Kicsit rövidebb lett, de ez van :P
Ez a gondolat mosolygásra késztetett.
Eszembe jutott egy párszor az is hogy Jasper jó nekem? Hiszen ő olyan tökéletes, nekem meg még egy rendes barátNŐM nincs. Ez meg így eggyüttvéve olyan gáz. Lentről egyre inkább csak köhögések hallatszottak. Ez már olyan idegesítő volt, hogy lerohantam az emeletről egyenesen a nappaliig, ahol Edward köhincselt. Gondolhattam volna.
-Muszály minden gondolatomat végighallgatnod? Hö? Igen? Akkor vagy maradj csendbe, vagy menyj el...-ne itt megakadtam-valami... vámpír orvoshoz!! Annyit köhögsz hogy a falat kiviszi!-idegességembe már kiabáltam is rá.-De azért szeretlek...-néztem rá a legnagyobb szemeimmel hogy meg ne sértődjön...
-Elég rossz gondalataid lehetnek kislány!-nézett hátra Emmett, és a perverz fantáziája...
Elmotyogtam magamnak néhány nem túl szép szitkózást, amit csak Edward hallhatott meg legfejjebb, mert előttem állt.
-Jasper?-kérdeztem később.
Még mindnig nem szoktam meg hogy mi együtt vagyunk...
-Papírokat intéz Rosalie-val.
-Oké. Én elmegyek vadászni... valaki?-kérdeztem. Nem túl jó vadászni egyedül... uncsi.
-Én megyek!-állt fel Bella.
Csajos óra lesz azt már látom. Senki más nem jött, ezért inkább kimentem Bella oldalán az ajtóhoz, és futni kezdtünk.Egész vadászat alatt észrevettem Bella arcán hogy valamit akar mondani, ami a barátság meg ehez kapcsolódik, úgyhogy inkább megkönyítettem a dolgát.
-Figyelj, én... nekem semmi bajom nincs se veled, se Rosalie-val, se... senkivel, csak én nem vagyok nagyon az a csajos fajta. Egész életembe, csak egy barátnőm volt, de a boxedzések miatt már ő is kirakott. Már vagy 5 éve Tony a legjobb barátom, és senki más nem volt. Nem kell semmit sem hinni hogy nekem nem vagytok szimpatikusak, de nem nagyon értek a csajok nyelvén.-avattam be.
-Rendben-sóhajtott egy nagyot.-Szerintem elmehetnénk vásárolni vagy valami hogy ez elenyhüljün. Rosalie-nak biztos jóljönne egy társ.-vágott egy fintort.
-Örülök hogy nem hrakszol rám.
-Miért is tenném?-nevetett fel, feltéve ezt a költöi kérdést.
Már a gyorsaságnak híven otthon is voltunk. Beszaladtunk az ajtón, ahol idegen emberek álltak, Edward nyakán egy szőke nő limpegett.
Bella azonnal odaszaladt hozzá, és rámorgott, mire az megfordult, és ellenségesebben kezdett el méregetni mint anno Rosalie. Azt hittem ennél nem lehet rosszabb.
-Ez meg ki?-köpte a szavakt.
-Ő Victoria Fletcher.-állt mellém derekamat átkarolva Jasper.
-Szia, én Elezar vagyok, ők a klán tagjai: Irina, Carmen, Kate és Tanya. A család régi barátai vagyunk-mosolygott ám, és a kezét nyújtotta, amit én el is fogadtam.
Közben Kate kezével meglökte Tanyat, gondolom hogy viselkedjen.
Mindenki leült a napaliba, és beszélgetni keztek. én csendben hallgattam az elmúlt hónapokban történteket amíg csak lehetett.
Már sötétedett kint, amikor a családot esme és Carlisle felkísérték az emeletre, mert egy-két napig itt fognak tartózkodni. Később Jasper felajánlota hogy ismét kivisz a városba hogy szokjam az emberi vér illatát, de előtte elmentünk vadászni. Most már csak ketten voltunk, és hát elég jól ment. Néha-néha egy embert meg akartam ölni, mert a vére túl csábító volt, de amint Jasperre gondoltam hogy nem lenne túl kellemes pont előtte megölni meg minden, felhagytam ezzel, és minden erőmmel küzdötem ellene.
Hajnalban értünk vissza a házhoz, ahol épp egy családi ,,pikniket", ami egy hatalmas nagy vadászatból állt, de persze nekünk előtte kellett elmenni.
Csendesen felmentünk a szobámba, és lefeküdtünk az ágyra, de adtam a szájára egy puszit. Megmosolyogta az alábbi teendőmet, és a párnára hajtotta a fejét, becsukta a szemét, és a melkasán elterülő hajammal játszadozott. Behunytam a szemem, és kikapcsolva mindenn érzékszervem, nyugodtan feküdtem ott.
Hirtelen más helyen találtam magam. Egy erdőbe. Sötét volt, és félelmetes. A fákról indák csüngtek le, és halk zajok hallatszódtak a közelből. Hol vagyok?-tettem fel magamba az első kérdést.
Majd egy sötét csukjás alakot láttam meg magam mögött. Fülem mögé gyártem éjfekete hajam, és közelebb lépegettem hozzá. Végigsiklott tekintetem magamon, és egy fehér mocskos topp volt rajtam egy szakatt régi falmerrel. Az alaknak hasa alatt össze volt kulcsolva keze, és egyhelyben állt.
-Ki maga?-tettem fel a kérdést.
Nem válaszolt erre, csak egy szót harsogott el többször s mély, félelmetes hangján...
Jasper szemszöge:
A selymes hajával keztem el játszadozni, míg hallottam hogy mélyen beszívja illatom. Az érzelmei megváltoztak. Semmi szeretet, szerelem boldogság nem járta át testét, hanem félelem. Hirtelen felültem, és megráztam szerelmem válát, de nem eagált rá. Mintha aludna. De egy vámpír nem alszik az istenért!!
-EDWARD!-kiabáltam le neki, mert még nem indultak el vadászni.
Az öcsém máris a szobában termett, és ijyedten nézett Victoriára.
-Mint aki alszik... egy erdőben jár. Menekül valaki elől-tájékoztatott.
-Victoria! Vic!-rázogattam meg erősebben a vállát, és erős nyugalomhullámot küldtem felé.
Victoria szemszöge:
-Fuss!-a hangja mint a lágy suttogás. Mégis féleémetes.
nem tudtam mit tenni, a félelem magához ölelt, és elindultam ez egyik irányba. Egy kőbe az én szerencsémmel elbotlottam, és amikor hátranéztem, a férfi-mint már kiderült hogy az-ugyanúgy állt. Felpattantam és tovább futottam amíg ismét el nem estem.
Legörnyedtem a földre, és magamba csak reménykedni tudtam hogy ha háromig számolok visszatérek ahonnan jöttem.
-Három... Kettő... Egy!-suttogtam magamnak, és kinyitottam a szemem.
Ugyanott voltam, és semmi nem változott. Jasper segíts!-könyörögtem magamnak.
JASPERT AKAROM!!-követeltem.
Csak most jöttem rá hogy nagyon fontos nekem. Nélküle nem tudnék élni.
Valaki hátradogott, és a fának vágódtam. Már megint az a férfi. Legörnyedtem ahogy a vámpírok szoktak, de nem ment minden ilyen zökkenőmentesen. Semmi vámpíri izé nem volt bennem. Na jó most már ki akarok menni innen!
A férfi lassú léptekkel közeledett felém.
-Mit akar?-ordítottam rá, pedig csak kérdezni akartam.
-Fuss...-közölte megint olyan hideg kirázó suttogós hangon.
-Nem azt kérdeztem mit csináljak, baszódj meg!-csúszott ki a számon minden.
-Fuss...
-Álmodhatsz hogy futni fogok!-mondtam inkább magamnak.
-Fuss...
Ebből elegem van.
Beálltam a régi jó boxpózomba ami mindig bevállt, és vártam hogy ismét elém kerüljön. akárhogy is cselekedetem ellenére izadságcseppek jelentek meg a homlokomon, és nagyon fáradtnak éreztem magam. Majd minden elsötétült előttem. Ilyen sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése