Megfogadta a kérésem, és nem hozta szóba többet. Megjegyezte hogy csinos vagyok, és bla bla bla.
-Köszönöm. - pirultam el egy csöppet.
-Kuncogni kezdett, és megállt.
Miért állt meg? Kinéztem az ablakon, és meglepve tapasztaltam hogy a parkolóban is vagyunk. Kiszálltam a kocsiból, majd az eleje közepénél találkoztunk. Karját karolásra emelte, amit elfogadtam, és úgy sétáltunk be a suli tornatermébe, ahol egy David Guetta szám ment.
Körbenéztem a majdnem teli terembe, majd megpillantottam a táncparketten Alice-t, és Bellát is, saját párjukkal táncolva. Majd a fal mellett állt Lizzy, egy pohár alkohollal a kezébe. Caroline épp a suli focikapitányát smárolta, a többiek pedig táncoltak, ettek, ittak, vagy csak álltak.
-Felkérhetlek egy táncra? - állt elém Emmett, kezét nyújtva vigyorogva.
-Persze! - válaszoltam hatalmas mosollyal.
A terem közepére sétáltunk, és akkor zene átváltott egy lassúra. Átölelte a derekamat, én vállára tettem a kezem, és akaratlanul is melegem lett. Nagyon zavarba voltam, főleg néhány lány pillantásától.
Csak ide oda lépegettünk, közbe végignéztem rajta. Természete egy mackóéhoz hasonlított. Az én mackóm.Majd elengedett, és annyira távol maradt tőlem, hogy én sem tudtam megfogni. Csak a jobb kezemet fogta, és a mellette álló Edward-ra nézett, aki rám.
-Egy tánc? - mosolygott ellenállhatatlanul, de ellenálltam. Könnyedén.
-Persze.
Átsátáltam hozzá, és újra táncoltam.
-Emmett teljesen belédesett. Tudom nem szép ezt mondani, de idegesítő hogy folyton rólad beszél. Éjjel nappal. A gondolatai...
Ettől zavarba jöttem. Éreztem ahogy arcom ellepi a forróság, és nem hül le egy darabig.
-De komolyan! Most nem azért mondom, de így mondja: ,,Ó, Ashley-t hazavittem!, Az az illat...!, Holnap megcsókolom!, áhh Ashley!" Gondold el, ... - innen től be nem állt a szája, vagy 5 percen keresztül azt vitte mennyit beszél rólam. Na őt ez, engem meg az idegesít hogy mennyit beszél.
Komolyan bevarrom a száját! - gondoltam.
Hatalmas vigyor került a szájára, majd a terem falához húzott, és elsuttogta hogy Em mingyárt jön, majd magamra hagyott, és Bellával kezdett nyálcserébe.
Lizzy sétált hozzám, egy két pohárral a kezébe, az egyiket nekem adta. Kérés nélkül lehúztam, majd a következőt is.
-Hol a lovagod? - kérdeztem tőle
-Ki? Joshua?
-Ja.
-A lovag sajnos mielőtt elindult volna súlyos hányásba kezdett, és amikor elmentem hozzájuk, a húga nyitotta ki az ajtót, aki elmondta hogy nem volt kedve VELEM elmenni a bálba. HM.... de most komolyan? - kérdezte majd lehúzta a pohár alján lévő folyadékot. - Megyek mégegyért!
-Nem kéne pihentetni?
-Soha!
Ismét két pohárral sétált oda hozzám, amiben nemtudom mi volt, de rohantam a mosdó felé. A wc felé hajolva kiadtam magamból a kevés piát, majd kiöblítettem a számat jó alaposan. Megmostam az arcom, és kimentem. Ittam citromkólát, bekaptam egy rágót, éskörbenéztem. Ekkor valaki megfogta a karom. EMmett.
-Jól vagy?
-Persze! . válaszoltam könnyedén
-Biztos ne vigyelek haza? -aggodalmaskodott.
-PErsze, csak Lizzy adott nekem valamit, ami kijött. - a részletekbe inkább nem megyek bele.
-Akkor legalább gyere ki a levegőre.
-Rendben. - sóhajtottam. Az tényleg jó lenne.
Szinte már kihúzott a levegőre, és a szemembe nézett.
-Jól vagyok. - sóhajtottam.
-Okééé... Na figyu Ash, bemutatnám neked az unokahúgomat. - nézett a hátammögé, ahova én is fordultam. - Ő Renesmee. De csak Nessie.
Ott volt az a kislány, aki vel találkoztam azon az estén, és Esmevel volt.
-Már találkoztam vele. - mosolyogtam rá.
-Igen? És hol?
-A játszótéren. - válaszoltam kuncogva.
Nem válaszolt, csak kikerekedett szemekkel nézett rám. Megforgattam a szemem, és a kislányra néztem.
Mintha változott volna. Valami hormonnövelőt kapott?Emlékszem hogy az arcából kinéztem hogy 4-5 éves lehet, de most 6 lehet. Furcsa, de nem törődtem vele.
Esmével jött, akinek a kezébe egy kis dobozka volt. Emmett hez hajolt vele, hogy adja át Belláéknak. Bólintott, majd elköszöntünk a jövevényektől, de előbb Emmett a magasba dobta a kicsi lányt, aki egy cuppanós puszival jutalamzta.Na itt szinte féltékeny lettem rá. Sosem fogok neki ilyen nyíltan puszitadni, de addig is az én mackóm marad.
Elmentek, s Em megfogta a kezem és elhúzott valahova. Megtaláltuk Belláékat, átadtuk neki a dobozt, majd Em megfogta a kezem, és az erdő felé kezdett húzni.
-Mi van? Most jön az a rész hogy előveszel egy baltát és megölsz? - kuncogtam.
Ő is hahotázásba tört ki, de megcsóválta a fejét.
-Fűrészre gondoltam.
Rányújtottam a nyelvem, és tovább indultam.
-Jasper... - átléptem egy fagyökeret. - honnan tud ennyi mindent ilyen sok háborúról?
-Apjától, meg a szüleitől.
-NEm árva?
-De csak 15 évesen került oda.
Nem értem...
-Ja.
-Jenna hogy van? - kérdezte mosolyogva.
-Jól! Vagyis amikor legutóbb nála voltam, nagyon jó volt a kedve. De hová megyünk?
-Nemsokára megtudod! - sóhajtott.
-Mikor?
-Mindjárt, csak ne kérdezősködj.
-Rendben. Mikor leszünk ott? - viccelődtem vele.
Megforgatta a szemét és tovább húzott.
2-3 perccl később megálltunk. Egy pici rét, nem lehetett nagyobb 10 m-nél.Szélén egy nagy szikla, mely mögött egy kicsi patak csörgedetett.
-Ezt... mikor találtad?
-Nemrég. Jó mi?
Leültem a szikla egyik részére, ami lapos volt, s vártam hogy Em mikor ül le, de nem tette. Némán állt, s ilyenkor úgy nézett ki mint egy kőszobor. A legszebb, s legtökéletesebb kőszobor.
Óvatosan rám pillantott, szemei szinte már vetkőztettek.
-Holnap bemegyek Jennához. Nem jössz velem? - kérdeztem hogy mondjak valamit.
-Persze! Dél körül ottleszek érted. Na de mi van azzal az emberrel? - gyors grimasz futott át arcán.
-Dav? Ne is mond. Folyamatosan úgy tesz mint az apám, és... perverz! Sőt, Kevin is elment, pedig tübb hónapig maradni készült. Őrült család.
-De ő nem is a családod. - húzta össze szemöldökét.
-Tudom tudom, de ez akkor is más. Elméletileg megkérte JEnna kezét, és összeházasodtak, de hazugság. Jenna szerette, de miattunk elhagyta, végül rájött milyen. Nemtudom hogy lehet a házban.
Pár órán át beszélgettünk, majd visszaindultunk, s mikor már kevesen voltak, hazamentünk. Alice is velünk tartott, de Jasper a másik autóba szállt be. Hazaértünk, elköszöntünk,de mindenhol le volt kapcsolva a villany, ami nagoyn furcsa volt. Beléptem, és kiabálni kezdtem.
-Dave!
Mivel nem szólalt meg senki, elmosolyodtam, bezártam az ajtót, és ledőltem a kanapéra. Remélem végleg elment. Futott át a fejemen.
Kop-kop. - hallatszódott az ajtó felől.
Felálltam, kinlztem a lyukon, de egy fehér ruhás alakot, és egy rendőrt pillantottam meg. Furcsa. Kinyitottam, majd köszöntem.
-Ashley Withlock?
-Igen. Mi történt?
-A házban lakik Jenna nevű hölgy? - kérdezte a rendőr
-Igen, de jelenleg kórházban van.
-Őszinte sajnálatom, de ő ma este 20:14 perckor elhunyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése