A csukjás alak levette arcáról a csukját, és... Kyle arcát láttam meg. Az egyik arca csúnyán meg volt égve, míg a másik oldala épségben volt meg. Úristen! Az égett felén a szeme helyett vagy előtt egy fémből készült ,,szemüveg" volt.
Egy üvegbúrában voltam. Fentről valami csüngött, mint a zuhanyzórózsa. Kyle megnyomott valami gombot és a rózsából víz kezdett kiszivárogni. már a bokámig ellepte a víz a testem, ütni kezdtem az üveget. Kinéztem, és láttam hogy nagyon magasan lógok, a ház alját nem lehet látni. Dönsd el Vic hogy akarsz meghalni. Megfulladsz, vagy lezuhansz.
Ütni kezdtem az üveget de neki meg sem kottyant. Szentséges ég!
Addig a Cullen házban Jasper szemszögéből:
Egy órán át Edward szerint sötétség lepte el az elmélyét, amikor Emmett különböző drasztikus módszerrel jött ébrezteni, de nem reagált. Majd jött carlisle, de ő sem tudott mit tenni. Kate is bevetette az erejét, kicsi majd nagy menyiségű áramot vezetett a testébe, de nem működött. A nyugodt testét hirtelen ismét félelem keltette át, és Elezar sem tudta elmondani hogy mi történik vele. Edward tekintete rémült lett, és beszélni kezdett.
-Sötétség van... a boxedzője... Kyle asszem... Víz megy a tartályba ahol van. Kettős halál van. Vagy megfullad vagy leesik és úgy hal meg.
-De akkor felébred nem?-ijedtem meg.
-Vagy itt is meghal.-mondta apám.
-Üti a falat, de nem tudja eltörni.-avatott be Edward.
Victoria szemszöge:
Az üveg kezd megtelni. Mit csináljak?-aggódtam magamért.
Vettem egy mély levegőt, és próbáltam ellazulni. Itt a halál...
Hirtelen kipattantak a szemeim, és ugyanabban a pillanatban felültem az ágyon. A levegőt szaggatottan és zuháltan vettem.
-Ez mi volt?-néztem körbe a szobában ahol a többiek, az egész család és a Denali-klán álltak.
-Feltűnési viszketegség...-morogta orra alatt Tanya, de én úgy tettem mintha nem is hallanám.
-Tanya!-szólt rá Irina.
-Senki sem tudja hogy mi történt veled.
Megfogtam a homlokom hogy valami izzadságcsepp vagy valami van e rajtam, de semmi. Ilyen izé több nem kell nekem. Ha mégegy lenne, esküszöm hogy megölném magam.
-Szerintem hagyjuk most Victoriát pihenni.-szólt közbe Elezar.
Mindenki kiment, és csak én maradtam ott Jasperrel.
-Ugye sose hegysz el?-csúszott ki a számon.
-Mindvégig itt leszek veled.
-Elmeséled hogyan lettél vámpír?
-Persze...
1843-ban születtem augusztus 12.-én Texas-ban. sose voltunk gazdagok, de a szüleim törődtek velem. Apám hazafi létére sokat harcolt, ezért nem láttam, de anyámat nagyon szerettem. Az egyik háborúban engem is besoroztak. Amikor túlélőket kerestem a háború végén, a homályban alakokat pillantottam meg. Azt hittem hogy túlélők, de vámpírok voltak. Átváltoztattak. Maria nevű vámpír klánjában éltem, de a volt két barátom, Charlotte és Peter és ők kivittek a klánból, velük éltem egy darabig. Aztán egy városkában vadásztam, és ott talált meg a Cullen család. Nagyjából ennyi.
Mesélsz te is az eddigi életedről?-kérdezte.
-Persze-mosolyogtam rá.
Kicsi voltam amikor anyám meghalt. -nem volt kedvem mesélni, inkább megfogtam akezét és az emlékeket levetítettem neki.
Amikor anyukámnak segítettem sütni, és elvágtam az ujjam, amikor kint labdáztunk, a temetését, amikor megigértem hogy soha nem fogok sírni, amikor apám elráncigált a sír előtt, amikor Kyle rám talált hogy sírok, amikor az első boxedzésemen voltam, amikor Kyle komolyan vette a boxtudásom, amikor megpillantottam Tony-t, amikor vele jókat nevettünk, amikor esténként az ágyamban szomorkodtam, de sohasem sírtam, amikor megláttam a Cullen családot, amikor Jasper rám mosolygott, amikor átváltoztam, és amikor megtörtént az első csók.
Majd elengettem akezét, és felnéztem rá. Mosolygott.
-Szeretlek.
-Szeretlek.
A nap további részét fent töltöttem, míg a többiek lent beszélték hogy mi történhetett velem. Este Jasperrel elmentem vadászni, és kimentünk kicsit az emberek világába.
Látszólag senki sem ismert fel minket, és a Cullen házba is pakolni kezdtek, a költözés miatt. Már a ruhák el voltak dobozolva, és esme is a szeretett tárgyait betette egy papírdobozba.
jaspernek segítettem összepakolni bár neki a ruhája is volt egy pár, de a Rosalie-éhoz nem lehet hozzáfűzni. Amkor én a ruháival végeztem, ő a könyveit pakolta. Csak most néztem meg hogy mik voltak neki. háborús, öldöklős, gyilkos könyvek. Meg stratégiások.
Amikor végzett azzal is, a laptopját betettem a tartójába, és a fiókot rámoltam ki. Volt benne két fénykép. Az egyiken a fűbe ül egy férfival, a másikon pedig egy szőke nőt puszil meg. Talán van valami amit én még nem tudok?
Hátulról átölelt, és magyarázni kezdett.
-ő Peter, Ő pedig Charlotte.
-Ó! Szép nő...
-Fél éve nem látam őket. Meg szerettem volna látogatni, de te jobban lekötöttél.-mosolygott a nyakamba.
-Mi lenne hogyha holnap elmennél hozzá?
-Szuper! Jössz te is!
-Biztos?-kérdeztem élve.
-Persze szivem...
Másnap egész nap pakoltunk, és a költöztetők is megjöttek. Roslaie és Emmett elöl ültek akocsiba, mi ketten hátra bapattantunk, és Emmett nagy Jip-jével mentünk. elég furcsa volt benne ülni, de az utat megtettük vele. A Volvo-val Edward, Bella, Carlisle és Esme ment. Útközben Emmett és Edward a vámpírhallásnak köszönhetően beszélgettek egymással, és versenyeztek, amit Edward nyert meg. Sajnálatunkra. :P
Az egész utat csendben vagy beszélgetésben tettük meg. még arra is rájöttem hogy Rosalie kedves lány. Igaz, az elején nem voltunk túl jóba, de már egy közös vásárlást terveztünk.
A ház nagyon szép volt. Jasperrel egy szobát kaptam, mert sajnos az egész házba csak négy szoba volt. Megbeszéltük hogy én rendezem be a szobát, ő pedig a színeket dönti el.
ezért a nagyvásárláskor a festék halványbarna volt, ahoz vettem világosbarna bútort, és egy kovácsoltvas ágyat, majd a szekrények és a szőnyeg jött. na ilyenkor egy kis szócsata volt köztünk, de ez nem szakította meg a kapcsolatunkat. Én fehéret, ő pedig sötétebb szőnyegre gondolt.
Végülis mind a kettőnk feléről lett választva, mert két kissebb fajtát vettünk. Nem rontott a kinézetén, mégis hangultos volt.
-Szép lett...-mondtam Jasper derekát fogva, a szobát fixírozva.
-Aham... nekem is tetszik.-mosolygott rám sejtelmesen.
Egy pár óra múlva elmentünk a környéket felfedezni. Kézen fogva léptünk ki az ajtón, és futni kezdtünk. Beleszaggoltam a levegőbe, és a víz illatát éreztem, és hallottam csobogását. Megfogtam a kezét és húzni kezdtem. Tapasztalataim szerint egy kilométerre van innen.
Egy rét szélén megálltunk, ami mellett egy vízesés volt. Egy szikláról esett le a víz, amiben selytéseim szerint volt egy barlang.
Továbbhúztam Jasper, és a kiemelkedő köveken átbukdácsoltam, egyenesen a vízesés elé. Fogtam magam, és átugrottam rajta.
-Be nem megyek!-nevetett kintről Jasper!
Szétnéztem és egy gyönyörő helyen találtam magam.
-Szerintem bejösz! Csodás hely!-kiáltottam ki, s akkor már hallottam ahogy ugrik, és átöleli derekamat.
Késztetést éreztem hogy megcsókoljam, de ő hamarabb gondolkodott, és megcsókolt. Visszacsókoltam. Hátrálni kezdtem, míg a ,,barlang" falának nem ütköztem. A kezem lejjebbvándorolt szerelmem mellkasán, és az ingje gombjaihoz értem. Felülről gombolni keztem, de rögtön lefagytam és megszakítottam a sókot, amikor a mellkasán sok vámpírharapásnyom volt.
-Ez mi?
-Amikor Maria átváltoztatott én voltam az újszülöttkiképző. -válaszoltam és újra lecsapott ajkaimra.
Ekkor már lehámoztam róla az inget, és ő is leszedte rólam a felsőt, ami egy reccsenéssel a végbe szakadt.
Edward szemszöge:
Míg a friss szerelmesek elmentek ,,felderíteni" a környéket, addig mi tovább rendeztük a házat. Rosalie és Esme nagyon belejött, míg Bella csak halkan meghúzódott, és olvasott valamit. Hát persze hogy a kedvenc könyvét. Carlisle elment a közeli kórházba, Emmettel pedig a bútorokat hordtuk be. Sajnos. Nem elég hogy a saját szitkózó gondolataimat kell hallgatni, hiszen ők is erősek, egy kis szekrény mi nekik? Még Emmettnek is kellett a perverz fantáziáját látnom és hallgatnom. Gondolatokat hallottam a közelből, de nem Jazzékét.
-Jön valaki. Hárman.-közvetítettem, és tovább füleltem.
,,Aro miért engem küldött ide? Mindig is más volt előtte persze hogy megismertem..."
-Volturi!
Mindenki ledöbbenve állt, amikor már az illatokat is lehetett érezni, A lányok aggódni kedztek. Bella azonnal hozzám szaladt. Kopogtattak.
Esme óvatosan ajtót nyitott.
-Sziasztok. -köszöntött bennünket Jane.
-Miben segíthetünk?-kéreztem most már én.
-Addig gyertek beljebb-jött Esme megint a gondoskodós fele.
Megköszönték és bejjebb léptek, leültek a frissen szerzett kanapénkba. Most már Volturi fogadók leszünk?
Victoria szemszöge:(Carlisle idő közben megérkezett)
Jasper megfeszült a csókom alatt, és felpattant.
-Öltözz, siess, valami baj van!-nem értettem hogy mitöl van ez a féltés, de megbíztam benne, és felöltöztem.
Kézen ragadott, és gyorsn futni keztünk. A ház előtt megálltunk, és hallgatózni keztünk.
-Volturi-lehetlete Jazz.
-Az ki?
-Később elmagyarázom. Gyere.
Hangokat hallottam bentőr, és vagy három idegen vámpír illatát.
Lassan közelíteni keztünk a ház felé, és benyitottunk. Három fehér vámpír ült a kanapén, fekete köpenybe.
-Ő a család legújjabb tagja, Victoria Fletcher.-mutatott be Carlisle.
-Mi a Volturi vagyunk, én Jane, ő Alec és Felix.-mondta a szőke hajú nő.
-Elmondanátok hogy miért jöttetek?-szólt közbe Carlisle.
-Persze. A Volturi fülébe jjutott hogy új családtag érkezett a családba. Aro látni akarja.
-Mikor szándékozik jönni Aro hogy megnézze?
-Ő nem lép ki a kastélyból. azért küldött hogy elvigyük hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése