Alex Swan-3

-Ömm... Szia. Könyvtárba vagyok...-motyogtam magam elé.

-Ja! Azt látom! ... De miért olvasol épp... szellemekről könyvet?-kérdezte belenézve hogy mit is olvasok.

-Mert szeretem az... ilyen lényeket-próbáltam kimagyarázni a helyzetet, bár nem túl sikeresen.

Közbe a könyvtáros öregember is idejött.

-Jól van hölgyem?-itt Alice-re nézett.

-Persze! csak telefonáltam!-mosolygott vissza ellenállhatatlanul.

-Ahogy a halandók nemlátnak, így nemis hallanak vagy egyebek. -avattam be ebbe a titokba.

-De akkor... Nem furcsálják hogy lebeg egy könyv?-kérdezte szinte suttogva nehogy megint idejöjjön a férfi.

-Amelyik tárgy találkozik az én DNS-emmel, láthatatlan lesz. De amiknek van kölön DNS-e, azok csak akkor lesznek ilyenek, amikor erősen koncentrálok.

-Ahha-nyújtotta el ezt az egy szócskát is.

-Akkor el tudsz velem jönni vásárolni is ugye?-kérdezte, és sikkantott egyet.

A férfi felé néztem, aki Alice-t nézte elég bambán.

-Hát... végülis van valaki aki őrültnek tart a helységben-nevetem fel.

Morcosan rámnézett, majd az ajtó fele vette az irányt, engem magával húzva.

Még mindig furcsálom hogy hogyan tudnak megérinteni.

Alice egyenesen egy ruhásboltba húzott be. Igazán meglepődtem a cselekedetén. Előkapta a mobilját, és egy számot tárcsázott.

-Szia! Gyere ide...-bemondta a helyet, elköszönt, és kirángatott a bolt elé. Csak bambán néztem hogy ki jön ide, mikor egy fekete audit -asszem- láttam meg. Kiszállt belőle Jasper, Csókot adott a feleségének, és a hajába elmormolta nekem a köszönést, majd rám kacsintott.

-Csak azért hívtalak, hogyha Alex-hez beszélnék, ne higyjenek bolondnak-nevetett fel.

-Hmm... -vágott fancsali képet- Vásároltok?

-Persze!

Vagy 10 boltba mentünk be, és próbálgatta a ruhákat, majd adta az én kezembe is, és a próbafülkébe gyömöszölt. Alice bejött hogy lássák van bent valaki, elfordult, én pedig öltöztem.

5 póló és 3 nadrág után meguntam a szaladgálást. Természetesen Alice megértette, mivel azt mondtam neki hogy elfáradtam. Azért még egy fehérnemű boltba bementünk, és választott magának a legkisebb darabokból szexy ruhákat, majd beszállított a kocsiba.

-Alex!-nézett rám boldogan-Tudom mi vagy!-nevetett fel. Gondolom az örömtől.

-Azt nem hiszem. -húztam el a számat. Tényleg nem hittem el neki. Ki tudná pár nap alatt ezt kideríteni?

-Szellem.

Lefagytam.

-Te... ezt... te...-dadogtam össze-vissza.

-A könyvtárba szellemről olvastál, és átmész tárgyakon mint megtapasztaltam, teleportálni is tudsz, majd nem lát senki.

-Oh...-igen. Ez egy hihető magyarázat volt.

Ezt könyv nélkül is simán ki lehet találni. De szar!-háborodtam fel magamba.

-És ha azt mondom hogy én is tudom hogy ti mik vagytok?

Persze nem tudtam.

-Tudod?-mosolygott hátra vezetés közben Jasper.

-Nem, nem tudom, de mivel ti tudjátok, ezért arra...-be se fejezhettem, Alice közbevágott.

-Rendben!-mosolygott, és az anyósülés és a volán között hátramészot hozzám.

-Biztos tudni akarod?-vált komollyá fuvarozónk.

-Természetesen! Az nem fer hogy ti tudjátok, én meg nem!

-Oké. alice, tiéd a szó!-nézett barátnőjére, és rám, majd az útra szegezte tekintetét.

A kíváncsiságom már az egekbe járt.

-Vámpírok vagyunk Alex! Állati véren élünk szeretett apánk miatt, de nem is választanánk más életmódot.

-Oké. -motyogtam.

Szarul esett hogy nem mondják el az igazat, ehelyett mesével támplálnak.

-Alice. Én megbízok benned, te miért nem teszed?

-Miért?-értetlenkedett mellettem.

-Mert az igazat akarom tudni, nem pedig holmi mesét!

Jasper leparkolt. A házam előtt.

-Alex, igazat mondok! És szerintem a családom azért lát téged, mert félig halottak vagyunk! Az illatodat nem érezzük, nem halljuk szíved dobbanását. Nem alszunk, és nem változunk át szárnyas állatokká. Gyorsan mozgunk, és... félig meghalltunk.

Néha már tapasztaltam néhány mellékképességet. Igazat mondana? Hát azért ez már ciki hogy nem hitem neki. Komoly szemeibe nézbe a hazugság legkisebb jelét sem láttam.

-Sajnálom. Köszönöm hogy megbízol bennem, és elmondtad. -mosolyogtam reá, majd előre hajoltam a sofőrünkhöz- Neked is ugyanez!

Mivel elég furán nézett rám, mint aki azt sem tudja hogy hol van, megforgattam a szemeimet, majd visszaültem az ülésbe, megöleltem Alice-t, elköszöntem mind a kettejüktől, és beindultam házba.

Egyenesen a szobámban találtam magam, ahol minden rendben volt. Levettem az egyik kedvenc könyvemet a polcról, és olvasni kezdtem.

Pár perc múlva sikítást hallottam az ablakom fölől, és ahogy odakaptam a tekintetem, ALice volt a földön, és a lábához nyúlt. Fejjebb emelkedtem hogy lásam mit csinál. A függöny volt belegabalyodva, amit ki is bogozott, majd mikor rámnézett, észrevettem hogy önfedetlenül nevetek, elhalkultam.

-Neked is szia! -vágott egy grimaszt tündér arcocskáján, és leült velem szembe.- Mit olvasol?

-A kedvenc könyvemet.

Odaadtam neki hogy nézze meg, de épp hogy csak rápillantott.

-Vámpírakadémia?- nevetett egy sort.

-Ha-ha-ha!-nyújtottam rá a nyelvem, majd elkaptam tőle a könyvem, és visszahelyeztem a polcra.

Visszaültem az ágyra, és kíváncsian néztem Alice-ra.

-Edward megtudta hogy vásárolni voltunk, és veled. Tudod kicsit ki volt akadva hogy egy emberrel- elmosolyodott -mentem, és hogy én ilyet nem szoktam, meg mi történt velem. Nem bírtam ott lenni.

tudod volt egy lány, akit szeretett, Bellának hívták. A születésnapján elvágta a kezét és Jasper véletlenül rátámadott. Muszály volt nekem is szeretnem, mert Bella Edward úgymond társa volt. De a baleset után Ed elhagyta, és azóta... furcsán kezdett viselkedni. Elment, és egy évig haza sem jött. Azóta pedig unalmas, és könnyen felhúzza magát. Tudod én látom a jövőt... -meglepődtem -És láttam valamit veled, azóta megpróbál minnél jobban megutálni, és hogy te is így érezz utána. Kerüli a boldogságot, és keresi a szenvedést.

-Csak nem drogoztatták be-próbáltam elviccelni a dolgot, de nem jött össze.

Alice szemébe néztem, és próbáltam eldönteni hogy ez jó vagy rossz.

Mélyet sóhajtottam, és elpróbáltam nyomni egy ásítást.

-Látom fáradt vagy. -jelentette ki a tényt.

-Kicsit, de nem baj.

Deeee... éppen nagyon fáradt vagyok, mert veled kellett menni vásárolni.

-Aludj csak. Nem baj, ha meghúzom magamat itt estére?- kérdezte szemlesütve.

-Persze! Hát... érezd magad otthon.

Mégegyet ásítottam, majd az oldalamra fordultam. Az álom rögtön elnyomott.

Félálomban hangokat hallottam.

-Miért nem jöttél haza este?

-Mert nem akartam hallgatni a kioktató hangod! Lény már túl Bellán! Sosem szeretett! Végre van aki szerethetne, de te eltaszítod maga...

Innen se kép se hang, ismét az öntudatlanság mezejére léptem.

Reggel amikor felkeltem, ALice az asztalomnáál ült, és olvasott valamit. Mikor észrevette hogy felvagyok, felém nézett.

-Jó reggelt.-mosolya töretlen maradt, de volt benne valami...

-Szia. Mit olvasol?

Megnézte a borítót, és visszanézett felém.

-True Blod, Inni és élni hagyni.

Bólintottam, és visszafeküdtem.

-Hajnalba... Mintha beszéltél volna valkivel...

-Igen. A testvérem hívott.-mondta, és elfordult tőlem.

Igaz nem ismerem még olyan nagyon, de tudtam hogy ez nem a teljes igazság.

-Nem jösz át ma hozzánk?-tette fel a kérdést, amire azonnal nemet mondtam volna, de a lány aki előttem állt, úgy nézett rám, hogy kicsúszott a számon egy igen.

Azonnal ugrálni kezdett, és készülődni, mintha azt mondtam volna hogy én vagyok az Isten... Mikor szinte a sikítását végighallgattam, bólintottam egy aprót, és a szekrényem felé vettem az irányt. kivettem belőle az aznapra való ruhát, és a fürdőbe mentem, majd felöltözve kijöttem onnan.

Alice már az ajtóban várt és húzott le a földszintre.

-Ennyire azért nem kell sietni.-dörmögtem az orrom alatt, amit persze új barátnőm sem hagyott szó nélkül, mert elég csúnyán rám nézett.

A nézéséről Edward jutott eszembe.

Mielőtt még megkérdezhettem volna hogy mi is lesz vele, megelőzött.

-Nem lesz otthon. Most döntötte el, de lehet hogy otthon marad...

Ettől a sejtelmes válaszoktól már a falra kenődök...

Az udvaron egy fekete audi várt, ami hasonlított arra a kocsira amivel tegnap vásárolni mentünk, csak ennek nem volt sötítített az üvege.

-Nektek hány kocsitok van?

-Hát sok. Van egy, ami a Carlisle-é, azzal mentünk tegnap, ez Jazz-é, van egy Ed-nek, Rose-nak, és nekem is. Jah Emmettnek van egy Jip-je, Jaspernek egy motorja még, és Edward-nak is van még egy kocsija. Astron Martin, de a Volvót jobban szereti.

-Aham...-motyogtam magam elé. Nem értem hogy miért mesél épp Edwardról hogy milyen kocsit szeret, amikor élete szerelmét épphogycsak megemlíti.

Bekanyarodtunk egy erdős kis helyre, és ott még gurultunk pár percet, majd egy hatalmas házat pillantottam meg. A lélegzetem is elállt.

Magával húzott a házba, ami belül még szebb volt. Az egyész család bent volt és várt. Az egész. Megszólalni mégsem tudtam, csak néztem a házat, ami bentről még gyönyörűbb volt. A fal helyett üveg volt, és egy lépcső felfelé vezetett. Szinte már a távolból hallottam Alice hangját ahogy bemutat az eddig ismeretlen szmélyeknek, majd meglök.-

-Hö?-szemeimmel csak őt bámultam, mivel a tudatomig nem jutott el az előbbi beszéde, majd mikor rájöttem, ha tudtam volna elpirulni, már rég vörös lettem volna.

Mikor köszöntem, és a nappaliba leültünk.

Az én helyem Alice és Jasper közé esett, míg a szemben lévő kanapén Emmett, Rosalie, és Edward ült. A két személyes helyen Esme ült, mellette Calisle-val.

Kis eszmecsere után végül rászedtem magam, és Edward-ra pillantottam. Nem engem nézett, de ám emelte tekintetét. Szinte gyilkos düh izzott benne, amitől a félelem maga alá temett.

Szellem vagyok, nem félhetek. Végülis egy szellemet nem lehet megölni igaz?

-Szellem?-tette fel a kérdést szinte már lágy hanggal egyenesen a szemembe nézve.

Következő fejezet: 3 MEGJEGYZÉS ÍRÁSA, VAGY KÉT HÉT MÚLVA :P

Szóval amint meglesz a három komi, felkerül a fejezet.

Ezt csakis Törpi miatt tettem fel, szal köszönjétek neki :)