Alex Swan - 10

Reggel már arra ébredtem hogy ALice sétál be a gardróbba Rosalival a nyomába, és a mai napra akarnak összehozni nekem valamit. Hmm... nem elég hogy ameddig itt van ez a család Edward szobájába kell laknomm, még a cuccaimat is áthozták ide. De mivel már minden kiderült, talán haza is költözhetek. Felültem az ágyon, és észrevettem hogy be vagyok takarva. Pedig este nem így aludtam el. Odaillantam a lányok mögé, amitől kicsit megijedtek, én pedig jót kuncogtam rajtuk.

Ez a hét így telt. Suli, otthon, vásárlás, pihenés, Emmett viccei hallgatása, Jasper mesélése - ami eléggé lekötött - Rosalie és Alice ruhaköltemény mesélése, Kate Irina és Carmen mesélése, néha Elezar és Carlile magyarázása, és persze kihagyhatatlan, hogy Esténként elalvás előtt Edwarddal a szívügyek kiteregetése. Vele mostanság nagyon jól megvagyok, a csókot amit régebben adott feledésbe merültek. Elméletileg. Nekem azt a csókot elfelejteni sosem lehetlesz, még akkor sem ha meghalok. Végképp.

Most is a szobában ülünk, és beszélgetünk, csak most Tanyaról.

-27 éve, 10 hónapja, és 11-12 napja majdnem beleegyeztem hogy próbáljuk meg ezta dolgot. - mosolyogta meg magát - de Alice jött. Megmentett.

-Jártál volna vele?

-Nem szerettem volna, de ha ő ettől felhőtlenül boldog. Amióta ez az egész történt veled, azóta kevesebbet beszélünk. Jazz szerint majd beleőrül a féltékenységbe. - nevetett.

-Szerencse hogy vadásznak. Ezen nevetnének. - nevettem fel a gondolattól.

-Ne nevess! - mosolygott fenyegetés közbe.

-Miért? Tán kiszívod a vérem? - kaptam torkomhoz túljátszva szerepem.

-Igen! - állt fel, és fogait kimutatva közelített felém.

Ha nem tudnám hogy viccel talán meg is ilyedtem volna.

Következő pillanatban már rajtam volt, és eszeveszettül csikizett. Én voltam alul, ő felettem.

Kipattant az ajtó, és Tanya meglepett, majd dühös tekintetével találtuk szembe magunkat. Felültünk mintha mi sem történt volna, majd megszólaltam.

-Valami baj van? - itt már nem tudtam elrejteni a mosolyomat.

Edward is mosolygott mellettem, míg TAnya morgott egyet, majd becsapta maga után az ajtót. E következtében még nagyobb lett a vigyorom, és bajban lévő páromra néztem.

-A csajod ideges. Vagy a majdnem csajod! - nevettem fel ismét.

RÉg éreztem magam ilyen felszabadultnak, míg végül Edward is mosolyogva megcsóválta a fejét.

Kis idő múlva már nem éreztem magam ilyen felszabadultnak, mert az álom elkezdett nehezedni.

-Álmos vagy. - jegyezte meg.

Ismét csináltam egy túljátszott ásítást nyújtózkodással, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Lefeküdtem mosolypgva, majd fejem mellkasára helyeztemel kényelmesen. Pár perc múlva már nem mocorogtam, mert a helyzet igenis kényelmes volt.

Amikor már javában aludtam, ALice sutyorgására keltem fel.

-...em. Mond meg neki hogy nem akarsz tőle semmit, és hogy az esti dolog, a csikizős tudod, az belőled jött. Mond hogy akadjon le rólad!

-Miért mondassz rólam ilyeneket? - ültem fel holdkórosan az ágyba, és néztem rá.

Kedvesen rámmosolyodott. Na most jön az a rész hogy tűzz haza aludni.

-Drágám, nem rólad van szó.

-Nem vagyok én hülye!

-Kicsim... - simogatta meg a hajam Edward. Kicsim? A szívem is hevesebben vert volna.

RÁnéztem.

-Nem rólad van szó, de aludj nyugottan, majd reggel elmondok mindent. - nyugtatott, és magához húzott.

Megcsóváltam nemtetszőleg a fejem, és barátnémra figyeltem, de útközben elnyomott az álom.

***

Álmosan pillantgattam körbe, de snekit sem találtam a szobába. ALice jött be az ajtón.

-Jó reggelt! A ruháid a fotelbe, és nem megyünk iskolába! - ez a lány sosem szomorú?

-Ja. Miért is?

-Mert süt a nap.

-És?

-Gyere, megmutatom.

Lehúzott még pizsamába a földszintre ahol Emett füttyentett egyet, én pedig a hozzám legközelebb eső tárgyat, egy párnát dobtam neki.

-Nem talált kislány! - lóbálta a párnát.

-Mért is jöttünk le? - kérdeztem ALice-t mert kiment a fejemből.

-Hogy megnézd milyenek vagyunk napfényben!

***

-Most tényleg Franciaországban találkoztál Ian Somerhalderrel? - kérdeztem hüldezve.

-Igen! Egy autógrammért sem állt meg, pedig vámpírszépség vagyok. - mondta csalódottan KAte.

-Ez anniyra... eltéveszthetetlen. - nevettem, és ő is csatlakozott. - Még kikkel találkoztál?

-Indiana Evans! - jutott eszébe. - Bár nem tudtam hogy híres, csak amikor egy csomó ember állta körül. Úgy beszélgettünk egy kicsit. De tudod ez csak a szépségre ment. Lily Allennel is, amikor koncerten voltunk. Mit ne mondjak nem ő lesz a kedvencem! Meg Emma Robertses találkoztam még, Romániába.

-Wáó! - nyögtem ki.

-Magyarországon is jártam. Ott több időt eltöltöttöünk, persze családdal.Először Budapestet jártuk be, majd Velencéhez mentünk, átsétáltunk a szovák határon, Miskolba is benéztünk, majd szegedre, és így tovább.

-Ne is mesélj többet. - nevettem fel.

-Rendben. KEzdek éhes lenni, így ha megbocsájtassz...

-Menyj nyugodtan!

A bejárati ajtón Tanya jött ki a teraszra, és ült mellém, a hintaágyra, mintha itt sem lennék.

Összeszűkült szemekkel néztem teendőjét, de a végén csak az egyik szemöldököm volt felhúzva.

-Szia Tanya. Akarsz valamit? - kérdeztem kedvesen.

-Tőled? - gúnyolódott - Még mit nem!

Felállt, és elfutott az erdő felé.

-Blee! - vágtam egy grimaszt utána, de már messze nem itt járhatott.

Sóhajtottam egy nagyot, majd elterültem a hintaágyon becsukott szemekkel. Órák helyet csak percek teltek el, sajnos. Csaptam egyet a kezemmel, majdmeghallottam a kocsi hangját, amivel valószínűleg Alice rendelte a... sminkkészletét?

Bekopogott az ajtón, de én láttam az ablakon hogy a pöttöm barátnőm már az ajtó előtt vár pár másodpercet, és nyitja ki nagy mosollyal. A férfinak, aki szállított a szíve is leállhatott úgy állt ott majd megszólalt.

-Alice Mary Cullennek hoztam csomagot.

-Az én vagyok! - ecsetelte a lány.

Egy papírt aláírt, majd a férfi sármosan az ajtófélfának dőlve, a noteszét, és a mappáját maga mellé lóbálva megszólalt csábító hangon.

-Nem lenne kedved találkozni? Az én nevem...

-Másik nemhez vonzódom bocsi! - mondta gyorsan Alice, és bezárta az ajtót, majd Én is bementem. alice már Rosalie-val bontotta ki a csomagot amibe volt vagy háromfajta szájfény, kép szemhéjpúder, és egy pár ismeretlen cucc.

-Alex, ne állj ott, gyere ide!

-Bocs csajos, engem nem izgat ez! - mutattam a dobozra, majd a nappaliba mentem, és leültem Emmett mellé, aki épp valami bunyót nézett, mellette Jasper olvasott.

-Ezt akarod nézni?

-Nem, de más nincs most, csak a Vámpírnaplók. Vagy valami ilyesmi... - motyogta a végét.

-Kapcsold rá! - parancsoltam.

Rátette a csatornára, én pedig vigyorogva néztem életem színészét. A film végéig Emmett minden egyes vámpírképességet kiröhögött.

-Emmett... -sóhajtottottam színpadiasa. - Veled több filmet sem nézek... Én majd beledöglök hogy mi lesz, te meg végigneveted!?

-Nyugi csajszi! Megyek bunyózni a kevenc öcsikémmel! - nevetett halkan.

Edward elé állt, aki épp... nemtudom mit csinált, de felkiáltott hogy nem. Ezután Emmett állt pár másodpercet előtte, és kiröpült az ablakon. Mivel húzta fel ennyire?

-Kate hol van? - kérdeztem az épp főző Esmetől.

-Elment vadászni, de lassan itthon lesz! Miért?

-Csak beszélgetni akartam vele. És Alice? - jutott eszembe a következő lány.

-A szobában megtalálod! - mosolygott kedvesen.

Felszaladtam az adott helyiségbe, majd bekopogtam.

-Szabad!

Benyitottam.

-Nincs kedved eljönni vásárolni? - tört ki belőlem, ami kicsit meglepett.
-DE ! PErsze! Mikor? Várj! - tekintete elhomályosult, majd nagy mosoly terült szét az arcán. - Készülődj!
Kilökött a szobából, ígyhát felmentem, és átöltöztem. De minek? ALice az ajtóm előtt volt, és vámpírgyorsasággal húzott a földszintre, onnan a kocsijába.

-Ömm.... lassíthatnál. Minek megyünk ilyen gyorsan?

-Hogy több időnk legyen, és mert követ Tanya.
Erre nem válaszoltam, örültem volna ha gyorsabban megyünk.
-Mit akar?
-KI?
-Tanya. - forgattam meg a szemeimet.
-Nemtudom, de nem is érdekel. a plázánál találkozni fogunk vele, mert ő is oda megy.
-Akkor mi elmehetnénk egy kínaiba. Ott is... - Alice szeme érdeklődően, dühösen, csalódottan, és ,,te dilid vagy" szemmel nézett rám. Ezzel belém is folytotta a szót.

Beállt a parkolóba, és két méterre a kocsi elejétől megpillanottam a szőke vámpírt.

Ashley Withloc-5

Esme és Carlisle is ott termett, valószínűleg Emmett nevelőszülei.

-Anya apa, ő Ashley Withlock. Ash, Ő Esme, és Carlisle.

-Jónapot.

-Tegezz minket kérlek! Nem vagyunk mi olyan öregek. - Em ezen elkezdett nevetni, de rögtön abbahagyta.

-Köszönöm.

-Öcsiéket ismered. Körbevezetlek!

-Kevesek... - jegyeztem meg udvariasan.

-JA. De túl komolyok.

-Nem lehet mindenki olyan nagy humorista mint te. - kuncogtam.

-Dehogynem! Na de térjünk tárgyhoz, Ez Jazzé, és Ali-é, az Carlisle-é, meg Esmeé, ott Carl dolgozója van, az öcsié és Belláé meg fent van.

Meg egy emeletet lépcsőztünk, és ott mutatta a dolgokat.

-Az az öcsiéké, mutatott legtávolabb, ez meg az enyém.

AZ ő szobája fala barnára volt festve, s egy barna ágyhuzatú franciaággyal bővítve.egy állótükör, és egy nagylombú virág volt benne, plusz két ajtó.

-Szép... olyan... fiús... - kerestem a szavakat.

-Hát igen! - nevetett felszabadultan. - Nem lehet minden rózsaszín!

-Vicces kedvedben vagy ma is, hahaha! AMúgy nem azt mondtad hogy Alice Esme-vel vásárol?

-De. Mert?

-Mert Esme itt van, és hát...

-Már hazaértek, és Alice is hamarosan itthon lesz. Ne lepődj meg ha beront, és...

Az ajtó egy időben ezzel kicsapódott, és az emlegetett személy lépett be rajta.

Emmett színpadiasan rámutatott, majd felé is fordult.

-Mond csak huggicám. Nem tanítottak meg kopogni?

-Tudd meg hogy igen, és most elrabolon Ashley-t! - rányújtotta a nyelvét, és kihúzott a szobából egy szó nélkül.

-Alice állj meg, hová húzol?

-Csak gyere, a macsóság még megvár! - kuncogott.

Behúzott a szobájába, ami krémszínűre volt festve, és izlésesen berendezve. Elővett egy papírfecnit, és átnyújtotta nekem. Értetlenül néztem rá, de elolvastam.

,,Holnap után EMmett szülinapja"

-És miért írtad le hogy ho... - befogta a számat, és vészjóslóan kezdett susogni.

-Ezt ne mond ki, ha egy kilométer körzetbe vagy vele! De ezen a napon, átmegy nálatok, és te ott tartod.

-Rendben... akkor várom is...

-Holnapra mivel megvan a ruhád, a sminken gondolkodtál?

-Nem, de az egyszerű lesz. Kihúzom és kész is.

-Ájjh, az nem jó! Átmegyek, és megcsinálom.

-Rendben. -egyeztem bele rögtön.

-Most pedig menyj fel hozzá, mert szerintem vár. Első ajtó jobbra - kacsintott.

Visszamentem a szobába, Em az ágyon feküdt, és nézett valamit a plafonon.

-Na mit alart az én kedves hugocskám?

-SEmmit! - vágtam rá, talán túlságosan is hamar.

Leültem mellé, és mindenféléről magyarázni kezdtem, csak hogy innen tereljük a témát.

-Nem vagy jó tématerelő tudtad? - ejtette szóvá egy óra múlva.

-Mi?

-Mindenfelől zagyválsz, de tán azt sem tudod mit - nevetett.

-Ó! Ha ettől lehervad az a nagy vigyor a képedről, hozzáteszem hogy mivel holnap nincs suli, Alice-t megkérem hogy jöjjön el velem vásárolni, de kellenének cipekedők is. - tetettem az ártatlant.

-Neem!...!

-Deeee - nyújtottam el.

-Miért? - áá de aranyos!

-Mert nevettél - kuncogtam, hisz úgyis eljön. De amint ránéztem ismét, ahogy rámnézett, a szívem kihagyott egy két ütemet, majd őrült futásba kezdett.
Mosolyogni kezdett, majd hatalmas vigyorba túlzott át. Lepillantottam, majd egy hülye vicc-beszólással oldani akartam a helyzetet.
-Mi olyan vicces macsókám?
-Semmi-semmi.

Hirtelen gondolkodni kezdtem, hogy holnap van a bál, azután a szülinapja... Mit kellene neki venni?

-Nekem asszem haza kellene mennem.

-Rendben, hazaviszlek, bár szerintem Alice... érted.

Lesétáltunk a lépcsőn, majdhirtelen beugrott, hogy én Esme-vel már találkoztam.

***

A szobám csendes kis falai közt egy árva zajt sem lehetett hallani, csak a kopogást, ami az ajtóm felől jött. David jött be, vigyorogva, mintha győzött volna.

-Kevin most indul vissza Londonba. Ha gondolod kikísérheted a reptérig velem együtt.

Vele? Na neeem

-Köszi, de sok a tanulnivalóm.

-Nem látnám hogy annyira törnéd a fejed!

-Mert zavarod a képem! - vágtam vissza ingerlékenyebben.

döhösen csapta be az ajtómat, és hallani lehetett a kopogó lépteit, az ajtó csapódását, és az autó motorjának felbőgését.

Beraktam a DVD lejátszómba egy akciófilmet, amit egyszer láttam, és nézni kezdtem. A film közepe felé elnyomott az álom, és békésen aludtam át az egész napot.

Reggel... vagyis délután fél kettőkor csörgött az órám, hogy ideje felkelni. Igen beállítottam, mert ilyenkor az egész napot képes vagyok átaludni. Mivel még a tegnapi cuccomba voltam, a fürdőbe batyogtam, és lezuhanyoztam. Ez is tartottt vagy 20 percig, utána törülközővel a testem körül csinálltam egy pirítóst, majd egy tányérra tettem. Ekkor egy elégedett füttyszót hallottam.

-SZép! - bólogatott perverz képével David.

-Menyj a pokolba! - szűrtem a fogaim között, majd a tányérral együtt a szobámba mentem.

Megettem a pirítóst, és felvettem egy itthoni göncöt.

Ekkor csengettek. David valószínűleg ajtót nyitott, és a haverjai jöttek át. Hogy képzeli hogy bepofátlankodik ide, és még...

-SZia Ash!

-SZia Alice. - köszöntem a vendégemnek.

-Nem is tudtam hogy van egy... férfi a háznál.

-Ja... én sem nagyon. - mondtam gúnyosan.

-Sebaj! MOst menyj mosd ki a hajad, én addig kikészítem a dolgokat! - nyomott a fürdőbe, és addig észre sem vettem hogy egy kisebb fajta bőründ lóg a kezébe.

Megtettem amit kért, és csurom vizes hajjal sétáltam ki a szobából a szobába.

-Mit fogsz velem művelni? - kérdeztem, s megláttam hogy nincs egyedül. - Ó szia Bella, észre sem vettelek.

-10 perce érkeztem, volt egy kis dolgom! - mosolygott kedvesen.

-Rendben, akkor essünk túl rajta.

Beszárította a hajam, szőke hajamba óvatos, kicsi hullámokat tett, majd hátul össze-vissza csattolva rögzítette. Féloldalas frufrumat kiegyenesítette, oldalán végét picit kiállította, és két tonna illatosított hajlakkot fújt rám. Ha ez nem lenne elég, ezüst, arany, és különböző színű csillámpirral fújta be egy kicsit, majd feketével telenyomta.

A sminkemhez hosszabb idő kellett. fekete szemceruza, fekete szemhélyfesték, csillámpor, majd három apró ezüst kő a szempillám fölé. A számra barackszájfényt tett, és a bálig egy óra volt.

Amint a tükörbe néztem elakadt a lélegzetem. Egy teljesen más lányt láttam, mégis szebbet.

-Ez gyönyörű! - dícsértem meg.

-Köszönöm! Na mi megyünk, mert el kell készülődnünk. Em mingyárt itt lesz, és áthoz nálunk, ha lehet ruhába legyél, máris öltözz át, mi elkészítjük magunknak a ruhát, és sminket! Ott találkozunk! - majd lebatyogtak, köszönés nélkül.

Felvettem a fekete ruhámat, és párszor a tükör előtt megfordulva elégedett voltam.

Lentről dudaszó hallatszott, így lesiettem, remélve Emmett az. Izgultam. A szívem vadul dobogott, lélegzetem felgyorsult, melegem lett.

Kiléptem a teraszra, és láttam hogy egy elegáns mercédesszel érkezett.

-Hova hova kiscsillag? - hallottam magam mögül David ittas hangját. Összeszorítottam a szám, és megfordultam.

-Anyád alá, és ha lehet sose nevezz se kiscsillagodnak, se cicádnak, se anyád kicsi kínjának. Bár hogy ilyen fia van, elég sok gondja lehetett, de a legfőbb hogy láthatta azt a rühes képedet! - sziszegtem fogaim között, utolsó szónál hideg kezet éreztem derekamon.

Davi lefagyva állt, mire elmotyogtam egy mehetünköt.

A kocsiba beszállva Em nem indított rögtön.

-Ki ez az ember?

-Jenna néni pasija. Ismét. Pedig kidobta... Most pedig hogy kórházb van, azt hiszi hogy övé a ház. Kevin is elment, így egyedül vagyok vele otthon. De most nem szeretnék róla beszélni. Inkább a bálról. - mosolygtam a végén.

Ashlex Withlock-4

Kicsit át lett szerkeztve az egiyk CUllen élete. De csak 100 év eltérés van, meg a tesók...

Családfa

Befeküdtem az ágyamba, és elaludtam. Reggel kipihentem ébredtem fel, és gyors készülődés után indultam a suliba. Útközbe eszembe jutott hogy péntekre ruhát is kellene vennem. De pirosat vagy feketét? A suli parkolójába beálltam, majd az első órámra indultam, majd így tovább. Ebédszünetbe Emmettel ültem egy asztalnál, és végigbeszéltük, majd még egy órát ültem, majd köszönések után hazaindultam. Kevin megsütötte a számára egyszerű pizzát, amit csak a sütőbe kell betenni. Ettem, majd gyors házzira hagyatkozva eltűntem. Végülis házi az volt. Ki kellett választani a családunkból egy személyt, a szép, vagy az üknagyapáig. Végülis én egyet választottam. Dédnagyapám sokat mesélt a bátyáról, aki az egyik háború utáni útján halt meg. Őt választottam.

Előkaptam egy üres papírlapot majd írni kezdtem.

Jasper Withlock

Születési év: 1943

Születési hely: Texas

Írtam róla még egy oldalt, majd mikor letettem a tollat csengettek. Kevin ajtót is nyitott, de azonnal felkiabált nekem. Leszaladtam a lépcsőn, persze majdnem megbotlva.

-Szia Alice! - köszöntem a vendégemnek.

-Szia. Remélem nem zavarok! Emmett mondta hogy elhívott a bálba! Remélem még nincs ruhád, mert elmehetnénk együtt venni!

-Persze! Máris jövök! - beszaladtam a kabátomért, és vissza. - Kevin elmentem! Majd jövök! - kiabáltam be majd, kabátom zsebéből elővéve a pénztárcámat megszámoltam a benne lévő összeget.

Beültem a kocsiba Alice mellé, mire ő indított, és máris elhúztunk a lakás közeléből. Az egész utat végigcsacsogta, de a boltok előtt elhllgatott.

Egy fekete ruhánál viszont megállt. Nekem is megakadt rajta a szemem. Pánt nélküli volt, térd alá érő. A felső része a derékig flitteres volt, onnan sima anyagba omlott le, csípőjén egy elegáns övvel, a ruha anyagából, oldalán lágyan leomolva.

-Ezt fel kell próbálnod!

-Szerintem is! - értettem egyet, majd az üzletbe mentünk.

Fél óra vásárlás után ennél a ruhánál döntöttük, majd megvettük. Az ára nem volt tűl alacsony, de drágának sem mondható. Alise magának egy szürkés ruhát, szintén pánt nélkülit, mellén fényes anyaggal, alatta egy csinos övvel, combközépig omló anyaggal. Bellának egy ajándékruhát akart venni, amit meg is talált. Az övé pántos volt, a melle között egy ezüst csattal összehúzott, allja tündérszerűen cikkcakkos volt. A három ruhát 3 óra alatt halásztuk ki, de ő még kiegészítőket akart venni.

-Ne már! Otthon van egy nyaklánc, az elég lesz! - nyafogtam.

-Nem! Tudok egy jó boltot!

Leintett, szó se róla, és húzott maga után. Egy kis üzletbe találtam magam, ahol egy fiatal nő állt. Jól ismerhették egymást ALiceszel, mert könnyű csevejbe estek, rövid ideig.

-Egy fekete flitteres ruhához kellene naklánc és karkötő! - adta barátnőm az utasítást.

A csaj kihozott egy pár választékot. Egy ezüstnek hatót, aminek a vége egy fekete gyöngybe omlott össze, elég hosszű volt.

Végülis egy nyakhozállót választottam, aminek az elején flitterből volt kitéve két szív. Karkötő is hasonló volt.

-És egy szürkés ruhához miket ajánlanál? Van ugyanilyen szürkébe? - érdeklődött.

-Persze! Kékbe és pirosba is találsz ha kell.

-Nem. Elég a szürke, és kellene egy kék karkötő. Valami ezüstös... - merengélt el.

Alicenek ugyanilyen ékszerei lettk mint nekem, a Bella ruhájához pedig egy ezüstkarkötőt választott.

-Rendben ezzel készen vagyunk. Már csak cipő kell...

-Ne már! Van otthon egy topánkám, az jó lesz, és gondolom te sem vagy cipőhiányba! Már 5 óra!

-Ne hisztizz, az ott egy cipőbolt! - mutatott magával szemben.

-Oké. De utána megyünk haza!

-Persze! - valahogy nem hittem neki.

Végülis egy picit magasított szárú magassarkú lett az én méretem, az övé is hasonló csak szürkébe ezüst pöttyökkel, Belláé pedig egy színtiszta ezüst, az elején egy apró virággal.

-Biztos hogy ezek a ruhák jók lesznek Bellára? - érdeklődtem.

-Persze! Tudom a méretét, és tetszeni is fog neki. Gyere hazaviszlek.

Hálát adtam istennek ezért a mondatért... Hazafele ismételten csacsogott. Miről? A felét nem is értettem.

Fél nyolcra hazakerültem, és boldogan csókoltam volna meg a földet a sebesség miatt is. Elköszöntem, majd beindultam. Beszélgetést hallottam a konyha felől. De nem egy nőét és férfiét, hanem két férfiét. Letettem a szatyrokat a lépcső mellé, majd elindultam a hangok irányába.

Kevin beszélgetett Dav-vel.

Elmotyogtam egy köszönést, kivettem perecet a szekrényből, és felrohantam szinte szó szerint a szobámba.Hogy lehet hogy hazaérek, és balszerencse fogad? Engem? Na jó ez beképzelt volt, de lényegtelen. Ettem egy kis perecet, majd a fürdőbe mentem a neszeszeremmel együtt. Miután végeztem teendőimmel, visszamantem a szobába, ettem még egy kicsit, majd elnyomott az álom. Reggel kipihentem ébredtem. Szupergyorsan felöltöztem, reggeliztem, bepakoltam, a hajamat laza kontyba fogtam, elöl a fufrumat kiegyenesítettem, majd táskámat felkapva indultam az iskolába. Véleményem szerint Kevin még elhatott, és... Dav... nemtudom hol van. Bemásztam a kocsimba, és a suli előtt kiszálltam. Az út magányosan telt, zenével.

-Szia! - köszöntem a kint várakozó Emmettnek.

-Szia Ash. Milyen volt az este? - kérdezte letörölhetetlen vigyorral a képén.

-Hát... jó. Bár a húgoddal többet vásárolni nem megyek! - jelentettem ki.

-Meghiszem azt! Szerinted én nem mondtam ilyet?

Befele még ellőtt pár hülye poént, amin nevettem is, majd a terem előtt elköszöntünk egymástól, és beléptem. Ez az óra Alice-szel és Jasperrel ugyanaz. Beültem Caroline mellé, és figyelni kezdtem, mert épp akkor jött be a tanár is.

-Remélem behoztátok a házimunkát, mert páran felolvashatjátok. - szólt az asztala mögül, és beszedte a feladatot, ami felett tegnap fél órát ültem.

-Rendben. Akkor felolvashatja Max, Jade, Ashley és Peter ha gondolja.

Átolvastam a munkámat, majd észrevettem hogy Max és Jade már végzett, hát belekezdtem.

Az egész oldalt elolvastam, amit arról a családtagról írtam akire a legjobban felnézek, hiszen nem sokan mondhatják el magukról hogy több csatába is résztvett, és a katonaságba is több rangja volt.

A tanár a végén bólintott, befirkantott egy jegyet, majd Peterhez fordult.

Óra végén a folyosón Alice és Jasper mellettem termett.

-Szia. Nagyon szép volt a házimunkád. - mosolygott rám félénken Alice. Félénken?

-Óohh.. köszi.

-Valójában kicsoda neked ez a férfi? - kérdezte most már JAsper.

-Hát a dédnagyapám testvére. Ő mesélt nekem mindig történeteket róla. De kábé 20 évesen meghalt. - óvatosan megrántottam az egyik válam, majd kérdőn néztem rájuk. Ködös tekintetükből először ALice ébredt fel, aki elhúzta a barátját. Sustorogni kezdtek vlamiről, de én egy válrándítás kíséretében továbbálltam.

Csatlakoztam Lizzyhez, a matekom vele volt.

-Szia csajos! - köszönt rám vigyorogva. Ma még nem láttam, de biztos voltam benne hogy nem tiszta.

-Meg se kérdezem. - sóhajtottam.

-Ahogy gondolod... tudod hogy holnap sulibuli?

-Igen tudom. Kivel mész?

Szerencsére épphogycsak volt benne valami ami nagyon feldobta, így tudtam vele beszélgetni.

-Joshua... - motyogta, amit épphogycsak értettem.

-Kivel? - mosolyogtam hogy halkan mondta.

-Joshua... - motyogta megint.

-Kivel?

-Joshua! - kelt ki magából. - Egy szót sem!

-Egyet sem! - kuncogtam.

Bejött a tanár és elkezdte magyarázni az anyagot. Amint az egyenletekkel végzett, egy másikaz mondott.

Az óra végén már a következőre sétáltam, és így tovább majd az ebédlőbe leültem a szokásos asztalunkhoz.

Pár percmúlva megjött Lizzy és Caroline is, aki épp rúzsozta magát.

-Ki a kiszemelt, - kérdeztem tőle unottan, bár kíváncsi voltam.

-David elhívott a bálba. - húzta ki magát.

-Melyik? - a suliba két David volt.

-David Henrie. Ugyan ki? David Gilbert!

-Jólvan oké!

Nekiálltunk falatozni, és a szünetet átpletykálni. Többször is pillantottam a Cullenek felé, és többször akadt össze a pillantásunk Emmettel.

-És te kivel mész a bálba? - kérdezte Carol kifele menet.

-Én? - zavarodtamn össze - Emmettel.

-Cullennel?

-Igen. Más Emmett nincs itt azthiszem.

Biológia után indultam haza. Beszálltam a kocsimba, és beindítottam. Ezzel egy időbe kopogtak az ablakon. Ijedtembe majdnem felsikítottam, de csak Emmett volt.

Lehúztam az ablakot, és köszöntem.

-Szia. Nincs kedved átjönni ma hozzánk? - húzta fel mosolyogva a szemöldökét.

-Persze!.... Hol is laktok?

Nevetett.

-Követlek, és elviszlek nálunk.

-Oké. Siess!

Elment a kocsi mellől, én pedig kiálltam a parkolóból, és hazafurikáztam. Épphogycsak beálltam egy Jip, ami kivételesen Em-é volt, mögöttem állt. Mutattam neki hogy várjon meg, bedobtam a táskám, és kiabálltam Kevinnek.

-Ne kiabálj szivem! - jött a nappaliból Dave hangja.

-Kevin hol? - tudakoltam flegmán.

-Nemtudom! - tovább itta a sörét és vártam hogy mondjon valamit, de a csendesség miatt kimentem, és egyenesen a Jiphez közelítettem.

Beültem.

-Szia ismét! - vigyorát nem lehetett letörölni.

-Neked is. Na merre laktok?

-A családod nem fog... szóval nem fogja megszólni hogy ott vagyok? - kérdeztem félve.

-Dehogy is! Imádni fog.

Bekapcsolta a drága magnót és zenét hallgattunk.

-Alice elrángatta vásárolni Esme-t, Bella otthon maradt, és mivel nem volt cipekedő, engem is el akart rángatni, de ha nem haragszol rád hagyatkoztam hogy jössz nálunk. - nevetett.

-És ha nemet mondtam volna?

-A kisugárzásomnak lehetetlen ellenállni.

Bekanyarodtunk egy erdő úton, és egy villaszerűség előtt megálltunk. Megilletődve néztem körbe a csodaszép házat, majd Emmett húzására feleszmáéltem.

-Később nézegetheted...

Mielőtt beléptünk volna, azt hiszem Bella hangját hallottam:

-Én amikor ide jöttem, tudtam mik vagytok!

Mivel csak Edwarddal veszekedhet, fülemen kívül hagytam. Hogy ezt honnan veszem? Eddel állt szembe, és mutogatott idegesen, míg ő nyugtatni próbálta.

-Sziasztok! - köszöntem.

-SZia. - vízhangzott, Bellától kicsit félve.

Alex Swan-9

Cím: Kitalálod?

Leült a fotelba mintha mi sem történt volna.

Tanya szemszöge:

Eldöntöttem hogy elmegyek Edyékkel az iskolába, és megtudom hogy mi van kettejük között. Reggel már indultam is, ezzel nem kevés meglepetést okozva. Szerelmem megfogta Alex kezét, és úgy indultak az autóhoz. Mire megérkeztünk a parkolóba, és kiszálltunk, emberi tempóba, sok idő eltelt. Beléptünk, és én mint pár napig megérkezett diák ültem be órákra ahol sokan megnéztek. Az ebédszünetbe bemenet egy barna hajú lány mellett megálltam, aki feltűnően stírölte Ed-et. Ezért gondoltam mindent tud róla, megszólítottam.

-Szia. Én Tanya vagyok!

-Szia - nézett rám furcsán.

-Nem tudod mióta van együtt Edward és a barátnője? - a nevét nem akartam kiejteni.

-Neki nincs barátnője. Nem is volt!

-De. Aki ott ül mellette. Alex!

Feléjük néztem, ahol Alice Alexnek magyarázott valamit, a többiek engem bámultak, Ed szinte már gyilkos tekintettel. Hallja mit beszélek.

-Mellette nem ül senki csak Emmett. - ELhúzta a száját, majd hozzátette: -A környéken csak egy Alex lakott, de ő is meghalt egy autóbalesetben két hónapja.

-Milyen Alex? - csúszott ki a számon.

-Alex Swan. A sírja a temetőben van. A legszebb az övé, ha kíváncsi vagy, biztos megtalálod.

Majd elment mellettem.

Az ebédszünetnek ezzel majdnem vége is lett, de ők már eltűntek. Én kiszaladtam - persze embersebességben - az udvarra, ahol a Volvoba szállt be mindenki. Még én is odaértem, és bepattantam hátulra Jasper és Alice mellé. Emmett és Rose a BNW-vel jöttek. Furcsán kezdtem el nézni Alexet. Valami nincs rendben. Csendben végigültem a hazautat, mikor már otthon lettünk a nappaliba mindenki beértévelmegálltam elöttük.

-Akarsz valamit Tanya? - kérdezte tőlem a kis cafka közömbösen.

-Igen. magyarázatot. Valami csaj szerint 2 hónapja meghaltál, és síros is áll. Na meg nem is látnak. Mi vagy te? - kaptam a keze után, mert elment volna mellettem.

-Tudni akarod? - kérdezte gúnyosan. Bólintottam. - Hát ilyen vámpírvér biztos nincs bennem. Ha gondolom eltűnök, ha nemakarok, ittmaradok.

Most ez megbolondult? Miről beszél?

-Ne már! - sóhajtott szenvedően. - Alice ebből rég kitalálta!

Alice szemszöge:

Látni lehetett Alexen hogy ideges. Igaza van, hiszen egyértelmű jeleket adott. Emmett már tűkön ülve vártra a folytatást, a Denali klán kíváncsian, mi többiek meg feszülten.

-Mi vagy te? - kérdezte Tanya idegesen.

Erre már Alex is begurult, és ráordított:

-Nem igaz hogy nem jöttél rá azzal a keskeny agyaddal! Mi lehetek ha 2 hónapja meghaltam autóbalesetben, és itt vagyok?Senkisem lát csak a félholtak? Tedd már össze IQ bajnok!

Tanya még jobban összezavarodott, és a dühe is elpárolgott. Nagyon gondolkozhatott. Közbe Alex összeszorított szájjal várt, de miután nem kapott semmit, elillant. Az illata alapján Edward szobájába lehetett, és épp ütni próbálta a holmikat, de nem jött össze neki. Mikor Ed ment volna, leintettem, és felszaladtam. Bekopogtam az ajtón, amin belül egy sóhajtás után beengedett.

-Nyugodj meg, Tanya már csak Tanya. - megforgattam a szemeimat, és leültem mellé az ágyra.

-Igen tudom, de... biztos jó ötlet volt így kitörni és elmondani neki? Mégha nem is tudja? - rám emelte barna szemeit, és oldalrahajíntotta haját.

-Nemtudom. Az életben semmi sem biztos. - bíztatóan rámosolyogtam.

-Te mondod? Biztosan tudod hogy mi lesz!

Hát ebben igaza van. De nem teljesen...

-Téves. Döntések... - emeltem fel a kezem.

Megmosolyogta, majd oldalával nekemütött. Mivel lentről hallottam ahogy Irina és Kate Tanyaval evszekednek, úgy döntöttem szóbaejtem.

-Tudod KAte és Irina is veled van. Szegény Tanyanak kiteszik a szűrét.

-Úgy érted hogy...? - értetlenkedett.

-Úgy hogy veled vannak. Most magyarázzák meg Tanyanak hogy nem minden... hát... - hogy fogalmazzak... Gyerünk Alice! Sose voltál ilyen!

-Értem! - vágott a szavamba. - Ömm... kérhetnék valamit?

-Persze!

-Szólnál Jaspernek? Beszélnék vele.

-Oké.

Kiszaladtam, és belekukkantottam a jövőbe hogy mit akar a szerelmemtől, de semmit sem láttam.

-JAzz! Szivem! Alex beszélni akar veled! - mondtam kicsit hangosabban, majd bementem a közös szobánkba.

Fülelni kezdetem.

-Alice mondta hogy beszélni akarsz velem! - nyitott be a szobájába.

-Igen. Egy nagy kérésem lenne. SZóval... te ugye ismered az ország... minden helyét!

Na ebbl mi lesz...

-Igen. Főleg Texast! - tette hozzá.

-Nem tudsz nekem szerezni valahol egy kis házat? Mármint csak találni kellene, mert nem vagyok olyan jó ebben.

-Miért?

-Mert utazgatni szeretnék. Európába is elakarok jutni. Tudod Párizs! Velence! Ró...

-Oké. Keresek neked valmit bá...

-Nem! - nyitottam be hozzájuk. Sebességet nem csökentve. Hogy képzeli azt hogy a tervemet, amit jól megszerveztem elrontja?

-Miért?

-Mert... Itthon van rád szükség! - jutott eszembe.

-Miért is? - húzta össze gyanakvóan a szemöldökét.

-Mert... jajj Alex! Nem is tudtad hogy ebben a hónapban az utazás balszerencsét okoz? A füstfelhők meg a csillagok állása miatt. - magyaráztam valamit, amit még én sem értettem.

-Nem vagyok babonás. - csóvállta meg a fejét.

-De én igen! Lécci!

Legnagyobb kismacskaszemeimmel néztem rá, mire sóhajtott egyet, majd bólogatott. Jaspert karöltve sétáltam ki a szobából. Miután becsukódott az ajtó, megszólalt:

-Balszerencse? Ebben a hónapban? - szépen ívelt szemöldökét a magasba emelte.

-Itt kell lennie! Lécci ne intézz neki semmit! - figyelmeztettem játékosan, majd loptam egy csókot, és eltáncoltam.

Alex szemszöge:

Csendben ültem a szobába, és reméltem hogy a Denali klán minnél előbb távoz. Legalábbis Tanya. A többiekkel nem ápoltam közeli kapcsolatot. Alice miért nem enged engem innen el? Tuti nincs balszerencsés hónap meg miefene. Ekkor kinyílt az ajtó és KAte lépett be rajta.

-Szia Alex! - vigyorgott, majd lepattant mellém. - Tudod szívesen megismernélek közelebbről, és nem csak Edward nosztalgiázásából.

-Ezt hogy érted? - húztam össze szemöldököm.

-HÁt mesélt rólad... De nyugi, csak jót! Amúgy honnan költöztél ide? Mióta? És hogyan lettél az ami?

-Először is, én mindig itt laktam, és az utolsó kérdésed egyszerű. Két hónapja autóbalesetben meghaltam, majd felkeltem. Rá pár hétre anyámék elköltöztek, de ők is meghaltak, így egyedül vagyok. Aztán döntöttem hogy be kéne látogatni az iskolába, és ott ez a család engem nézett. Mivel félholtak, láthatnak gondolom.

-Szóval tényleg szellem vagy? - nyíltak ki a szemei.

-Persze!

-Tudsz valami... trükköt? - izgatott volt. Vajon mitől?

-Mint például ez? - közbe eltűntem, és a szoba másik végébe tűntem fel.

Kate arcán hatalmas vigyor terült el.

-Igen!

-Ja! Meg visszanő a karom. Ezt nemrég tudtam meg, amikor leszakadt.

-Ez tök jó! És eljössz velem... velünk holnap vásárolni?

-Mármint kivel?

összeszűkültek szemei, de válaszolt: -Alice, Rose, Irina és én. Meg persze a fiúk cipekedőknek.

-Az is kell? Hisz ti erősek vagytok...

-De teli kézzel hogy lehet vásárolni? Na de persze minden jó lesz. Lehet hogy csak a szomszéd városba megyünk, de lehet hogy...

-Oké, megyek. Ne is mondj többet.

-Rendben. Most magadra hagylak, készülődj.

Egész este az ágyon dőltem és gondolkoztam. Zenét hallgattam, és gondolkoztam. Fél egy fele elnyomott az álom.

Ashley Withlock-3

Megérkeztem a táborból, így feltettem egy új részt az Ashley Withlock-os-ból. Nem hiszem hogy ez lett a legjobb, de lécci komit írjatok.

Mikor újra eszméletemnél voltam, Emmett válának dűltem, s ölében feküdtem.

-Jó reggelt. - üdvözölt hatalmas mosollyal.

-Ja... neked is. Mennyi az idő? - kérdeztem kicsit kótyagosan.

-Csak kilenc. Jól elaludtál az ölemben. Amúgy Jenna felébredt, de most fogják elaltatni. Vagy lehet hogy már megtették.

Ekkor néztem körül, és rájöttem hogy az egyik betegosztályon vagyunk. Felpattantam a fehér ágyról, és Emmettre néztem. Nem értem hogy miért maradt itt velem, de volt más, ami jobban éredekelt.

-Melyik teremben is van?

-Kettővel jobbra! - válaszolta, de vigyora egy cseppet sem hervadt.

-Akkor ha nem baj magadra hagynálak. Majd találkozunk nemsokára.

Kislisszaoltam az ajtón. Kettőt jobbra. Megtettem az utat, és megláttam Jenna nénit, aki épp Kevinnel beszélgetett, és nevettek valamin.

-Sziasztok! Miéről maradtam le? - érdeklődtem.

-Semmiről. Minden rendben? Jól vagyok? - kérdezte nénikém, érdeklődve, és aggódva.

-Még te kérdezed? - nevettem el magam, és mellé húztam egy széket.

-Mi történt?

Mikor részletesen elmagyarázta hogy David anyjával sütöttek valamit, és pezsgősztek, röviden elmesélte hogy összeesett, és itt kötött ki. Mikor felébredt az orvosok kiderítették hogy valami ismeretlen izé került a szervezetébe, meg a stressztől persze. Éreztem hogy valamit nem mond el, de nem nagyon erőltettem. Örülök neki hogy semmi baja sincs, és jól van. Közbe röviden beszélgettük, és megemlítette Emmettet. Hogy mi a véleményem róla? Hát kedves, jóképű, izmos, kedves, vicces, kedves, szeretnivaló meg minden egyéb. Na meg mégegyszer: kedves. De a szám nem engedelmeskedett ennek, így mást mondtam. Kedves, vicces, meg jófej.

-Holnap elmegyek vásárolni. Kellene valami ruha, mert ha jól tudom, most lesz nemsoká a bál. - jelentettem be büszkén.

-És ki hívott el? - Kevin.

-Még senki, de majd csak elhív valaki. - mondtam kicsit csalódottan, hisz tavaly ilyenkor már 5 felkéről is volt. Én hülye meg Erikkel mentem.

-Persze hogy elfog kicsim, hiszen szép vagy, és kedves.

-Jajj Jenna néni! Ez nem is igaz! Nézd meg Caroline-t. Na őt már biztos hogy 10-en is felkérték! - ellenkezdetem, jólérvelően.

-Igen, de az a csaj bunkó! - jelentette be Kevin, közbe hátradőlt a széken.

-Bunkó? Nem is ismered! - igaz hogy néha... mindig magával törődik, de a pasik már csak a kinézetre buknak.

-Igen, de már első találkozásnál rájöttem erre! Csak rá kell nézni, és látszik rajta hogy senkii sem érdekli. Miért van veletek? Mert más nem áll vele szóba. - válaszolt a saját kérdésére.

Megforgattam a szemem, mjd eszembe jutott Emmett.

-Én most megyek, mert Emmett itt van, és...

-Tudjuk! - felelték egyszerre, mire megint megforgattam a szemem, és kimentem. A folyosón körbenéztem, és megláttam Emmettet, ahogy az apjával beszélget. Sikerült elcsípnem pár szót, de összefüggésében értelmetlen volt. Végül a doki elment, én pedig Em-hez sétáltam.

-Bocsi hogy csak úgy otthogytalak, de látnom kellett hogy jólvan-e meg...

-Értem! - vágott közbe, és magához húzott.

-JA! Még mielőtt elfelejteném! Kell egy visszavágó... Tudod nem volt érvényes az a múltkori...

-Tudom én mire megy ez ki. Engem nem tudsz legyőzni szivecském!

-Azt mondod? Úgyis legyőzlek. Ennyi lesz! - csettintettem egyet.

-Nem! Sanjos nem lesz annyi! - csóválta mg a fejét. - Na... de... most mennemkell, mert Alice kinyakal. Ígyis két SMS-t küldött hogy hol vagyok. Nagyon idegesítő egy csaj! - mondta nekem, közbe láttam rajta hogy igazat beszél, de szereti.

-Persze, menyj csak! Majd találkozunk a suliba, ha ott leszel. - persze hogy ott lesz? Hol máshol lenne? Persze ha csak el nem kap valami nyavaját.

AMikor már a folyosó közepénél járt, felém fordult, és visszakiabált. Vagyis inkább hangosabban beszélt:

-Pénteken fél 6-ra ott vagyok érted. Ha lehet, piros vagy fekete ruhába gyere!

-Ez meghívás a bálra? - kuncogtam.

-Annak veszed aminek akarod, de készülj el! - hatalmas mackó nevetése betöltötte a területet.

Rosszallóan csóválva a fejem ballagtam vissza Jenna szobájába, ahol az egyik ápoló adta neki az altatót.

-Kevin! - szólítottam meg - Mikor engedik ki? Vagy valami hír?

-A doki vagy mi volt ez - mutatott az ajtó felé - azt mondta hogy 2 vagy 3 nap, utána pár bogyót kell szednie és kész.

-Ja.....

-Ki is ez az Emmett? Elég jó fejnek tűnik! Amíg aludtál ott volt veled, közbe meg beszélgettünk. Kicsit túl van humorizálva. - viccesen elhúzta a száját, én pedig zavarba jöttem hogy míg aludtam, ezek akár ki is beszélhettek.

-Oké, én megyek haza, mert holnap suli, és dogát írunk. Pá!

Kiohantam szinte má az épületből, s egyből hazafelé vettem az irányt. A kocsimba bepattanva, ami ugyanúgy állt szerencséra ahogy hagytam, mentem haza. Nem volt túl hosszú az út, de szinte tövig nyomtam a gázt. Hát... végülis nem hazudtam! Holnap iskola lesz, és tanulnom is kell. Bár nem írunk dolgozatot, de lényegtelen. Ha tudná rólam, nem hitte volna el, hiszen nem szoktam tanulni. Esetleg egyszer elolvasom.

A házunk előtt leparkoltam, és az ajtó melletti kiskert kavicsai közt keresgéltem a kulcsot. Sehol nem volt. Megnéztem a ház mögött is, de ugyanígy jártam. Mély levegőt vettem, majd benyitottam. Az ajtó nem volt bezárva, így halkan beléptem. Az emeletről kotozást hallottam. Talán a rendőrséget kellene hívnom? Az ajtó mellett a legártékonyabb tárgyat felvettem, ami egy baseball ütő volt. A bátyám nyerte...régen.

Felkaptam az ütőt, és még a lopakodóknál is halkabban settenkedtem fel az emeletre. Szétnéztem, és megállapítottam hogy a vendégszobából jön a hang. Ismét vettem egy mély levegőt, majd kung fu tudásomat beladva - ami egyenlő a nullával, - fejbeütöttem a betörőt. Szegény a földre esett a nagy erejű ütéstől, és fejét fogva állt fel.

-Te meg mit keresel itt? - kérdeztem Jenna néni volt barátjától.

-Hallottam a balesetről. Meg akartam látogatni.

-Az én szobámba? - kérdeztem a baseball ütőt még mindig készen tartva.

Ideges voltam hogy mi a fenét keres itt. Körbenézett valami válasz után, de nem talált valami jót, mert ezt mondta:

-Azt hittem ez még Jenna szobája.

Felállt, és kifele indult.

-Ez sosem volt az ő szobája. Amíg nem ér haza, menyj el a ház közeléből! -fenyegettem meg.

-Egy szőke mondja ezt? Aki az ütőt sem tudja normálisan tartani? - közel jött hozzám, és elkapta a nyakam. A hirtelen jött iramtól elejtettem az ütőt. -Na ide figyelj! Akkor jövök ide amikor akarod, és erről nem beszélsz senkinek oké?

Nem válaszoltam, nem is akartam, mert a nyakamat szorította.

-Érted? - kérdezte erélyesebben, és még jobban megszorított.

Erőtlenül bólintottam egyet, mire elengedett, és kiment a szobámból. Mikor meghallottam az ajtócsapódást, leszaladtam, és becsuktam az ajtót. Megnéztem a torkomat a tükörbe, amin piros csíkok voltak.

-Ez nem igaz! - morogtam magamba. Nem igaz hogy megjelenik, még ez is.

A konyhába mentem, majd ettem, és visszahelyeztem a baseballütőt a helyére. Mielőtt felmehettem volna, az ajtón dörömböltek. Kinéztem a lyukon, majd beengedtem ,,venégemet"

-Mi a francnak csukod be az ajtót? - förmedt rám Kevin.

-Itt volt! A szobámban kutakodott valami után!

-Ki? - értetlenkedett.

-Christian.

-Mit keresett itt, s mi történt?... a nyakad?

-Nemtudom hogy miért volt itt, de leütöttem az ütővel, majd elkapta a nyakam. Nemtudom mit akart, de azt mondta hogy ne szóljak senkinek erről...!

-Rendben. Bocsi hogy rádförmedtem. - magához ölelt. Észre sem vettem mikor folytak ki az első könnycseppjeim.

Alex Swan-8

Cím: CSÓK :D

Visszaültem, majd oldalammal meglöktem. Amíg kényelmesen elhelyezkedtem, ő folyamatosan engem bámult, végül rászánta magát, és megkérdezte:

-Beismered hogy aggódtál tegnap?

-Engem úgy tanítottak, hogy ne hazudjak! - öltöttem rá játékosan nyelvet.

-DE te mégis megszeged az ígéreted - ez nem igaz!

-Honnan veszed?

-A tekintetedből láttam hogy teljesen aggódtál értem. Ne tagadd, ezt a témát zárjuk le, nyugii tudom...

-Nem igaz, és ha beismered hogy nekem volt igazam, akkor, lezárhatjuk.

-Nem! Amúgy a suliban mi volt az a kis viccelődés Em-el?

Ügyes tématerelő, de jobban érdekelt az a ,vicc' Emmettel. Én vagyok amnéziás, vagy tényleg nem értem mire akar kijukadni.

-Hát... - drámaian köhintett egy párat, majd elvékonyított hangon belekezdett - Neki biztosan nincs Alice szerű divatmániás okona vagy ismerőse!

A mondandója végén már mind a ketten görnyedtünk a nevetéstől.

-De... láttad te hogy ho... gy néz ki? - paszíroztam ki magamból nevetve.

Mikor már teljesen lenyugodtunk, ami pár percet igénybe vett, megszólalt.

-Öreg, és azt a ruhát az édesanyjától kapta, csak azt a cipőt nem. - mondta tök komolyan.

-Na! Most ne viccel... - ekkor esett le a dolog. - Gondolatai mi?

-Igen. AMúgy mondtam már hogy Alice el akar vinni vásárolni? - szemöldökét ívben felhúzta, és várta a válaszom, de tudta hogy mit fogok mondani.

-NEM! - akadtam ki - Alice-szel nem megyek vásárolni, mert... nincs pénzem, és... fárasztó! Mégiscsak van egy emberi szükségletem! Igez nem eszek, nem iszok, nincs szükségem ápolásra, de néha ki tudok fáradni, és aludnom muszály!

-Értem én! Csak gondoltam időben szólok, mert...

-Ne is folytasd! - vágtam közbe, és vsszaültem az időben felállt kanapéról.

* *** *

Az ágyban, este immár a mellkasán feküdve, gondolkodtam. Az elején, amikor találkoztunk, annyira ellenséges volt velem mostanra pedig ő lett a legjobb barátom? Ez anniyra furcsa, és nem tudtam magamtól rájönni a válaszra. Szinte már azt hittem hogy meg akar ölni. Egy szellemet meg lehet ölni?

-Edward... - kezdtem félénken, majd ráemeltem a tekintetem.

-Igen?

-Kérdezhetek valamit? Őszintén válaszolsz rá?

Megfontolta a kérdésem, és már épp vissza akartam vonni, de bólintott.

-Amikor legelőször találkoztunk... miért voltál olyan... ellenséges? - találtam meg a szótáramba a megfelelő szót. Hezitált, majd megszólalt:

-Volt egy lány az életemben. Bella. Évekkel ezelőtt elhagytam, egy kis baleset miatt. Valamiért Alice nem szerette, pedig az egy nagy dolog. Ettől azt hiszem kicsit különlegesebbnem hittem. Egy évig távol voltam a családomtól, és visszajöttem Forksba titokba, megnézni hogy Bella jól van-e. Nem épp kellemes helyzetben találtam rá.

-Halott volt? - tettem fel a kérdést félve.

-Nem. Épp egy sráccal csókolózott, majd rá egy hétre amikor utójára pillantottam rá, a srác megemlítette a nevem, hogy mennyire szeretett. De ő csak azt válaszolta rá hogy ,azt hittem sosem hagy el'. Ezután elmentem különböző országokba, és váratlan esemény közbe hazamentem. Alice-nek volt egy látomása ahol veled... öhm... veled vagyok - mintha zavarba lett volna, kereste a szavakat. - Más csalódást már nem bírtam volna el, így próbáltam a legrosszabb tulajdonságodat megismerni, és engedtem hogy te is a rossz oldalamat ismerd meg.

-Köszönöm hogy közel engedtél magadhoz. - hangom szinte suttogás volt.

-Ezt nem kell megköszönnöd. Megbántam hogy első perctől nem így viselkedtem veled.

Egy puszit nyomott fejem tetejére, majd egy most már aludj kijelentéssel jobban magamhoz öleltem, és boldogan léptem az álmok tengere felé.

Edward szemszöge, ami azt hiszem a legjobb, de rem nem túl csöpögős, de azt is el lehet nézni, mivel 0:54 van. :P

Ahogy hallgattam egyenletes szuszogását, kedvem lett volna még jobban magamhoz ölelni, de nem tudtam hogy meddig mehetek el egy szellemnél. Alex különleges. Érzem hogy sosem lenne képes megcsalni, és elhagyni. Alice is szereti, és Jazz sem távolságtartó vele, ami nagy szó. Senkivel sincs közeli kapcsolatba vámpírokon kívül, de vele igen. Emmett, amióta ismeri több poént lő el, ami neki jó, de minket fáraszt... Rosalie is érzem hogy meg fogja kedvelni. A többiek pedig csak ők.

Senkinek sem meséltem hogy távollétem idejeén voltam itt, és Bellát látogattam. Teljesen más volt, és nem értettem semmit. Ideges voltam, mert féltem hogy becsap. De valahogy megnyugtatott az egyenes lélegzetvtele, úgy, hogy nem hallom szíve egyritmusú dobogását, ami talán bizonytalanná tenne. Végigsimítottam barna, egyenes haján, mire egy mély levegőt vett. Féltem hogy talán felébredt, és tudja hogy mit csinálok, de semmi nem történt. Tovább aludt. Folytattam az előbbi tendőmet, és boldogan imitáltam én is alvást.

Reggelm, amikor a nap épphogycsak az éget ütötte, Alex mocorogni kezdett, és a levegő is gyorsabban szedte. Kis idő után újra megnyugodott, szóval csak egy álom volt. Ismét mozogni kezdett, de most a fejét is felemelte, majd kőkemény mellkasomról a párnába fúrta. Biztos kényelmesebb ott.

Felemelte még álomtól homályos szemeit és mosolygott, amit képtelen voltam nem viszonozni.

-Jó reggelt! Jól aludtál? - kérdeztem fékezhetetlen XXXL-es mosollyal.

-Többet mint te az biztos! - nevetett fel - Neked milyen volt egész este itt szobrozni?

Ahogy fejben átgondoltam az esti esményket, rájöttem tényleg meg sem mozdultam, csak hallgattam, és figyeltem ahogy alszik.

-NAgyon... - kerestem a szavakat - Kellemes!

Csilingelő hangján felnevetett, majd feltápázkodott az ágyról, majd a szekrénye felé vette az irányt. Kivett belőle egy citromságra pólót, és egy rövidnadrágot, majd intett hogy menyjek ki. Teljesítettem a kérését, majd hallagtóztam mikor öltözik fel. Amint leült az ágyra, beléptem.

-Pontos vagy! - vigyorgott. - Ja igen! Tudod ALice látomása... mikor jön az az izés klán?

Alex szemszöge:

Mikor feltettem a kérdést, a szívem 1000-res ütemmel dobogna, ha lenne.

-Már most elindultak, és lehetőleg déélre itt lesznek, ha semmi nem jön közbe.

-Akkor el kell játszanom a szerelmes barátnőt? - húztam fel szemöldököm.

-Ige... persze csak ha akarod.

-Ha Alice látta, akkor az úgy lesz. - bár magamba ordítottam hogy persze hogy akarok, kimondani csak ezt tudtam. - Csak ha lehet, ne tudják meg hogy mi is vagyok!

-Rendben, akkor azt fogjuk mondani, hogy te egy félvámpír vagy, mert a szervezetedbe átváltoztatáskor valami probléma adódott. 10 éve ismerjük egymást, de csak 1 éve vagyunk egy pár.

-Rendben. Ez szerintem tökéletes lesz. Már csak el kell mondani a többieknek.

-Felesleges, mivel Alice tuti hogy látta.

Leültem az ágyam szélére, és mélyet sóhajtottam.

-Nem kell ma suliba menni? - kérdeztem érdeklődve, kíváncsian.

-Nem drágám, mert szombat van! - mondta, miközben felállt, és elém lépett.

-Vegyél fel hoszúnadrágot, mert áfzni fogsz.

Áhh milyen kedves hogy addódik értem! Ha tudná hogy nem fogk fázni...

-Nem fogok nyugi.

-Miért? - sose unja meg a kérdezősködést?

-Mert nem tudom hogy kell. - komolyan ránéztem, és vártam a következő kérdészuhatagot, hisz inkább most mint később, alá állok. De csak pár perc után jött a következő.

-Ezt hogy érted?

-elfelejtettem hogy kell. Te miért nem fázol? Gondolom nincs belső légkondid! - csóváltammeg a fejem, majd a hátára mutatott hogy másszak fel.

Megtettem a kérését, s kiugrott az ablakon, és a Cullen házig futott. Én élveztem ahogy hosszú egyenes hajamba belekap a szél, és azt is, hogy bármikor nekimehetnénk egy fának, de ez esetben lehetetlen. Az ajtó előt letett, majd belépett engem előre engedve. Milyen udvarias!

-Carlisle! Esme! Rose! Emmett! Jasper! Alice! - mondta ki a nevüket, és rám nézett, miközben egytől egyik előttünk termetek.

-Szia Alex! Örülök hogy újra látlak! - jött hozzám Esme, és megölelt.

-Úgyszint! - öleltem vissza, majd Carlisle jött hozzám, és vele is eljátszottam ugyanezt.

-Gondolom láttad Alice hogy Alex...

-Nem láttam semmit! - nézett ránk kérdőn, és várta hogy beszéljünk.

-A Denaliaknak, ha lehet azt kellene mondani, hogy Alex-ot 10 éve ismerjük, félvámpír, és 1 éve járunk. - avatta be őket, mire Emmett megszólalt.

-Csak nem ő kell neked... Szegény Tanya ki lesz bukva szivi! - nézett rám, mire Rose fejbevágta.

-Köszönöm Rose! - vigyorogtam rá, de neki meg sem rezdült az arca.

Elfoglaltuk helyünket a kanapén, amikor ALice visszafele kezdett számolni:

-3... 2... - Carlisle és Esme az ajtóhoz siettek - 1... Most!

Az utolsó szóval egyértelműen 3 kopogás hallatszott, Edward szélvészgyorsan az ölébe ültetett, és az ajtó kinyílt. Egy sötét hajú férfi állt a doki előtt, majd beljebbjött, és négy nő gyülekezett be.

Egy eperszőke hajú Edwardhoz rohat, de amint meglátott engem lefagyott, és kérdőn nézett Edward-ra.

-Ömm... - kezdte Carlisle - Ő a család új tagja, Alex Swan. Egy éve a családhoz tartozik, és végre Edward is megtalálta a szerető párját. - ezt a azsót erősen megnyomta - Alex, ők a család régi barátai, Elezar, Irina, Kate és Tanya.

-Üdv! - emeltem fel a kezem.

Tanya hatalmasat szippanott a levegőbe majd feém bökött: -Ez meg milyen lény?

-Ő félvámpír. Volt egy kis bibi átváltozásakor! - Emmett mondandója vgén hatalmasat nevetett, majd Irina kezét fogta meg, és szeme a semmibe révedt.

-Irina képesésge hogy illóziót kelt. - suttogta Edward. - Kate-é hogy... áramot fejleszt, Elezar pedig tudja a halandók, és a halottak képességét.

-Ahha! Neked mi is a képességed? - kérdeztem elgondolkodva.

-Gondolatolvasás! - koppintotta meg a fejét.

-Na akkor! Mire gondolok? - kérdeztem cinkosul, köze a lila színre gondoltam.

-Neked csak nagyon ritkán hallom a gondolataidat, de abból is csak szavakat. Nagyon rossz érzés, de legalább vannak szavak. - húzta el a száját.

-Na és azt nem mondta ALice hogy medd ig kel lezt csinálni? - nyomtam meg az ezt szócskát.

-Mit?

Tényleg nem értett semmit, a szmeiből kiolvastam.
-EZT!

-Jaa! Pár hétig, vagy hónapig. - HÓNAPIG? Én azt hittem hogy csak pár napig!

Mind összeültünkn a nappaliba, és beszélgettünk. Eleinte a Denali klán rólam érdeklődött, de utána Edward ügyesen elterelte a témát. Holnap hosszú napunk lesz! Méghogy 86 éve vagyok ilyen ,félvámpír' és a szüleim is azok. Az meg hogy lehet? De nekik semmi sem esett le. Este mikor felmentem lefeküdni aludni, ők elmentek vadászni. Edward persze nem akart menni, gondolom Tanya miatt, de bevetve bájosságát elmentek. Engem ez nagyon zavart. Fél órán keresztül az ágyban csak forgolódtam. Talán féltékeny lennék?

Alvás közben valaki a vállamat rázta. Hát nem tudja hogy szellemet ne keltsen fel, mert sokkal ingerültebbek meg minden?

Felnéztem az illetőre, akinek szőke fürtjei még távolról is irritálóak.

-Nahát! Hazajöttetekk a vadászatról? - kérdeztem nagyot ásítva.

-Nem csak én! Beszélni akartam veled! - hangja egyre ingerültebbé vált. - HOgyan szerezted meg Edward-ot? Mivel zsarolod?

Kérdése egyenesen meglepett, és immán aranybarna helyett, fekete szemmel nézett rám.

-Semmivel! A szerelem, nem zsarolás!

Felálltam az ágyról, és vele szemben álltam meg.

-Fogd fel hogy nem szeret téged, akármeddig nyaggatod! Az orrod előtt lehetne a szerelmed, de te csak Edwar... -a szavamba vágott, amit én nagyon nem szerettem.

-A szemem előtt van Edward!

-Fogd be! - szűrtem a fogaim között, és próbáltam lenyugodni.

-Egy félvámpír mit csinálhat pont velem? Velem? - nevetett fel hisztérikusan.

-Elég sok mindent! - összeszorítottam a számat hogy ne csússzon ki semmi, amit még megbánok.

Hirtelen előttem termett, majd teljes erejéből meglökött, ki az üvegfalon, de akárhogy kapaszkodtam volna meg, nem sikerült, melyette a karom leszakadt. Nem éreztem fájdalmat, csak bizsergést. Ilyet még életembe nem láttam. A volt karom helyéről lecseppent egy ezüstcsepp, amilyen a könnyem szokott lenni, majd visszanőtt.

Visszanőtt a kezem!

Megmozgattam az újjaimat, és olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Idegesen néztem az előttem tán még csodálkozóbb Tanya-ra, majd felálltam, és eléillantam, felfedve ezzel ki vagyok. De rfogom hogy vámpírgyorsasággal mentem, csak túl le van sokkolva.

-Nem tanítottak meg rá, hogy senkit se kelts fel álmából, mert talán túl ingerlé... -folytattam volna a szövegem, mi ilyesztően hatott volna, de egy hang megszólított.

A tulájdonosa nemmás mint Edward volt.

-Ne csinálj semmi butaságot. Szivem. - nyomta meg at utolsó szót, amiből rájöttem mire célloz.

-Rendben. Drágám.

Edward Tanya felé frdult kicsit dühösen, majd megkérdezte hogy jólvan-e. Hát persze! Magam estem ki az abalkon, ő meg... csak belekeveredett!

Még tőle kérdezi hogy jólvan-e! Nekem szakadt le a kezem, és nőtt vissza! A bejárti ajtót becsaptam, majd nem bírtam tovább, felillantam Edward szobájába, ahol felkeltettek. Ledőltem az ágyra, és alégzésemet próbáltam csillapítani. Ez az ajtó is nyitódott majd záródott, míg végül felemeltem a fejem, és a jövevényre tekintettem.

-Mi volt ez? - kérdezte, s közben kezével errafelé intett, ahol az ablak be volt törve.

-Bocsi hogy nem szóltam előle hogy az én fajtámnak nem túl jó ha felébresztik álmából, és bocsi hogy kidöbtak az ablakon, és leszakadt a karom, ami valami megmagyarázhatatlan módon visszanőt, de semmi bajom kösz hogy kérdezted! - ordítottam már vele - De ne is legyél itt, menyj Tanya-hoz, pátyolgasd a lesokkolt állapotát, és vedd feleségül, mert úgy látom, felesleges volt ez az egész! Ja, és az ért is bocsánatot kérek, mert ordítok most veled, és nem vagyok a te fajtád, plusz...

Nem tudtam tovább hadonászni, mert Edward ajkait az enyémen találtam, s kezeit kezeimen. Gondolom érezthette hogy nem tudok megmozdulni, elengedte kezeimet, s övéit a derekamra csúsztatta. A kezeim életre keltek, és beletúrtam a már úgyis bozontos hajába, és nyelvünk vad táncot járt egymásal. Hátrálni kezdtünk, mígnem a lábam megbotlott, és az ágyra hátaltam, Edwarddal rajtam. Kezeivel megfogta kezeimet ismét, és elengedte ajkaimat. Szememet csak ezután nyitottam ki, s láttam hogy az övé fekete. Vagy éhes vagy...

-Megnyugodtál? - lágy hangjától majdnem elaléltam.

-Teljes mérékig. - motyogtam, mert nem voltam bitos hogy normál hangerőn is tudnék beszélni.

Ezzel egyidőben az ajtó csapódott ki, és Emmett lépett be.

bocsi ehéten nem jön friss, mert nem leszek itthon

Alex Swan-7 + Díj!!

Szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám, és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról hét dolgot.
5. Tovább kell adnom a díjat másik hét blogtársamnak.
6. Be kell linkelnem Őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

1: Köszönöm Ancsi :)

2: kész

3: http://jasperaphrodite2.blogspot.com/

4:

Imádom a vámpírokat, már szinte fanatikus vagyok

Imádom az Anti Fitness Club-ot

Amikor meghallottam hogy Alkonyat - tesómtól - azt hittem valami hülye természetfilmet hozott, így nem is volt kedvem megnézni xD

Szeretek olvasni, már egy polc tele van az én könyveimmel :D

Az Eclipse kedvenc karaktere számomra Riley :D

Szerintem a filmbe, Bella... egy fogyatékos... :S

Szeretk utazgatni

5-6-7: Minden rendszeres olvasómnak küldeném, és azooknak, akiket én olvasok :)

Visszaültem, majd oldalammal meglöktem. Amíg kényelmesen elhelyezkedtem, ő folyamatosan engem bámult, végül rászánta magát, és megkérdezte:

-Beismered hogy aggódtál tegnap?

-Engem úgy tanítottak, hogy ne hazudjak! - öltöttem rá játékosan nyelvet.

-DE te mégis megszeged az ígéreted - ez nem igaz!

-Honnan veszed?

-A tekintetedből láttam hogy teljesen aggódtál értem. Ne tagadd, ezt a témát zárjuk le, nyugii tudom...

-Nem igaz, és ha beismered hogy nekem volt igazam, akkor, lezárhatjuk.

-Nem! Amúgy a suliban mi volt az a kis viccelődés Em-el?

Ügyes tématerelő, de jobban érdekelt az a ,vicc' Emmettel. Én vagyok amnéziás, vagy tényleg nem értem mire akar kijukadni.

-Hát... - drámaian köhintett egy párat, majd elvékonyított hangon belekezdett - Neki biztosan nincs Alice szerű divatmániás okona vagy ismerőse!

A mondandója végén már mind a ketten görnyedtünk a nevetéstől.

-De... láttad te hogy ho... gy néz ki? - paszíroztam ki magamból nevetve.

Mikor már teljesen lenyugodtunk, ami pár percet igénybe vett, megszólalt.

-Öreg, és azt a ruhát az édesanyjától kapta, csak azt a cipőt nem. - mondta tök komolyan.

-Na! Most ne viccel... - ekkor esett le a dolog. - Gondolatai mi?

-Igen. AMúgy mondtam már hogy Alice el akar vinni vásárolni? - szemöldökét ívben felhúzta, és várta a válaszom, de tudta hogy mit fogok mondani.

-NEM! - akadtam ki - Alice-szel nem megyek vásárolni, mert... nincs pénzem, és... fárasztó! Mégiscsak van egy emberi szükségletem! Igez nem eszek, nem iszok, nincs szükségem ápolásra, de néha ki tudok fáradni, és aludnom muszály!

-Értem én! Csak gondoltam időben szólok, mert...

-Ne is folytasd! - vágtam közbe, és vsszaültem az időben felállt kanapéról.

* *** *

Az ágyban, este immár a mellkasán feküdve, gondolkodtam. Az elején, amikor találkoztunk, annyira ellenséges volt velem mostanra pedig ő lett a legjobb barátom? Ez anniyra furcsa, és nem tudtam magamtól rájönni a válaszra. Szinte már azt hittem hogy meg akar ölni. Egy szellemet meg lehet ölni?

-Edward... - kezdtem félénken, majd ráemeltem a tekintetem.

-Igen?

-Kérdezhetek valamit? Őszintén válaszolsz rá?

Megfontolta a kérdésem, és már épp vissza akartam vonni, de bólintott.

-Amikor legelőször találkoztunk... miért voltál olyan... ellenséges? - találtam meg a szótáramba a megfelelő szót. Hezitált, majd megszólalt:

-Volt egy lány az életemben. Bella. Évekkel ezelőtt elhagytam, egy kis baleset miatt. Valamiért Alice nem szerette, pedig az egy nagy dolog. Ettől azt hiszem kicsit különlegesebbnem hittem. Egy évig távol voltam a családomtól, és visszajöttem Forksba titokba, megnézni hogy Bella jól van-e. Nem épp kellemes helyzetben találtam rá.

-Halott volt? - tettem fel a kérdést félve.

-Nem. Épp egy sráccal csókolózott, majd rá egy hétre amikor utójára pillantottam rá, a srác megemlítette a nevem, hogy mennyire szeretett. De ő csak azt válaszolta rá hogy ,azt hittem sosem hagy el'. Ezután elmentem különböző országokba, és váratlan esemény közbe hazamentem. Alice-nek volt egy látomása ahol veled... öhm... veled vagyok - mintha zavarba lett volna, kereste a szavakat. - Más csalódást már nem bírtam volna el, így próbáltam a legrosszabb tulajdonságodat megismerni, és engedtem hogy te is a rossz oldalamat ismerd meg.

-Köszönöm hogy közel engedtél magadhoz. - hangom szinte suttogás volt.

-Ezt nem kell megköszönnöd. Megbántam hogy első perctől nem így viselkedtem veled.

Egy puszit nyomott fejem tetejére, majd egy most már aludj kijelentéssel jobban magamhoz öleltem, és boldogan léptem az álmok tengere felé.

Edward szemszöge, ami azt hiszem a legjobb, de rem nem túl csöpögős, de azt is el lehet nézni, mivel 0:54 van. :P

Ahogy hallgattam egyenletes szuszogását, kedvem lett volna még jobban magamhoz ölelni, de nem tudtam hogy meddig mehetek el egy szellemnél. Alex különleges. Érzem hogy sosem lenne képes megcsalni, és elhagyni. Alice is szereti, és Jazz sem távolságtartó vele, ami nagy szó. Senkivel sincs közeli kapcsolatba vámpírokon kívül, de vele igen. Emmett, amióta ismeri több poént lő el, ami neki jó, de minket fáraszt... Rosalie is érzem hogy meg fogja kedvelni. A többiek pedig csak ők.

Senkinek sem meséltem hogy távollétem idejeén voltam itt, és Bellát látogattam. Teljesen más volt, és nem értettem semmit. Ideges voltam, mert féltem hogy becsap. De valahogy megnyugtatott az egyenes lélegzetvtele, úgy, hogy nem hallom szíve egyritmusú dobogását, ami talán bizonytalanná tenne. Végigsimítottam barna, egyenes haján, mire egy mély levegőt vett. Féltem hogy talán felébredt, és tudja hogy mit csinálok, de semmi nem történt. Tovább aludt. Folytattam az előbbi tendőmet, és boldogan imitáltam én is alvást.

Reggelm, amikor a nap épphogycsak az éget ütötte, Alex mocorogni kezdett, és a levegő is gyorsabban szedte. Kis idő után újra megnyugodott, szóval csak egy álom volt. Ismét mozogni kezdett, de most a fejét is felemelte, majd kőkemény mellkasomról a párnába fúrta. Biztos kényelmesebb ott.

Felemelte még álomtól homályos szemeit és mosolygott, amit képtelen voltam nem viszonozni.

-Jó reggelt! Jól aludtál? - kérdeztem fékezhetetlen XXXL-es mosollyal.

-Többet mint te az biztos! - nevetett fel - Neked milyen volt egész este itt szobrozni?

Ahogy fejben átgondoltam az esti esményket, rájöttem tényleg meg sem mozdultam, csak hallgattam, és figyeltem ahogy alszik.

-NAgyon... - kerestem a szavakat - Kellemes!

Csilingelő hangján felnevetett, majd feltápázkodott az ágyról, majd a szekrénye felé vette az irányt. Kivett belőle egy citromságra pólót, és egy rövidnadrágot, majd intett hogy menyjek ki. Teljesítettem a kérését, majd hallagtóztam mikor öltözik fel. Amint leült az ágyra, beléptem.

-Pontos vagy! - vigyorgott. - Ja igen! Tudod ALice látomása... mikor jön az az izés klán?

Alex szemszöge:

Mikor feltettem a kérdést, a szívem 1000-res ütemmel dobogna, ha lenne.

-Már most elindultak, és lehetőleg déélre itt lesznek, ha semmi nem jön közbe.

-Akkor el kell játszanom a szerelmes barátnőt? - húztam fel szemöldököm.

-Ige... persze csak ha akarod.

-Ha Alice látta, akkor az úgy lesz. - bár magamba ordítottam hogy persze hogy akarok, kimondani csak ezt tudtam. - Csak ha lehet, ne tudják meg hogy mi is vagyok!

-Rendben, akkor azt fogjuk mondani, hogy te egy félvámpír vagy, mert a szervezetedbe átváltoztatáskor valami probléma adódott. 10 éve ismerjük egymást, de csak 1 éve vagyunk egy pár.

-Rendben. Ez szerintem tökéletes lesz. Már csak el kell mondani a többieknek.

-Felesleges, mivel Alice tuti hogy látta.

Leültem az ágyam szélére, és mélyet sóhajtottam.

-Nem kell ma suliba menni? - kérdeztem érdeklődve, kíváncsian.

-Nem drágám, mert szombat van! - mondta, miközben felállt, és elém lépett.

-Vegyél fel hoszúnadrágot, mert áfzni fogsz.

Áhh milyen kedves hogy addódik értem! Ha tudná hogy nem fogk fázni...

-Nem fogok nyugi.

-Miért? - sose unja meg a kérdezősködést?

-Mert nem tudom hogy kell. - komolyan ránéztem, és vártam a következő kérdészuhatagot, hisz inkább most mint később, alá állok. De csak pár perc után jött a következő.

-Ezt hogy érted?

-elfelejtettem hogy kell. Te miért nem fázol? Gondolom nincs belső légkondid! - csóváltammeg a fejem, majd a hátára mutatott hogy másszak fel.

Megtettem a kérését, s kiugrott az ablakon, és a Cullen házig futott. Én élveztem ahogy hosszú egyenes hajamba belekap a szél, és azt is, hogy bármikor nekimehetnénk egy fának, de ez esetben lehetetlen. Az ajtó előt letett, majd belépett engem előre engedve. Milyen udvarias!

-Carlisle! Esme! Rose! Emmett! Jasper! Alice! - mondta ki a nevüket, és rám nézett, miközben egytől egyik előttünk termetek.

-Szia Alex! Örülök hogy újra látlak! - jött hozzám Esme, és megölelt.

-Úgyszint! - öleltem vissza, majd Carlisle jött hozzám, és vele is eljátszottam ugyanezt.

-Gondolom láttad Alice hogy Alex...

-Nem láttam semmit! - nézett ránk kérdőn, és várta hogy beszéljünk.

-A Denaliaknak, ha lehet azt kellene mondani, hogy Alex-ot 10 éve ismerjük, félvámpír, és 1 éve járunk. - avatta be őket, mire Emmett megszólalt.

-Csak nem ő kell neked... Szegény Tanya ki lesz bukva szivi! - nézett rám, mire Rose fejbevágta.

-Köszönöm Rose! - vigyorogtam rá, de neki meg sem rezdült az arca.

Elfoglaltuk helyünket a kanapén, amikor ALice visszafele kezdett számolni:

-3... 2... - Carlisle és Esme az ajtóhoz siettek - 1... Most!

Az utolsó szóval egyértelműen 3 kopogás hallatszott, Edward szélvészgyorsan az ölébe ültetett, és az ajtó kinyílt. Egy sötét hajú férfi állt a doki előtt, majd beljebbjött, és négy nő gyülekezett be.

Egy eperszőke hajú Edwardhoz rohat, de amint meglátott engem lefagyott, és kérdőn nézett Edward-ra.

-Ömm... - kezdte Carlisle - Ő a család új tagja, Alex Swan. Egy éve a családhoz tartozik, és végre Edward is megtalálta a szerető párját. - ezt a azsót erősen megnyomta - Alex, ők a család régi barátai, Elezar, Irina, Kate és Tanya.

-Üdv! - emeltem fel a kezem.

Tanya hatalmasat szippanott a levegőbe majd feém bökött: -Ez meg milyen lény?

-Ő félvámpír. Volt egy kis bibi átváltozásakor! - Emmett mondandója vgén hatalmasat nevetett, majd Irina kezét fogta meg, és szeme a semmibe révedt.

-Irina képesésge hogy illóziót kelt. - suttogta Edward. - Kate-é hogy... áramot fejleszt, Elezar pedig tudja a halandók, és a halottak képességét.

-Ahha! Neked mi is a képességed? - kérdeztem elgondolkodva.

-Gondolatolvasás! - koppintotta meg a fejét.

-Na akkor! Mire gondolok? - kérdeztem cinkosul, köze a lila színre gondoltam.

-Neked csak nagyon ritkán hallom a gondolataidat, de abból is csak szavakat. Nagyon rossz érzés, de legalább vannak szavak. - húzta el a száját.

-Na és azt nem mondta ALice hogy medd ig kel lezt csinálni? - nyomtam meg az ezt szócskát.

-Mit?

Tényleg nem értett semmit, a szmeiből kiolvastam.
-EZT!

-Jaa! Pár hétig, vagy hónapig. - HÓNAPIG? Én azt hittem hogy csak pár napig!

Mind összeültünkn a nappaliba, és beszélgettünk. Eleinte a Denali klán rólam érdeklődött, de utána Edward ügyesen elterelte a témát. Holnap hosszú napunk lesz! Méghogy 86 éve vagyok ilyen ,félvámpír' és a szüleim is azok. Az meg hogy lehet? De nekik semmi sem esett le. Este mikor felmentem lefeküdni aludni, ők elmentek vadászni. Edward persze nem akart menni, gondolom Tanya miatt, de bevetve bájosságát elmentek. Engem ez nagyon zavart. Fél órán keresztül az ágyban csak forgolódtam. Talán féltékeny lennék?

Alvás közben valaki a vállamat rázta. Hát nem tudja hogy szellemet ne keltsen fel, mert sokkal ingerültebbek meg minden?

Felnéztem az illetőre, akinek szőke fürtjei még távolról is irritálóak.

-Nahát! Hazajöttetekk a vadászatról? - kérdeztem nagyot ásítva.

-Nem csak én! Beszélni akartam veled! - hangja egyre ingerültebbé vált. - HOgyan szerezted meg Edward-ot? Mivel zsarolod?

Kérdése egyenesen meglepett, és immán aranybarna helyett, fekete szemmel nézett rám.

-Semmivel! A szerelem, nem zsarolás!

Felálltam az ágyról, és vele szemben álltam meg.

-Fogd fel hogy nem szeret téged, akármeddig nyaggatod! Az orrod előtt lehetne a szerelmed, de te csak Edwar... -a szavamba vágott, amit én nagyon nem szerettem.

-A szemem előtt van Edward!

-Fogd be! - szűrtem a fogaim között, és próbáltam lenyugodni.

-Egy félvámpír mit csinálhat pont velem? Velem? - nevetett fel hisztérikusan.

-Elég sok mindent! - összeszorítottam a számat hogy ne csússzon ki semmi, amit még megbánok.

Hirtelen előttem termett, majd teljes erejéből meglökött, ki az üvegfalon, de akárhogy kapaszkodtam volna meg, nem sikerült, melyette a karom leszakadt. Nem éreztem fájdalmat, csak bizsergést. Ilyet még életembe nem láttam. A volt karom helyéről lecseppent egy ezüstcsepp, amilyen a könnyem szokott lenni, majd visszanőtt.

Visszanőtt a kezem!

Megmozgattam az újjaimat, és olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Idegesen néztem az előttem tán még csodálkozóbb Tanya-ra, majd felálltam, és eléillantam, felfedve ezzel ki vagyok. De rfogom hogy vámpírgyorsasággal mentem, csak túl le van sokkolva.

-Nem tanítottak meg rá, hogy senkit se kelts fel álmából, mert talán túl ingerlé... -folytattam volna a szövegem, mi ilyesztően hatott volna, de egy hang megszólított.

A tulájdonosa nemmás mint Edward volt.

-Ne csinálj semmi butaságot. Szivem. - nyomta meg at utolsó szót, amiből rájöttem mire célloz.

-Rendben. Drágám.

Edward Tanya felé frdult kicsit dühösen, majd megkérdezte hogy jólvan-e. Hát persze! Magam estem ki az abalkon, ő meg... csak belekeveredett!

Még tőle kérdezi hogy jólvan-e! Nekem szakadt le a kezem, és nőtt vissza! A bejárti ajtót becsaptam, majd nem bírtam tovább, felillantam Edward szobájába, ahol felkeltettek. Ledőltem az ágyra, és alégzésemet próbáltam csillapítani. Ez az ajtó is nyitódott majd záródott, míg végül felemeltem a fejem, és a jövevényre tekintettem.

-Mi volt ez? - kérdezte, s közben kezével errafelé intett, ahol az ablak be volt törve.

-Bocsi hogy nem szóltam előle hogy az én fajtámnak nem túl jó ha felébresztik álmából, és bocsi hogy kidöbtak az ablakon, és leszakadt a karom, ami valami megmagyarázhatatlan módon visszanőt, de semmi bajom kösz hogy kérdezted! - ordítottam már vele - De ne is legyél itt, menyj Tanya-hoz, pátyolgasd a lesokkolt állapotát, és vedd feleségül, mert úgy látom, felesleges volt ez az egész! Ja, és az ért is bocsánatot kérek, mert ordítok most veled, és nem vagyok a te fajtád, plusz...

Nem tudtam tovább hadonászni, mert Edward ajkait az enyémen találtam, s kezeit kezeimen. Gondolom érezthette hogy nem tudok megmozdulni, elengedte kezeimet, s övéit a derekamra csúsztatta. A kezeim életre keltek, és beletúrtam a már úgyis bozontos hajába, és nyelvünk vad táncot járt egymásal. Hátrálni kezdtünk, mígnem a lábam megbotlott, és az ágyra hátaltam, Edwarddal rajtam. Kezeivel megfogta kezeimet ismét, és elengedte ajkaimat. Szememet csak ezután nyitottam ki, s láttam hogy az övé fekete. Vagy éhes vagy...

-Megnyugodtál? - lágy hangjától majdnem elaléltam.

-Teljes mérékig. - motyogtam, mert nem voltam bitos hogy normál hangerőn is tudnék beszélni.

Ezzel egyidőben az ajtó csapódott ki, és Emmett lépett be.