Bocsássatok meg a késésért, nagyons iettem vele, még ígyis hogy rövidebb lett, de megpróbálom hamarosan hozni a következőt. Valószínűleg vasárnap. :)
Puszi, jó olvasást, és lécci komozzátok meg, negatív kommentárt is elfogadok szívesen...
-Victoria Fletcher velünk jön. Pár nap múlva kísérettel visszahozzuk.-mndta Jane, és felállt.-Ha csak nem akartok a Mester ellen szegülni.-nézett nagy szemekkel rám.
-Legalább még egy éjszakát had maradjon.
-Egyet!-állt mellé Felix is, és Alec után kiballagott az ajtón.
-Holnap egykor, itt leszünk. -szólt vissz a az ajtóból, és kiment.
Lefagyva álltam, már csak edward hangja húzott vissza.
-Senki sem tudja mit akar tőle Aro, a gondolatikat vagy jól elrejtették, és ilyen jól tetették az értetlent, vagy pedig tényleg semmit sem tudnak.
-Victoriának el kell velük mennie. Ha ellentmondunk, talán még rosszabb lesz. -mondta Carlisle, és mélyen a gondolataiba merült.
-Akkor megyek pakolni...-mondtam, majd magammal húzva szerelmem felmentünk.
Rosalie és Emmett csak hallgattak Bellával együtt, míg a többiek megpróbálták találgani minek megyek oda.
-És hol lakik az a Volturi?-kérdeztem.
-Volterrába.
-Mi?-kerekedtek ki a szemeim-Olaszországba? tudod hogy sosem voltam olyan távol? Jesszus!-mosolyogtam, mire Jazz értelmetlenül nézett rám.
-A Volturi a vámpírok királya. Ők alkották meg a szabályokat. Nem szeretném hogy bajod essen.
-Bízz bennem! Meg tudom védeni magam.-simítottam végig az arcán.-Mellesleg, majd fotózom a várost.-próbáltam viccelni a dolgot.
Amíg én pakoltam, Jasper mesélt a Volturiról, amit nem kellett volna, mert hát... kicsit megrémisztett.
-Veled megyek!-jutott hirtelen az eszébe.
-Nem! Bajod is eshetene. Nem jössz velem. Majd folyton fel foglak hívni!-ígértem meg, és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Két hét múlva találkozunk.-mosolyogtam rá.
Utolsó csókot nyomtaz az ajkára, és hogy ne hiányozzon anniyra, nem beszéltem többet vele. Úgy nehezebb lett volna az elválás.
-Ez a Volterrai kastély, jöjjenek bejjebb!
-Ő Heidi. A vérszerző. -avatott be Felix, és cinkosul rám kacsintott.
Bementünk a kapun, és nem más mint szintén Felix, megmutatta a szobámat. Lepakoltam a táskákat, levettem a köpenyt, de visszatolt hogy enélkül a ,,mester" előtt nem jelenhetek meg.
Igazán kíváncsi voltam erre az Aro-ra.
Felix és Dimitrij után lépdelve a nagyteremhez vezettek, ahol három ,,trónon" három vámpír ült.
-Uram, ő itt Victoria!-térdeltek elé a csicskái.
-Látom... látom... -állt fel, és hozzám jött.
Elém lépett, és a jobb kezét elém nyújtotta. Kérdőn felhúztam bal szemöldökömet, mire ő csak a kezemért nyúlt.
Remélem nem pedifil. Kitudja hány éves lehet. Míg én 18 vagyok, ez lehet vagy 2-300.
-Aro Volturi vagyok, és Érintéssel hallom a gondolatokat.-mosolygott rám.
Azonnal kihúztam a kezem ez övéből, és mérgesebben a kelleténél rámorogtam.
-Elég nekem a családban egy gondolatolvasó is!
Aro szemszöge:
Jane bevetette erejét a lány ellen, mire ő a földre került. Még a képességét sem tudom..
-Jane! Elég!-szóltam rá.
Morcosan elfordult tőlem, hisz ki nem imádna ilyen képességet?
Victoria felállt a földről, és ijedten nézett Jane-re, majd vissza rám. Nem kérdezett semmit. Lehet hogy a Cullenék beavatták minden kis titokba.
-Mond, mi a képességed?-kérdeztem tőle a legkedveseben.
-Semmi!
Hmm... semmi képesség. Akkor talán...
-Harctudásod milyen?
-Nem csinálok olyat!
Elég harcias lány, de ha kiképeznénk, az újszülötteknél egy ideig amíg meg nem hal jól jöhetne.
-Nem szeretnél csatlakozni hozzánk?-vetettem be ez ellent nem tűrő mosolyom, de ezt is kikosarazta.
-Nem!
-Jane!-szóltam kedvenc vámpíromnak, mire gonosz mosoly terült szét az arcán, és Victoria Fletcher a padlóra terült.
-Elég! Még mindig nem?
-Tünj a francba!!-szűrte fogai között, és Jane újból bevetett erejét, de nem kellett rászólnom, abbahagyta.
-Alice vagy Edward nagyon nagy kincs lenne nekünk.-célozgattam.
-Van... családuk...-mondta Jane erejétől elfúló hangon.
-Ma hazamehetsz, de! Mond meg a csemetéinknek, hogy ha gondolják jöjjenek el. Szívesen látjuk őket.
A hallásomnak se érelmét nzve, valamit motyogott az orra alatt. Elég idegesítő egy lány. És van pasija? A újszülött kiképző? Az egész család furcsa. Ahelyett hogy engednének a kísértésnek, ellenállnak, és állatokat ölnek... Mi a világ túlnépesegése ellen szolgálunk.
-Egy napot itt elszenvedsz, utána FÉNYES nappal kidobunk-vigyorogtam el magam önelégülten. Hiszen kinek lenne mersze nappal elindulni?
Bólintott.
BÓLINTOTT? Ez meg van buggyanva!
Jasper szemszöge:
Victoria már egy napja elment, és senki sem enged utána. Nem hívott, és amikor én hívom is a hangposta jön be.
Kezdtem aggódni, és magamat nem tudom lenyugtatni. A Denali klán már megint itt van, és Tanya ha nem Ed-en csüng, nekem pofázik. Már hangulatokat kell küldeni hogy menjen ki! Kate-vel jól elbeszélgetünk, és néha napján meg is nyugszom. Neki nincs másik képessége?
Csörög a telefon. Gyorsan utánakaptam, és beleszóltam.
-Igen?
-Jasper?
-Persze! Vicky, jól vagy?
-Igen. Már nagyon hiányzol. Bocs hogy nem hívtalak, de nem volt idő...
-Semmi baj. Mikor jössz haza?
-Még egy napot kell nélkülem kibírni, utána találkozunk. De most mennem kell, ha nem baj. Szia, hiányzol.-és lecsapta.
Valami itt nem stimmel... Közbe Edward jött be a szobába.
-Mi történt?-húzta össze szemöldökét.
-Vic hívott. Semmi konkrétat nem mondott, csak hogy hiányzok...
-A lényeg?
-Nem volt ideje telefonálni. Tanyával mi van?-tereltem a szót.
-Idegesítő. -ült mellém az ágyra.- Mint egy rendes báty, küldhetnél felé valamilyen hullámot hogy leszáljon rólam.
-Igen, küldhetnék, de imádom amikor ideges vagy. Főleg miatta-pattantam fel, nehogy valami hirtelen ötlettől vezérelve megüssön.
-Nem tudom mi lenne veled Emmett nélkül.-sóhajtott, ami igazán vicces látvány volt.
-Valaki engem emlegetett öcsi?-futott be Em.
-Ja. Edy ideges.-nevettem.
-Fogadjunk, hogy egy órán belül bunyó lesz kint!-mondta Emmett. Tudta hogy imádok fogadni, főleg vele, de én fogok nyerni!
-Persze. De szerintem fél órán belül.-nyújtottam a kezem.
-Akkor csökkentsük 10 percre.-sóhjtott.
-Oké. Ha nyerek... ömm...-gondolkoztam, mikor egy frappáns ötlet jutott eszembe, mire Edward nevetni kezdett.-Rosalihoz egy újjal sem érhetsz mondjuk... egy hétig.-vigyorogtam önelégülten, tudtam hogy ezt utálni fogja.
-Ha én, akkor pedig Vickykénknek, és neked is egy óráig emberi kaját kell ennetek perverzségek közbe.
Victoria szemszöge:
a szobámban ültem, és vártam hogy legalább valaki jöjjön ide, és beszélgetni tudjak. Jazzet nem akartam felhívni, mert valamit még kitalálnak ezek a Volturisok...
Az utóbbi órában a nagytaeremben voltam, persze Jane-vel összezárva aki párszor gyakorolt rajtam.
Az órák nagyon lassan teltek, és számítottam rá hogy ezt nem kéne elmondani Cullenéknek.
Két óra múlva Aro felküldött a szobába hogy ott legyek, de persze megkínált étellel. A túristákat akkor hozták be a terembe, jó hogy előttem nem ugortak, rájuk...
Felszaladtam a szobámba, és ott vártam.
Két órán át lent voltak a nagyterembe, és nem zaklattak engem, de éreztem hogy egyre szomjasabb leszek. Vadászni úgysem engednek el, de emberi vért úgysem fogok fogyasztani. Ha rámkényszerítik sem.
Még egy órán át egyes egyedül a szobámban voltam, míg nem kopogtak.
Az ajtó felé fordultam ahol Aro állt és Felix keze között egy rémült nővel.
-Engedjétek el!-utasítottam, bár hogy is képzeltem hogy rám hallgatnak?
-Enned kell.-mondta Felix, és a szaglását visszafolytva húzta végig erősen újját a nő kezén, mire vér kezdett belőle csöpögni.
Gondolkodni sem tudtam úgy öntötte el elmémet a vörös köd, és úgy rohantam hozzá, mindenkit félrelökve magam mellől. A kezéért kaptam, és a friss édes nedűt szívtam magamba.
Amikor elfogyott, észbekaptam, és a fiúk felé fordultam, majd az ágyamig ellépkedtem és leültem rá.
-Mire volt ez jó?
-Még semmire.-válaszolta Aro, és a hullát kivéve magukkal, bezárták az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése