és nem a védekezés mellett maradtam hanem a támadásnál, amíg megint megszólalt a drága edzőm.

-Fárazd ki az ellenfeled, könnyebb dolgod lesz vele.

Hát jó. Hátráltam pár lpépést, és Jason ütni kezdett. Én egy párat kaptam mert a többit kivédtem.

...

Ma van a nagy nap. Izgatottam készülődtem.

-Szia apa-köszöntem lent a konyhában neki.

-Szia. Egyél utána meg menyj és készülődj, nekem dolgom vana kórházba.-morogta.

Mintha érdekelné hogy mi van velem... Egész nap taktikáztam hogy mi lenne a legjobb, hiszen nem akarok csalódást okozni Kyle-nak. Délután kettőkor felkeltem a kanapéról is, és az autómba pattantam be. A teremig meg sem álltam. Ott az edzőm várt, karba font kézzel.

-Örülök hogy ittvagy Vic. Na gyere be.

Most jön az hogy mit hogyan fogok csinálni. Leültünk egy zsámolyra egymással szemben.

-Hogy akarod legyőzni az ellenfeled?

-Nem támadok, védekezek, kifáraztom. -bólintott.

-Ha megüt, és nem bírsz felkelni mit teszel?

-Ha bírok elgáncsolom, és a földön ütöm, ha nem, feladom.

-Oké. Akkor tegyük fel: Megüt, és félted nagyon az arcod.

-Nem vagyok én lány.-vágtam ki magam. Na jó ez hülyén jött ki.-Na jó az vagyok, de...

-Értem én ne félj-mosolygott rám.-Na gyere, indulunk.

Felálltunk, beültünk a buszba, és elindultunk.

=*=

Az öltözőből kijövet már elég sokan voltak kint. Senki ismerőst nem láttam. Kyle elővett egy kis mappát, és olvasni kezdte.

-Ellenfeled neve: Kristiana Hunk, közepes mértékű, és erős, de a logikája egyenlő a nullával.

-Ez bíztató.

-Vic. -állított meg- Nem kell nyerned, csak ne ölesd meg magad oké?

-Oké. De szeretném ha büszke lennél rám.

-Eddig 10-ből ha 3-szor veszítettél. Büszke vagyok rád.

Megölelt. A bíró közben odahívta a versenyzőket. Négy fordulós a mecs. Remélem még az elsőben ki tudom ütni.

de hát én kifárasztom! Miért nem fárad ki?-aggódtam. Már a második fordulóban vagyunk, és olyan itt mint én sose voltam! A keze folyamatosan jött felém, és tudtam hogy ebből feladás vagy K.O. lesz. A keze eltalált, én a földre kerültem. A számban éreztem az émelyítő vér szagát, és hallottam még Kyle aggódó hangját. Miért aggódik? Semmi bajom sincs... Elsötétült minden.

Amikor kinyitottam a szemem az orromból kilógott valami cső, amit le akartam tépni, de a kezem nem tudtam megmozdítani. Szememmel körbepáztáztam a területet. Kórház. Kóházba vagyok. Egy K.O.-s ütés miatt.

-Felvagy Vic? Hallassz?

-Igen Kyle. Nem kell ennyire ordibálnod.

-Anniyra örülök. Nekem fontos feladatom van még, csak meg akartam várni amíg kinyitod a szemed hogy megnyugodtak.

-Menyjél Kyle. -nyögtem ki nehezen.

Köszönés és puszi után elment.

Helyette egy csodaszép doki jött be. Valószínűleg Jasper apja.

-Szia, én Dr. Cullen vagyok, de hívj Carlisle-nek.-mondtam.(:))

-Jónapot. -nyögtem elhaló hangon.

-Valószínűleg nagy fájdalmaid vannak, de ezt nem csodálom. Az ütés... olyan helyen talált el, ahol az agyad a lábaddal van kapcsolatba. LEhet hogy le kell ambutálni. Sajnálom.-és tényleg sajnálta. Látnilehetett a zsemében.

Én már nem terveztem semmit. De hogyhogy le kell vágni a lábam?

A könnyeimet most is visszanyeltem. A doki még beszélt valamit, de nem tudtam rá figyelni. Nem szeretnék láb nélkül élni. És lélegeztetőgéppel.

A dokit csak nem kérhetem meg rá hogy kapcsoljon le. Csak jön valaki akivel ezt meg tudom beszélni. Remélem.

-Magamra hagyna?-kérdeztem, amikor untam a prédikálását.

-Persze. Ha nem baj a fiam, Jasper bejönne.

-Persze.-őt mindig szívesen látom.

Kiment a doki, Jasper pedig bejött.

Köszönt, köszöntem.

-Jasper. Kérhetek tőled egy szívességet?-könyörgöm mondj igent.

-Persze-nézett rám összeszűkített szemmel.

-Kérlek... Ott egy gomb.-mutattam egy piros gomba remélem azt hiszi hogy valami süti vagy ilyen gomb.-Légyszives nyomd meg.

Rémülten nézett rám.

-Victoria! Az nem játékgomb!

-Tudom. Lélegeztetőgéppel lelegzem! A lábamat le fogják vágni! A fájdalom belül lassan ki fog törni! Kérlek!!

A könny amit sok éven át visszatudtam nyelni most kibuggyadt. Egy... kettő... és utána jött a többi is.

-Tudom hogy vagy csak két hete ismerlek, de megnyomod és kimész. Senki nem tudja meg hogy te voltál. Könyörgöm...

-Akarsz élni igaz?-mintha tudna valami más életmódot... Pff...

-Nem így.

-Este visszajövök. Addig ne csinálj semmi butaságot oké?-nézett mélyen a szemembe.

-Oké.-megbíztam benne. Nemtudom hogy csinálja, de tudtam hogy valamit kitalált.

Jasper szemszöge:

Kiszaladtam, és a folyosón át ki az udvarra. Onnan már normál sebességre kapcsolva hazafutottam. Nemtudom mi van velem, de Victoria nem halhat meg. Nem vagyok Edward aki inkább megengedi hogy haljanak a baráti. Inkább legyen olyan mint én. Berohantam a házba egyenesen Carlisle-hoz aki nemrég ért haza.

-Apa, beszélnünk kell.-mondtam már előtte állva.

-Mond fiam.

-Tudod Victoria. Azt kérte öljem meg. Nem akar élni fájdalommal. És hát... nagyon közel van hozzám...-próbltam felszínes lenni.

Edward berontott a szobába, és Carlislenak magyarázni kezdett.

-Át akarja változtatni, mert hát... nagyon jó barátja lett, és meg akar halni. Ennyi volt öcsi.-kacsintott rám. Ezt még megkapod.

-Be kell avatni, és amelyik utat választja azt kell tenni.-Amit Carlisle mondott nagyon jól esett. Mellettem áll.

Ketten indultunk vissza a kórházba egyenesen Vic szobájába.

Ahogy meglátott elmosolyodott, és levegőért kezdett kapkodni. A szive az átlagosnál is lassabban vert, majd fuldokolt.

-Jas... per-nyögte elfúló hangon a nevem.

-Tarts ki Victoria! Carlisle! Most!

-Zárolt részen vagyunk, hangszigetelt szobába. Neked kell megtenned, te nem érzed az illatát.

-De a vérét?

-Azt sem fogod. Gyerünk!-adott parancsot.

Megfogtam a kezét, és a szemébe néztem, ahol már nem láttam semmit. A szive épphogycsak dobbantott egy utolsót. Megharaptam. A kezét megharaptam. A vére csábító volt. Nem olyané rtelemben, inkább vonzott, és azt kiabálta hogy sose hagyj el! Még Bella vére sem ért fel, pedig arra néha inkáb kajára gondoltam hogyha Edward nem volt a közelembe.

Látam hogy tágra nyílnak a szemei, de hang nem jött ki a torkán. Iszonyatosan fájt neki. A teste éghetett.

-Ne!-próbálta kinyögni. hallottam ahogy szíve gyorsabban ver, majd lassabban.

Carlisle őrködött addig. Aki be akart jönni, elzavarta.

Az egyik nap bejött apám, és mondta hogy haza kell vinni, mert itt a vért fogja érezni. Az ölembe vettem, amíg ő hozta a lélegeztetőgépet ami rá volt csatolva meg az ilyeneket.

Bevittem a nappaliba a kanapéra fektettem. Mindenki körbeállta. Még Rosalie is.

Leültünk, és vártunk.

Victoria szemszöge:

Amikor végleg úgy éreztem hogy elégek, és meghalok, a szemeim kipattantak. Mi történik velem?

Tádámm :D

Vége ennek a fejinek is :D