Kukkoló, avagy valaki meg akar ölni!
-Szia! Mond csak, engem nem akartál elhívni ide? - húzta föl a szemöldökét, és szigorúan pillantott töpencs barátnőmre.
-Sajnálom Tanya, de nem.
Kitört belőlem egy hatalmas nevetés, mire a nő csalódottan nézett, Alice pedig behúzott az első üzletbe.
Telepakolta a kezem falmerokkal, és pólókkal, amik emberek számára láthatatlanná válltak. LAtán belökött a próbafülkébe, hogy próbáljam. Én mindegyiket felvettem, majd le, és így tovább további 7 üzlettel. Láthatólag már hagyaglottunk a c somagok alatt,. mivel 13 szatyor volt nála, míg nálam 18. Visszamentünk a Cullen házba, majd leszereltünk.
-Szerintem én ma este otthon alszom ha nem probléma. -álltam a család elé.
-Persze hogy nem Alex! - jött Esme rögtön anyáskodó módon.
-Legalább nem kell hívni a szellemírtókat. - hallottam meg a szőke hangját.
-Tanya! - szóltak rá egy páran egyszerre.
Ezzel felállt, és elment valahova.
Mindenkitől elköszöntem, majd hazateleportáltam. Minden úgy volt ahogy pár nappal ezelőtt, csak kicsit koszosabban.
Hát... akkor menyjünk valahova.
Kikecmeregtem az utcára, és elindultam az egyik irányba. Folyamatosan úgy éreztem, mintha figyelne valaki. Ez hülyeség. Biztos jön utánam valaki akit néznek, de senki sem jött.
Attól a kis szorongástól nem tudtam teleportálni, így a futás lett. Otthon megkönnybbűlve dőltem a bezáródó ajtónak. Felálltem, és az emeletre sétáltam. Elvégeztem az esti teendőket, majd TV nézés közbe elgondolkodtam a dolgokon. Nincs itt Edward hogy néha meghallja a gondolatokat, és nincs itt senki, csak én.
Az első amit megállapítottam hogy Edward jófej. Szeretem. Persze nem úgy mint...
Jasper olyan mint egy tesó, az utóbbi hetekben sok időt töltünk együtt, és mesél ezt azt.
Alice... hát olyan Alice-s. Senki nem tudja megutálni, pedig kéne amiért mindig nyaggat.
Emmett márcsak a perverz másik tesóm. Tőle inkább csak a hülyeséget tanulom el.
Rose-val nem nagyon javul a kapcsolatunk, így maradunk a saját hitünkben.
Esme és Carlisle mint anya és apa, bár Esme néha túlmegy ezen, Carlisle pedig továbbá is próbálja megfejteni szellem énemet.
Kate-el nagyon jóba lettünk, Irina és Carmen csak ismerősök lesznek, ELezarral együtt, Tanya pedig az ellenségem.
Rápillantottam az órára, ami már fél 11-et mutatott, így ledűltem az ágyra, és elaludtam. Hajnalba persze felkeltem hogy a szekrény mintha rágnák, de ezt egérnek adtam be. Holnap valamelyik vámpírral kiszimatoltatom hogy hol van.
Nem telt időbe, de máris elaludtam. Mivel az éjszakám rossz volt, reggel nem keltem túl kipihenten. Azonnal felugrottam, és a szekrényhez siettem. Elhúztam, majd a többit is, végül kinyitottam, de sehol semmijen egér.
-Mit csinálsz? - hallottam meg egy mélyen dörmögő hangot, s ijedtembe az ablak felé kaptam a fejem, ahol a hang tulajdonosa, Emmett már a szobám közepén volt, Edward pedig az ablakon mászott be épp.
-Csak az egeret keresem. Este alig tudtam tőle aludni. Csak... áhh! Nem érzitek? - jutott eszembe a vámpírszaglás.
-NEm. - mélyebbet szimatolt Edward, s megdöbbenés ült arcára.
-Mély... magastölgy... bükk... cseresznye!? - sorolta gondolom az illatokat.
-A behatolód nem ember, vagy egér. Egy vámpír bár az illata elég halovány. Lehet hogy mást érzünk. - mondta most EDward, és EM-re pillantott.
-Mivan? Már a gondolataimnak sem lehet magánügye? - ezzel kiugrott az ablakon, és se színe... se... hangja!?
-Miről gondolkodott? - fordultam a legjobb bátyám felé.
-Semmiről. De néha kiakaszt. - sóhajtott. - Szóval lehet hogy vámpír volt a szobádban, de akkor tudta hogy velünk vagy, mivel pár órával ezelőtt eltűnt. Így a szaga is halványodott jó sokat! - terelte a témát.
-Szóval nem őrültem meg amikor úgy éreztem hogy figyel valaki?
-Micsoda? Erről miért nem szóltál!?
-Mert tegnap este kezdődött. - emeltem meg a hangom.
Nem szólt semmit, csak kételkedő, aggódó, és összeszűkült szemekkel nézett rám. Nyelt egy nagyot, majd felém fordult.
-Mit hallottál az éjjel?
-Hát hajnalba felkeltem, és a szekrényt mintha rágnák, vagy nem is tudom. Aztán abbamaradt, de úgy éreztem mintha lenne itt mégvalaki. Ekkor azt hittem egér, és visszaaludtam. De utána megint felkeltem, és vagy 2szer megtörtént. Nem tudom hogy mi, de nem lehet hogy tényleg egér, csak elment? - kérdeztem tőle.
-De. Lehet. Tanyaék elmennek nincs kedved ottlenni nálunk?
-Nem. Jó nekem itthon.
-Kérdezem másképp. Alice egy csajos partit csinál, nekünk meg el kell mennünk, így vadászni fogunk a hegyekbe.
-Ó. Hát oké.
-Rendben. Megmondom neki a válaszod.
Edward szemszöge:
Hazafutottam, és Alice-t kerestem meg. A szobájában volt Rosalie-val.
-Alice! - szóltem neki, és mesélésbe kezdtem volna, de megelőzött.
-Láttam! - jelentette be - De miért?
-AMíg ti ellesztek ALex-al, mi megnéttük a szobáját, és illatokat keresünk. Ő higgye egérnek, de mi kiderítjük hogy ki járt nála.
-Rendben. - mondta Rose, amin meg is lepődtem. - Esme?
-Veletek lesz. Carlisle most éjszakás, ezért Jasper a szobában ellenőriz, hiszen ő jó ilyenekbe, Emmett körbeszaglász a terülteken, én pedig elmegyek valahova közéjük, és tájékoztatom őket, miközbe keresem. Szóval...
-Rendben, de szerintem most induljatok a környéken szaglászni, mert ha ittvan, ne jusson tovább.
-Köszi Rose, és Alice. - mosolyogtam rájuk, majd elmentem, és Jasper szobájába trappoltam be.
-Szia. Gondolom hallottad, jössz? - vágtam a közepébe.
-Persze. Engem meg kihagytok mi? - jött ajtóba Emmett. megforgattam a szemem, és az oldalukon kifutottunk.
-Jazz menyj délnek, Emmett keletnek, én északra megyek.
-És ha nyugatra ment? - kérdezte EM.
-Arra nem, mehetett. - vágott közbe Jazz és elfutott.
-40 perc múlva itt!
Én is elkezdtem futni, de mégsem távolodtam el nagyon egyikőjüktől sem, így hallhatom a gondolataikat. Emmett épp a tegnapi estén gondolkodott, amit Rose-val töltött, mivel nem érdekelt, ezt betudtam annak hogy nem talált még semmit.
Jasper aggódott Alexért, de gondolata a körül forgott, hogy ha megtalálja a tettest, hogyan öljük meg.
Kelet felől egy hatalmas puffanást hallatszott.
-Emmett!
Azonnal odavettem az irányt, de 5 perc gyors futás után meg is érkeztem. Egy vörös szemű vámpír. Nem újjszülött, ezzel találkoztam az erdőbe, amikor rátámadt Alex-ra. Jasper is ideért, és észvesztő morgás tört fel mellkasából.
Emmett nem foglalkozva meglepődéssel, mögé osont, és karjait háta mögé erőltette. Így nem menekül.
Én elé mentem, míg JAzz támadásra készen várta mikor szabadul ki. Mikor megnyugodott Jazz is lazított tartásán, de még mindig támadásra készen állt.
-Mit keresel itt? - ment elé Jasper.
A foglyunk csak morogtt egyett, ezért elkaptam a torkát.
-Mit. Keresel. Itt.? - tagoltam neki, és éreztem hogy ha nem válaszol megtámadom. Szemem elsötétült, iszonyú döhös lettem.
-Edward! - szólt mögülem Jazz és nyugalomhullámot küldött felém.
-SZóval? - kérdeztem már nyugodtabban.
-Semmi közötök hozzá. - morogta.
-Akkor meg kell ölnünk. - szólalt meg először Emmett a háta mögül.
-Gyerünk! Úgyse tudjátok meg ki küldött! - na igen. Ez nem tudja tartani a száját.
-Ki küldött? - Jasper elkapta a nyakát, és mivel megingatta a fejét hogy nem mondja el, ezért egy mozdulattal letépte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése