MEGJEGYZÉST HA LEHET ÍRJATOK, mert kurvára szarul esik hogy semmit sem kapok az utóbbi hetekbe... Szóval hogyha nem kapok legalább egy megjegyzést sem, nem lesz kövi rész.
Ez nem zsarolás, de akik írnak történeteket, azok legalább megérthetnék...
ha összegyűlik jó sok komi, kaptok egy extrahosszú és izgalmas részt....
-Szia Victoria. -köszönt, és leült.
Mivel látta hogy nem nagyon fogok megszólalni, belekezdett.
-Carlisle barátom beszélt velem hogy hiányzol nekik, és ideje lenne visszamenned, de én nem hagyhatom. Most nem-et mondanál, ezért mondom a tervet! Te! Felhívod a családod, és megmondod nekik hogy itt akarsz maradni, és nem szereted őket, csak az alkalmat használtad ki hogy ne legyél egyedül!
-Kabd be! Soha nem mondok nekik ilyet!-néztem rá, s egyre jobban dühödtem be.
-Csakhogy nem tudod a vésztartalékot, amit ide tartogattam! Elküldöm hozzájuk Jane-t, és meghal az egész család! Itt a telefon!-mondta nekem, és idedobott egy ezüst készüléket.
-Nem lehetne személyesen?-kérdeztem, hiszen Edward...
-Nem. Gyerünk!
Félve bepötyögtem a számot, és a fülemhez emeltem a telefont. Nem több mint két csöngés után, Carlisle felvette.
-Igen?
-Szia... Vicky vagyok. Csak annyit szeretnék hogy...-ránéztem Arora, aki várakozón nézett rám.- Itt szeretnék maradni. -nyögtem, és próbáltam nem túl hihetőnek hangzani, mivel akkor valahogy csak rájönnek, s még bajuk sem esik.
-Hogy? De...-kezdte volna, de a telefon egy másik személy kezébe került.
-Szia Vicky! -szólt bele az életembe a legédesebb hang, Jasper.
Aro némán eltátogta hogy mondjam neki hogy nem szeretem, és ehez hasonlók de nm volt szivem ilyeneket tenni.
-Jasper...
Edward szemszöge:
Mindenki a telefon köré győlt, de amikor meghallottuk Vic hangját, Jasper elkapta a telefont.
-Szia Vicky!-szólt bele, de gondolatban már sokmindent kérdezett.
-Jasper... bocsáss meg, de itt akarok maradni. Azt hittem szeretlek, de nem... bocsánat.-mondta, és eldobta a telefont. Mivel nem nyomta ki, ezért lehetett hallani ahogy némán zokog, és kiabál.
-Na Aro, így jó? békén hagyod őket?-kérdezte de elcsuklott a hangja.
-Jól van. Ügyes voltál. Ha étel kellne, a nagyterembe találsz.
-Soha nem fogok ölni. Annyi lelkiismeret még van bennem!-mondta Vic, és ajtócspódás hallatszott.
Mi történik ott?-Em.
Lehet hogy baj történt? Miért kakar ott maradni,-Esme és Carlisle.
Nem szeret. Az érzést is csak beképzeltem! A fene egye meg az egész vilégot!-kiáltotta Jasper magába, és felszaladt a szobájába.
Rosalie és Bella nem értett az egészből semmit, nem is értem hogy mi történt, meg ehez hasonlók cikáztak át agyukon. Bellával a pajzsát próbáltuk, így nem zárta maga köré.
Jasper gondolatai teljesen letörtek engem is, mivel a Bellával való elválást juttatta eszembe. Felszaladtam a szobájába, és kopogás helyett beléptem.
-Ne most!-mondta, de elszaladt volna innen. Ez csak a tapasztalatból van hogy itt maradt merthogy én is ezt csináltam.
-Vic szeret téged! Nem hallottad? Aro ráerőszakolta, mert azt akarja hogy ott maradjon! El kell mennünk Volterrába, hiszen ő is a család tagja már!-álltam, fel, de nem mondott rá semmit. Az ágyon átfonta térdét, és nézett ki a fejéből.
-Öcsi!-szólt fel emmett.
Victoria szemszöge:
Amikro kiment Aro, Jane még bent volt.
-Mit akarsz?-kérdeztem tőle nem túl kedvesen.
-Bocsánat. -mondta, és lehajtotta a fejét.
Meglepődve néztem rá.
-Bocsánat első sorban a kínzásokért. Nem tudtam hogy ennyire fálydalmas egy családtól elválni.-ült le mostmár mellém.
-De hisz neked is volt családod!-mutattam rá.
-Igaz, de nem szerettem őket. Igaz már az emlékük is csak halványan él bennem, de szerettem őket. Alec-kel -az ikertestvérem-, az erdőben sétáltunk, nagyon szerettük egymást. Ott talált meg minket Aro, aki rögtön felfedeszte bennünk a tehetséget. Átváltoztatott, de sosem éreztem hogy megbánom a képességem használatát. Eddig áldásként, de a mai napon, most már Atokként tekintek rá. Visszaemlékeztettél milyen családdal lenni.
A kis mondandója végén már nem is tekintettem rá szörnyetegként. Csak nem tudta hogy hogyan kell viszont szeretni.
Hirtelen ölettől fogva megöleltem, ő viszont félve, de visszaölelt.
-Előre elítéltelek, mert hát...
-Tudom gongosz voltam. de segítek innen megszökni.-mosolygott rám kedvesen.
-De ha kiderül, meg is ölhetenk.-lepődtem meg, hirtelen segítőkészségéért.
-Legalább életem során egy jó cselekedetett is végrehalythattam.-mosolygott szerényen, de láttam komolyan gonolja.
-Köszönöm!-mondtam teljesen meghatódva, és megöleltem, amit pár órával ezelőtt sosem gondoltam hogy valaha is ezt fogom tenni pont Ővele.
Két órán át pakoltam a táskámba vissza, hogyha Jane jönne egy hirtelen ötlettől, ki tudja szökni. Az ablak kilőve, mivel be van tömör acéllal fedve kintről, így akárhogy töném be, ami simán menne, meghallanák.
Egy órán át ültem a szobámba, és próbáltam minnél jobban elfoglalni magam, de Jane bejött, már azt hittem hogy lesz valami, de csak egy levelet hozott.
-Névtelen levél neked.-tette le az asztalra.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá, és kiment újra egyedül hagyva engem.
Kibontottam a levelet, és Edward írását ismertem fel.
Vic!
Amikor felhívtad a családot, és elmondtad hogy nem akarsz visszajönni, a telefont egy idejig bekapcsolva hagytad, így hallottuk hogy mi történik. Senki nem akar hinni nekem, mert Aro-ból nem nézik ki, de szerintem megzsaroltak. Egyedül vagyok Bellával aki ezt gondolja, és ha ez igaz, kérlek írj egy levelet, és küld el azzal a személyel, aki ezt ideadta neked.
Ha egy héten belül nem jönne erre válasz, elmegyünk oda, aminek szerintem senki sem örülne.
Edward
A levelet azonnal megfordítottam, és körmölni kezdtem a választ.
Ed, igazad van, és Aro megfenyegetett, hogyha nem maradok itt, egy pár katonát elküld, és megöl benneteket! Semmi esetre se gyertek ide, nem bocsátanám meg maganak hogyha egyikőtöknek is baja esik. Jaspernek mond meg hogy szeretem, és ne csináljon őrültséget! Jane nagyon megértő tud lenni az utóbbi időben -pontpsabban órában-tettem hozzá gondolatban- és azt mondta hogy segít innen kijutni valahogyan. Semmit sem tudok, de ha írsz még levelet, amint tudok, választ adok rá!
Victoria
Ekkor lépteket hallottam a szobám felé. A papírt a párna alá rejtettem, a tollat pedig a zelembe fogtam, mintha csak játszadoznák vele, és elterültem az ágyon. A léptek tovább mentek, és a folyosó végén elhalkoltak, majd ismét visszafele jött az illető. A szobám ajtajánál megált, és megéreztem Jane szagát. Kopogás nélkül bejjebb jött a szobába, és az ágy felett megállt.
-Pár napig itt kellessz lenned, majd mikor a nagy vadászat lesz, ami nemsokára jön, az egész kastély vadászatra indul. Szóval ilyen egy évbe egyszer van, és ez a legbiztonságosabb szökés. -mondta nekem hadarva halkan.
Mielőtt kilépett a kezébe nyomtam a levelet, amit ő elszállít a családomhoz.
Ismét egyedül lettem, és a szomjúság valósággal égette a torkomat.
A hallásomnak köszönhetően is túúl nagy csend volt a folyosókon. Halkan kiléptem, az ajtón, és a lépcsőkön kezdtem el járni. Az ablakon kinéztem, és a felhők vagy túl sötétek voltak, vagy már lement a nap. Inkább a másodikra tippelnék. egészen a földszintig sétáltam le, ahol már hangokat hallottam a nagyteremből. Nem sikításokat, hanem inkább halk nyogéseket, és hullaszagot.
Kíváncsiságom túltarhel, és benyitottam a terembe, ahol több tucat ember volt a földön feküdve, és egy párnak még a vérét szívták. Aro és csapata egyenesen a tekintetét rám szegezte, és várták a reakciómat. A terembe szétnéztem még egyszer, és rájöttem hogy pikniket tartottak.
ziháltan lélegeztem, pedig semmi szükség nem volt rá. Bezártam az ajtót, és felrohantam a szobába, majd próbáltam nem a vérre és az emberekre gondolni.
Edward szemszöge:
Két nap után már keztem aggódni. A levelemre válasz nem jött. Vagy nem kapta meg, vagy igazat mondott, és az én elméletem téves.
-Ed! Told le a segged öcsi!-kiabált fel Emmett.
Vámpírokat megszégyenítő gyorsasággal, és izgatottsággal rohantam le, majd megláttam em kezébe egy fehér borítékot, amit kibontani készült. Elkaptam tőle a levelet, és a szobámba szaladtam, hol kibontottam.
Ed, igazad van, és Aro megfenyegetett, hogyha nem maradok itt, egy pár katonát elküld, és megöl benneteket! Semmi esetre se gyertek ide, nem bocsátanám meg maganak hogyha egyikőtöknek is baja esik. Jaspernek mond meg hogy szeretem, és ne csináljon őrültséget! Jane nagyon megértő tud lenni az utóbbi időben és azt mondta hogy segít innen kijutni valahogyan. Semmit sem tudok, de ha írsz még levelet, amint tudok, választ adok rá!
Victoria
Hatalmas öröm fogott el, hogy igazam lett.
Lerohantam a fölszintre, ahol megtaláltam az épp nemk eresett vámpírokat, majd nagyot szippantottam a levegőből és megéreztem Jazz szagát, és már a gonolatát is hallottam. Felszaladtam a szobájába, és láttam hogy már vagy három napja meg se moccan.
-Drága Jazz... Igazam Lett!-mondtam boldogan, és nekidobtam a levelet.
Magába végigolvasta, és egy halvány mosoly futott végig arcán. A család többi tagja is fent lett a szobába, és kérdőn néztek ránk.
Szó szerint elmondtam a levélben írtakat, majd boldogan huppantam le a szobába a fotelba.
-Jane?-fordult felém döbbentem apám.
-Azt írja, igen.
-Miért?-kérdezte Rosalie.
-Mert Jane Aro legmegbízhatóbb személye. Nem hiszem hogy átálna a mi oldalunkra.-magyarázkodott.
-Átveri?-jutott szóhoz Bella is.
Nem lenne jó hogyha vele barátkozna. De lehet hogy ez az egy esélye van...-filózott Carlisle.
Mindenki elgondolkodott egy pillanatra, de senki nem szólalt meg.
-Elmegyek vadászni.-mndta halkan Jasper, és válszra sem várva kiugrott az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése