Az élet versenye-6

Itt van a hatodik fejezet, és lécci komizzatok...

Most olyat csinálok amit nem szoktam...

Ennél a fejezetnél komihatár lesz, a többinél meg mindig felüre írom.

Szóval

5 KOMI UTÁN KÖVI FEJEZET!!

-Kéred?-néztem mosolyogva Jazz-re.

-Nem. Megeheted.-nevetett fel.

Rányújtottam a nyelvem, és a medvére morogtam teljes torokból. Az -gondolom- megrémült, és elszaladt. A következő pillanatba már Jasper mellettem állt, és átkarolt. A szemébe néztem, és elvesztem abba.

-Már aranybarna a szemed...-motyogta inkább magának mint nekem, és az újjbegyével végigsimított a szemem alatt.

-Gondoltam... hogy... hogy elmehetnék már... emberek közé.-nyögtem a jelenlététől akadozó hangon.

-Már meg lehet próbálni. Az állati vért már nagyon jól bírod.

-Kösz...-mondtam lehajtott fejjel. Biztos elpirultam volna.

Felemelte a a fejem államnál fogva, és megpuszilta a számat. Kézen ragadott, és elkezdett húzni a Cullen ház felé. A hajnali fényben a csillagok jól kirajzolódtak, szóval elég romantikus séta volt. Egymás kezét fogva ballagtunk elég csendben ,,haza".

Kiléptünk a fák alól, és a többiek már mint ott voltak bent a házba. Csendben léptünk be, és mindenki felénk fordult. Esme odarohant hozzám, és megölelt majd közölte hogy milyen boldog.

Szinte mindenki gratulált, de mihez?

-Jasper sosem volt szerelmes. mindenki örül hogy végre ő is megtalálta a párját.-avatott be Edward.

-Ó vagy úgy!-döbbentem rá.-Mindenkinek köszi a gratulát, de most bejelenteném hogy holnap eskövő!-jelentettem be boldogan, mire mindenki csodálkozva nézett csak Edward nem.

-Csak vicceltem-nevettem el magam.

Mindenki hát elég furán nézett rám...

-Nem értitek a poént.-dünnyögtem, és elindultam felfele a szobámba. Ott letelepedtem az ágyra, de nem sokáig tartott az egyedüllét.

Emmett törte be az ajtót, ami szó szerint sikeredett neki.

-EMMETT!!!-kiabáltam rá-CSAK TE LEHETSZ ILYEN MAMLASZ, HOGY AMIKOR JÖSSZ, MÉG AZ AJTÓT IS BETÖRÖD!!

-Bocsi hugi...-nézett rám bűnbánó szemekkel.

Ekkor már az egész család is ott állt. Rosalie-tól kapott egy fejest, míg a többiek szemforgatva, vigyorogva vagy rosszallóan nézték.

-Veszek neked egy másik ajtót, amihez több emlék fog fűzni-nyúlt káján vigyorra az arca.

-Tünj már innen!-mutattam az ajtó felé, ahol már csak Jasper állt.

Emmett kiment, Jasper pedig bejött. elém állt, és a szemembe akart nézni, de én az ajtót fürkésztem, ahol egy nagy repedéscsík fonódott át.

Hirtelen már nem is álltam, hanem az ágyon feküdtem és Jasper mellkasán voltam elterülve. A szemébe néztem, és ahogyan engem nézett, nekem mosolyognom kellett.

-Na? Akkor kimehetek az emberekhez?-kérdeztem kiskutya szemekkel nézve őt.

-Persze. Gyere.-mondta, és máris húzott fel.

Kézenfogva lefutottunk a lépcsőn, és megálltunk a nappaliba. Én kedvesen mosolyogtam, hátha ez is egy pontot ad.

-Vic el akar menni... emberekhez.-mondta Jasper.

-Tudjátok mit kell csinálni. Emmett, Edward veletek megy.-mondta Carlisle.

-Végre egy kis móka-csapta össze kezeit Emmett.

Mindenki megforgatta a szemeit, és kifele vettük az irányt.

-Mi is megyünk!-futott mellénk Rosalie és Bella.

Rosalie is? Nembaj. Biztos valami vámpírgyógyszert vett be.

Edward ment Bellával elől, míg utána mentem én, Jasper és mellettöünk futott Emmett is.

Hátul jött Rosalie, és így futottunk az erdőbe.

-Azt hiszem most vagyunk a Port Angelsi főúton.-jelentette be Edward.

Mindenki megállt, és rám nézett.

-Mivan? Ezek csak emberek?-rántottam meg a válam, és a fák közül elkezdtem kisétálni.

levegőt nem vettem, és a sok ember közé kikeveredtem. Mindenki körülöttem állt.

Még szerencse hogy két órával ezelőtt vadásztam.

-Vegyél levegőt.-fogta meg a kezem Jasper.

Lélegeztem. Az illatok amik az orromon át szöktek be a mérget felhalmozták számba, és ölni akartam, de tudtam hogy nem szabad.

Aztán még előttem jött el egy csapat lány. A többiek kicsit távolabb mentek tőlünk, és beszélgetni kezdtek, de azért figyeltek rám is. De amikor a lányok elkezdték Jaspert vizslatni, ott kiborult a bili. A morgás a mellkasomból feljött. A lányok ilyedten néztek rám, majd motyogni kezdtek, bár azt még én is meghallottam.

-Ezt be kéne záratni...

-De azt a pasit elfogadnám...

-Igazi isten...-áradoztak

-Victoria, nyugi!-fogta meg a válam Jasper és nyugalomhullámot küldött felém.

-Szerintem menyjünk vissza-javasolta Emmett egyáltalán nem viccesen.

-szerintem meg rohanjunk vissza, mert valami csaj igen néz, és tudja a neved.-mondta Edward, és rohamléptekkel ment vissza a fák közé, majd mindenki követte.

Legalább voltam ember közelébe is. De hogy lehet valaki ilyen hogy még így megnézi magának Jaspert??

Amíg a házhoz futottunk, senki nem szólt senkihez. Mindenki belépett, végülis én értem be utóljára lehajtott fejjel.

-Gyerekek, költözünk-jelentette be Carlisle Esme mögött állva s ezzel átkarolva derekát.

-Mi?-kerekedett ki Rosalie szeme.

-Rose, ígyis el kellett volna költöznünk már lassan. -nyugtatta őt Bella.

-Mellesleg ahova megyünk, ott sokkal több pláza van.-segített Bellának Esme is.

-hova megyünk?-adta be a derekát.

-Mexikoba. -válaszolta a szokott nyugodt hangján a doki.

Erre nem válaszolt semmit, felment a szobájába.

Esme elém jött, és megfogta a kezem.

-Remélem hogy nálunk maradsz még egy ideig, legalább Jazz miatt.-simított ki egy tincset az arcomból.

-Hát persze Esme!-mosolyogtam rá.

ezen a napon senkivel sem beszélgettem úgy igazából... bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyra.

Kis idővel kopogtak. A levegőbe szaggoltam, és Edward volt.

-Gyere.-sóhajtottam.

-Figyelj...-jött be-Rosalie...-nem fejezhette be, mert közbevágtam.

-Tudom tudom... baromira nem csíp, már pár napja nagyon is felfogtam.-sóhajtottam ismét.

-Hát nem épp ezt akartam mondani-nevetett fel halkan.

-Akkor?-ültem fel.

-Hát Rosalie, nem rád mérges csak ő... ő... még nem nagyon barátkozott meg a vámpír énjével, mert gyerekeket akart, és öregen meghalni. Mellesleg még költözködni sem nagyon szeret. Minden túl emberi túlajdonság hiányzik neki.

-A vámpíroknak nem lehet gyereke?-kérdeztem megdöbbenve.

-Nem. A test...-kereste a szavakat- nem tud fejlődni, így nem lehet gyermeke egyik vámpírnak sem.

Pedig én is szerettem volna. Gyerekekkel játszani, meg minden...

-Na ő nem épp így gondolkodott. Rögtön a rosszra, meg-most esett le.

-Tünj ki a fejemből!-mondtam egy kicsit hangosabban.

-Bocsi, de ez nem olyan dolog. Nem irányítom.-mosolygott rám. Mintha ezzel el tudna bűvölni.

-Te hogy változtál át?-kérdeztem egy hirtelen ötlettől vezérelve.

-Régen, olyan...-gondolkodott el.-Nagyjából 100 éve Spanyolnáthában haldokoltam, és Carlisle megmentett. onnantól mondhatni együtt élünk.

-És a többiek?-fogott el a kíváncsiság.

-Hát miután én is vámpír lettem, Esme leugrott egy szikláról...

-Mi?-kerekedtek ki a szemei.

-Volt egy kisbabája aki meghalt. Szóval. Leugrott, meghalt, Carlisle ismét megtalálta, és tádáá.-forgatta meg a szemeit. Később elmentem Esmeval vadászni, és Rosalie feküdt az ágyon miközbe változott át. Elvileg hozzám akarták adni, de mivel nem kellett nekem, felhagytak vele. Őt megölte a férje. Részeg volt tudod meg minden.

-A többiek?

-sorba mondom ha nem vetted volna észre.-nézett rám.

-Jólvan...-forgattam meg a szemeimet.

-Hát...-kezdte volna, de Emmett rontott be.

-Apámat megtámadta egy medve, eltereltem a figyelmét az erőmmel és a magabiztosságommal, és rámvetette magát.-mesélte beleéléssel.-Aztán jött az angyalom, és elhozott a dokihoz.-húzgálta a szemöldökét.

-Durva-motyogtam.

Emmett kiment, mert Esme lentről szólt neki, Edward pedig folytatta a mesélést.

-Utána Jaspert egy Mary nevű vámpír... Maria bocsi... ne mindegy hogy ki, a lényeg átváltoztatta egy ideig velük élt persze ember vérrel, és idő közben a barátaival továbbállt. A 900-as években Jaspert megtaláltuk az erdőben ahogy épp egy ember után leskelődött hogy megöli, és így hozzánk csatlakozott. Így éltünk összesen egy csapatban... 60-70 évig, és egy hónapja jöttél te, és vége a mesének.-állt fel.

-Héé! Bella?

-Ja tényleg. Bella ő 2006-ban jött hozzánk. Ember életében is gyönyörű volt, belé szerettem és úgy változtattam át.

Megint felállt volna de nem hagytam.

-Carlisle?

-Ő lassan 400 éve vámpír és őt egy idegen változtatta át vámpírvadászat közben. Még valami?

-Semmi.-válaszoltam, és újra elterültem az ágyon.

5 KOMI...